A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) egy héttel az után nyújtott be bizalmatlansági indítványt Mariano Rajoy konzervatív kormányfő ellen, hogy a bíróság első fokú ítéletében kimondta, az egyik legszövevényesebb spanyol korrupciós botrányban, a 2009-ben kirobbant úgynevezett Gürtel-ügyben a konzervatív Néppárt (PP) is hasznot húzott a korrupciós hálózatból.
A PP fellebbezett a nem jogerős ítélet ellen, amelyben 245 000 euró (77,9 millió forint) pénzbírságot szabtak ki rá. De függetlenül attól, hogy végül elmarasztalják-e korrupció miatt vagy sem,
vezetői politikai felelősségét a parlament már megállapította a konzervatív kormány leváltásával.
A történtek miatt Mariano Rajoy 14 év után lemondott a konzervatív Néppárt (PP) elnöki posztjáról is. Utódja a 37 éves Pablo Casado lett, akinek megválasztása a megújulás és politikai irányváltás szándékát mutatta egy olyan jobboldalon, ahol az utóbbi időben egyre több politikai szereplő kezdte szorongatni a korábban egyeduralkodónak számító PP-t.
Az ország irányítását hat és fél év után vették át a szocialisták, Pedro Sánchez kormányfő pedig rögtön történelmet írt azzal, hogy 17 tárcából 11-nek az élére nevezett ki női vezetőt.
A miniszterelnök ugyan megválasztásakor az intézményi, gazdasági, társadalmi és területi stabilitást tűzte ki célként, de kormánya gyenge, mivel a PSOE 84 mandátummal rendelkezik a 350 fős törvényhozásban, vagyis jelentős kisebbségben van ahhoz, hogy elképzelései megvalósításához támogatást szerezzen.

A kormány eddig több ügyben is sikerrel vette az akadályt, például a parlament elfogadta javaslatát Francisco Franco exhumálásáról, hogy a néhai fasiszta diktátor sírját távolítsák el az Elesettek Völgyében található bazilikából.
Azonban kudarcot vallott a jövő évi költségvetési plafonról szóló előterjesztésével, és egyelőre nem rendelkezik a büdzsé tervezetének elfogadásához szükséges támogatással sem.
Nagy esély van arra, hogy ha ez nem változik, előrehozott országos parlamenti választásokat írjanak ki Spanyolországban a jövő évben. A júniusi kormányváltásban komoly szerepe volt a katalán függetlenségi törekvéseknek, mivel a spanyol törvényhozásban képviselettel rendelkező katalán nacionalista pártok is támogatták a bizalmatlansági indítványt. A szeparatista képviselők azóta is többször emlékeztették már Pedro Sánchezt arra, hogy nélkülük nem jutott volna hatalomra.
Az új szocialista kabinet első intézkedései között, egyfajta gesztusként feloldotta a katalán kormányzat pénzügyi felügyeletét, júliusban pedig a spanyol kormányfő Madridban fogadta a katalán elnököt, akivel megállapodtak, hogy visszaállítják a kétoldalú kormányközi bizottságok működését, amelyek 2011 óta nem üléseztek.
A központi kormány hangsúlyozza: fontos számára a párbeszéd a katalán vezetéssel, de ugyanúgy, ahogy kormányzati elődje, elutasítja a függetlenségi törekvéseket, és nem támogatja, hogy arról népszavazást rendezzenek.
Bár a gesztusok politikájának köszönhetően a feszültség látszólag csökkent a felek között, a konfliktus továbbra is fennáll.
A májusban megválasztott Quim Torra katalán elnök ugyanis a Spanyolországtól független katalán köztársaság megteremtését tartja autonóm kormánya céljának, és egy új, ezúttal önrendelkezési népszavazást követel állami elismeréssel, amelyhez nemzetközi közvetítést is kért.
Ráadásul jövő év elején kezdetét veszi a függetlenségi vezetők elleni per, ami újból felszíthatja az indulatokat.
A 25 vádlott közül 18-an állnak majd bíróság elé a 2017. október 1-jén alkotmányellenesen megtartott és rendőri erőszakba torkolló függetlenségi népszavazás megrendezése, valamint a katalán függetlenségi nyilatkozat elfogadása miatt.
Nincs köztük a Belgiumba távozott Carles Puigdemont volt katalán elnök, és egykori kormányának külföldre menekült tagjai sem, akiket szintén lázadással és közpénz hűtlen kezelésével vádolnak. 2018. május harmadikát minden bizonnyal rendkívüli dátumként jegyzik majd a spanyol történelem könyvek.
A Baszk Haza és Szabadság (ETA) nevű terrorszervezet ezen napon adott ki hivatalos közleményt arról, hogy alapítása után 59 évvel feloszlatja magát.
A bejelentés nem volt váratlan, az azt megelőző hetekben a terroristák több levelet is közzétettek a sajtón keresztül szándékukról, elismerték felelősségüket, és bocsánatot kértek az “okozott károkért”.
Igaz ugyan, hogy csupán a civil áldozatokkal és hozzátartozóikkal szemben gyakoroltak önkritikát, és nem utasították el a múltban alkalmazott terrorizmust. Emiatt sokan bírálták feloszlatásuk módját. Az ETA tevékenységének összegzésekor 2606 támadást ismert be, amellyel 758 ember életének kioltását vállalta magára. Ez a szám mintegy százzal kevesebb a spanyol belügyminisztérium és az áldozatokat képviselő civil szervezetek nyilvántartásaiban szereplő adatoknál.
A Spanyolországtól független, szocialista baszk állam megteremtéséért véres merényletekkel harcoló szervezet számlájára írt gyilkosságokból több mint 300 mindmáig felderítetlen. Az ETA megszűnése ötvenévnyi öldöklés után ugyan történelmi jelentőségű, de már nem okozott katarzist Spanyolországban. A vita központjában ma már inkább az a kérdés áll, jár-e megbocsátás, második esély a gyilkosoknak, és a 254 elítélt terroristát áthelyezzék-e baszkföldi börtönökbe, hozzátartozóikhoz közel.