A Magyar labdarúgóedzők Lengyelországban 1921-1975 című kötet arról szól, hogy a magyar szakemberek miként kerültek Lengyelországba, mivel járultak hozzá a ottani futball fejlődéséhez, valamint hogyan emlékeztek rájuk egykori tanítványaik és az utókor. A kötet csütörtöki bemutatóján a házigazda Zakor Sándor, az MTK Budapest Zrt. tulajdonosa hangsúlyozta: az MTK egy olyan innovatív klub, amely komolyan veszi azoknak a kiemelkedő sportszemélyiségeknek az örökségét, akik a maguk korában innovációs központtá, európai és globális klubbá tették a magyar futballt.

Hozzátette, a kötet olyan, jelentős részben MTK-s szakembereket mutat be, akik Lengyelország futballjába hoztak magyaros és MTK-s virtust, és tették le a modern lengyel futball alapjait.

Deutsch Tamás klubelnök az edzők közül többek között a reneszánsz futballhőst, Pozsonyi Imrét emelte ki, aki 1921-ben első hivatalos mérkőzésén éppen az MTK-pályán Magyarország ellen irányította szövetségi kapitányként a lengyel válogatottat. Az elnök kitért arra, hogy a szerző kutatása szerint 1921 és 1975 között 43 magyar labdarúgóedző dolgozott Lengyelországban, akik összesen 14 lengyel bajnoki arany-, nyolc ezüst- és hét bronzérmet szereztek és hatszor hódították el a lengyel kupát. Közülük hatan a lengyel válogatott kispadjára is leülhettek, ketten pedig olimpián is irányíthatták a lengyel nemzeti tizenegyet. Mint elhangzott, három-három bajnoki címmel két magyar edző, Farsang Ferenc és Steiner János áll a lengyelországi edzők örökranglistájának élén, sőt, az utóbbinak három különböző csapattal sikerült a csúcsra érnie. Ezt a bravúrt rajta kívül egyetlen külföldi szakember sem tudta megismételni, és a lengyelek közül is csak Ryszard Koncewicz büszkélkedhet hasonló sikerrel.