fotó: pixabay.com

A tudomány függetlensége miatt aggódnak az MTA dolgozói

A tudomány függetlensége miatt aggódnak az MTA dolgozói

Honlapot indított az akadémiai kutatóhálózatban foglalkoztatottak alulról szerveződő mozgalma, az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Céljuk a többi között az MTA egysége és autonómiája melletti kiállás, valamint az MTA elnökének, vezetőinek, elnökségének támogatása a Közgyűlés legutóbbi döntéseinek mentén. Az MTA kutatóhálózatában közel 5000 ember, köztük 3000 kutató dolgozik.

“A Magyar Tudományos Akadémia történetének egyik, de a rendszerváltás óta eltelt időszak biztosan legnagyobb kihívását vagy válságát éli át. Feltehetően csak a folyamat végeredménye felől dönthető el, hogy ez a helyzet kihívás vagy válság, de az Akadémia drámai helyzetét az alábbi tények önmagukban is kellőképpen alátámasztják.

  1. A magyar kormány előzetes érdemi egyeztetés nélkül minisztériumi kezelésbe utalta az MTA függetlenségét jelentő és garantáló állami támogatást.
  2. Később az Akadémia elnöke arról értesülhetett, hogy a minisztérium az MTA kutatóintézet-hálózatát egyes intézetek megszüntetésével és mások beolvasztásával szét akarja darabolni.
  3. Mindeközben a függetlennek tekintett intézmény vezetése érdemi tájékoztatást az átalakításokról nem kapott, javaslatait a minisztérium különösebb ok és részletes szakmai indoklás nélkül elutasította.
  4. Átmenetileg közeledő álláspontok és sikeresnek vélt tárgyalások után a minisztérium váratlanul úgy döntött, hogy az MTA finanszírozásának dologi jellegű kiadásait visszatartja addig, amíg megállapodás nem születik a strukturális átalakításról. A fizetéseket csak 2019. első negyedévére garantálja.
  5. A minisztérium a régi támogatási rendszert leállítja, miközben az új támogatási rendszer még nem indult el.
  6. A minisztérium egyoldalúan olyan pályázati rendszert vezet be, amely nincs tekintettel sem az éppen hatályos költségvetési törvényekre, sem az MTA javaslataira.

Ezek a történések bármely intézmény esetén már önmagukban is rendkívüli helyzetet jelentenének, a körülmények azonban még inkább jelzik a helyzet drámaiságát. A pályázati rendszer – itt nem tárgyalt – tartalmi kérdései pedig csak további mértékben növelik az MTA helyzetének súlyosságát.

Az újonnan felállt Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője, Palkovics László miniszter 2018. június 12-én arra kérte az MTA Elnökségét, hogy véleményezze az MTA-törvény egy korábban nem egyeztetett módosítását. A véleményezésre mindössze 54 percet kapott a testület, pedig a módosítás igen jelentős változást jelentett, ugyanis az MTA működési költségei jó részének az ITM alá történő átcsoportosítását célozta. Ez konkrétan azt jelentette volna, hogy a 2019-es évre az összesen kb. 40 milliárd forintos MTA költségvetési alap-előirányzatból 28 milliárd forint átkerült volna az ITM-hez, amelyből mintegy 20 milliárd forint

„az MTA kutató intézményeinek kutatási témájától független (alapfeladatokkal kapcsolatos) bér- és működési költségeit tartalmazza.”

Az MTA elnöksége elutasította a tervezetet, mivel az „az akadémiai kutatóhelyek esetében elválasztja a közfeladat ellátásának kötelezettségét és a pénzügyi fedezet feletti rendelkezési jogot, amit az MTA nem tud támogatni”. A tervezet helyett az MTA vezetése alternatív javaslatokkal állt elő, de azokra csak egy napilapban közölt interjú révén kapott áttételes választ, majd a törvényt a parlament a tiltakozás ellenére elfogadta. Az MTA Elnöksége tárgyalásokat kezdeményezett, és a miniszter kérésére írásban küldte el javaslatait. (A tárgyalások részleteiről lásd a MTA oldalán olvasható összefoglalóját.)

honlapot hoztak létre az MTA dolgozói, fotó: pixabay.com

Az MTA függetlenségét féltők szemében további drámai fordulatot jelentett, amikor nyilvánosságra kerültek Palkovics László miniszter terveinek további részletei. 2018. szeptemberében a miniszter egy megbeszélés során Lovász Lászlónak, az Akadémia elnökének egy olyan, eredetileg nem számára készült munkaanyagot mutatott, amelyből kiderült, hogy a minisztérium szándékában állt a kutatóintézet-hálózat szétdarabolása, egyes intézmények egyetemekhez csatolása, mások új kutatóhálózatba szervezése, ismét mások megszüntetése. A fennmaradó intézményeknek pedig a kormányzati szándék szerint „konszolidáción és profiltisztításon” kell keresztülmenniük. A terv, amelynek a minisztériumi szándék szerint 2018 decemberéig meg kellett volna valósulnia, egyértelműen a kutatóhálózat radikális átalakítását jelentette volna és minden tekintetben szembement a MTA vezetésének korábbi javaslataival.

A Palkovics-terv megismerése után az MTA elnöksége nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogadja el az intézményhálózat szétdarabolását, és bármilyen változtatást csak indokolt esetben, vagyis a nemzetközi sztenderdek szerint lefolytatott alapos átvilágítás és szakmai érvek esetén fogad el. Az MTA részéről kezdeményezett tárgyalások ekkor ideiglenesen eredményre vezettek, amennyiben megállapodás született az MTA és a minisztérium között, hogy a 2019. évi költségvetés tervezése a korábbi gyakorlat szerint fog megtörténni, és nem kerül sor intézményi átalakításra az átvilágítás lezárulta előtt.

Arra nézve is megállapodás született, hogy az átvilágítás szempontjait egy paritásos, vagyis az MTA és a minisztérium részéről közösen felállított, 7–7 tagú bizottság fogja meghatározni. 2018. október elején azonban a Kormány az MTA bevonása nélkül elfogadott egy határozatot a kutatási, fejlesztési és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításáról, december 1-jét jelölve ki határidőnek a miniszter számára.

A határozat szerint eddig a határidőig a miniszternek át kellett tekinteni az MTA elnökével a kutatóhálózat struktúráját, és egyeztetnie az átalakításról, valamint javaslatot kellett készítenie a kormány számára „egy állami fenntartású alkalmazott kutatóintézet-hálózat létrehozására.”

Ebben az Akadémia elnökének szemmel láthatóan a legjobb esetben is csupán egyeztetői szerep jutott.

Október folyamán az MTA vezető testületei részletes koncepciót készítettek a hazai innovációs rendszer megújítására. Ebben hangsúlyozták, hogy „az MTA kutatóintézet-hálózata az alapkutatások területén objektív mércék alapján az EU élvonalában van. A kiválóságokat nem szabad veszélyeztetni, hanem erre kell építeni.” Ugyanakkor a tervezet az akadémiai kutatóközpontok és intézetek feladatait három fő csoportba sorolta,

ezek

  1. az alapkutatások (a tudomány belső fejlődése világszerte elért legfrissebb eredmények alapján),
  2. az alkalmazott (célzott) kutatások (a versenyszféra vagy a Kormány megrendelései alapján),
  3. a társadalmi célú szolgáltatások (tanácsadás tudományos kérdésekben, oktatás, a tudomány népszerűsítése, a nemzeti hagyaték és archívumok ápolása, a kulturális örökség megőrzése, speciális közérdekű tevékenységek).

A koncepció leszögezi továbbá, hogy az alapkutatásokat, a célzott alkalmazott kutatásokat és a társadalmi szolgáltatásokat ugyanazon intézményekben kell tartani, még ha eltérő finanszírozással is, mivel ezek nem szétválaszthatók. Ezen kívül javasolták, hogy

„közvetlenebb és hatékonyabb csatornákat kell kialakítani a társadalomtudományi kutatások és a politikai döntéshozók között, hogy a szakpolitikai jelentőségű kutatási eredmények minél teljesebben, torzítás nélkül jussanak el a döntéshozókhoz.”

Kérték továbbá, hogy a stabilitás érdekében az intézetek alapfinanszírozása kerüljön vissza az MTA költségvetésébe.

A felvetett javaslatok és a helyzet megvitatása céljából került sor a MTA 190. rendkívüli közgyűlésére 2018. december 6-án, ahol az MTA köztestülete szerette volna meghallgatni a miniszter koncepcióját és szakmai érveit a jelenleg zajló átalakítással kapcsolatban, valamint a jövőbeli strukturális és finanszírozási modell részleteit is. Palkovics miniszter a közgyűlésen nem jelent meg, hanem levelet küldött, amelyben

a közgyűlés elé kerülő anyagokat az átalakítás szempontjából tárgyalásra alkalmatlanoknak és az Akadémiához méltatlanoknak nyilvánította.

A miniszter az is jelezte, hogy a jövő évi költségvetésből a fizetéseket rendelkezésre bocsátja majd az Akadémiának. Ez azt jelentette, hogy az Akadémia nem kapja meg a működési költségeihez elengedhetetlen dologi kiadások fedezetét. A Közgyűlés talán legfontosabb fejleményének az tekinthető, hogy az Elnökség által beterjesztett javaslatokat, köztük az MTA innovációs koncepcióanyagát közel 90 százalékos arányban fogadták el a jelenlevők, ami azt jelzi, hogy a köztestületi tagság régen látott egységben állt ki Lovász László elnök törekvései mellett.

A Közgyűlés felkérésére az MTA elnöke a miniszter levelére utóbb válaszolva ismét világossá tette, hogy

„méltatlannak és jogellenesnek tartja Miniszter úr azon szándékát, hogy a kutatóhálózati átvilágítás alatt az intézmények működéséhez szükséges alaptámogatás egy részét visszatartja. Az MTA jogilag megalapozatlannak tartja azt is, hogy a kutatóhálózatban határozatlan idejű kinevezéssel dolgozó közalkalmazottak bérét és a kutató munkához szükséges eszközöket, az infrastruktúrát pályázati úton biztosítsák.”

A minisztérium többször és több csatornán is reagált az MTA álláspontjára, és azt javasolta, hogy az MTA egyéb tartalékaiból fizesse majd a nem átutalt dologi kiadásokat, beleértve a rezsi költségeit. Az MTA többször is próbálta a minisztérium értésére adni, hogy értelmezése szerint pályázati céltámogatásokat nem lehet ilyen kiadásokra költeni, de nem is szeretné „a kiváló kutatók kutatási ösztöndíjából fizetni a villanyszámlát”.

‘Nem felel meg a valóságnak az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2019. január 15-i közleményében megjelent állítás – írta az MTA elnöke a miniszter számára írt levelében –, mely szerint a Magyar Tudományos Akadémia minden törvényes eszközzel rendelkezik feladatai finanszírozásához. Az MTA kutatóközpontjainak 2018. évi maradványa ugyanis teljes egészében kötelezettségvállalásokkal terhelt.’

Korábban a paritásos bizottság is azt javasolta, hogy az átvilágítás idejére az MTA negyedévi költségvetését szabadítsák fel. A minisztérium azonban szemmel láthatóan annak a bizottságnak a tanácsát sem fogadta meg, amelynek tagjai felét a miniszter delegálta.

Némiképp váratlan fordulatot jelentett, hogy Palkovics László a tárgyalásokat nem az MTA Elnökségével, hanem a kutatóintézeti központok vezetőivel kívánta folytatni. Így került sor arra 2019. január 19-én, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mintegy 5 000 főt, köztük közel 3 000 kutatót foglalkoztató kutatóintézet-hálózatának vezetői az MTA elnökével és más vezetőivel találkoztak.

Az már a találkozó előtt világos volt, hogy a főigazgatóknak semmilyen felhatalmazásuk nincs bármilyen megállapodás elfogadására, arra ugyanis csak az MTA Elnöksége jogosult.

Bármennyire egységesek voltak is a főigazgatók abban, hogy látogatásukat csak tájékoztató jellegűnek tartották, és

„a kutatóhálózat jövőjéről az MTA elnökével, főtitkárával és további választott vezetőivel egyeztetnek rendszeres konzultációkon a továbbiakban is”,

már a meghívás hírére sokan vélték úgy, hogy ez további megosztási kísérlet a minisztérium részéről.

Ilyen előzmények mellett jelent meg a pályázati anyag 2019. január 31-én. Az Akadémia központi és intézeti vezetése és dolgozói egyaránt úgy érzik, a minisztérium költségvetési támogatásuk tetemes részének elvonásával és felfüggesztésével törvénytelen és megengedhetetlen kényszert alkalmaz a nem egyeztetett pályázati rendszer elfogadása érdekében.

Hasonlóan növelte a bizalmatlanságot az a tény, hogy

az előzetes megállapodás ellenére, miszerint az átalakításra csak az átvilágítás után kerül sor, a miniszter a pályázat kiírásával nem várta meg az átvilágítás eredményét, mondván, arra csak az MTA-nak van szüksége.

Az előzmények fényében talán érthető, hogy a pályázat céljait és következményeit tekintve miért uralkodik általános bizalmatlanság és elutasítottság az MTA vezetése, kutatói és egyéb dolgozói körében. Különbség talán csak a felelősség és az eszközök tekintetében mutatkozik.

A pályázati kiírás – itt nem részletezett – tartalma sajnálatosan nem cáfolta az előzetes előfeltevéseket. A pályázat – a hivatkozott nemzetközi példákkal szöges ellentétben – egyrészt alapfinanszírozás nélkül hagyja az alapkutatásokra épülő intézeteteket, amelyek közül egyesek fenntartása így előbb-utóbb ellehetetlenülhet. A pályázat nagyon általános témaköröket jelöl csak meg, nem tartalmazza az elbírálás részletes módját, és a miniszter nem titkolt szándéka szerint kormányzati megrendelés tárgyává teszi a teljes hazai tudományos kutatást.

Alapvetően megkérdőjelezhető gyakorlatra mutat rá az a tény, hogy a minisztérium az MTA nevén szereplő költségeket olyan pályázatban hirdeti meg, amely nem csak az MTA számára lenne elérhető.

A pályázati kiírásban közölt költségvetési arányok figyelembevételével biztosan állítható, hogy egyes területek még száz százalékos pályázati sikeresség esetén sem kapnák meg az eddig folyósított támogatásukat, ami egészen biztosan elbocsátásokhoz fog vezetni. A pályázati rendszer ráadásul azt várja el a pályázó intézményektől, hogy maguk rangsorolják kutatási témáikat. Végső soron mintha igaznak tűnne a miniszter állítása, hogy az átvilágítás eredményére csak az MTA-nak van szüksége.

Könnyen lehet, hogy az MTA intézeteinek maguknak kell majd eldönteniük, milyen kutatási témák maradhatnak és melyek nem, vagyis olyan helyzetbe kényszerülnek, hogy részt vegyenek saját maguk felszámolásában.

Ezt a szerepet az MTA-nak semmiképpen nem szabadna felvállalnia” – olvasható a fórumon.

Kapcsolódó cikkek