A Norvég Királyság a Skandináv-félsziget nyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekszik, itt található az európai kontinens legészakibb pontja; a szárazföldön Svédországgal, Finnországgal és Oroszországgal határos. 323 802 négyzetkilométernyi területén 5,5 millióan élnek. Lakosainak 83,2 százaléka norvég (beleértve a körülbelül 60 ezres lapp közösséget), 68,1 százaléka evangélikus.
Fővárosa Oslo, hivatalos nyelve a norvég, hivatalos pénzneme a norvég korona.
Gazdaság: Norvégia gazdasága a jóléti kapitalizmus mintapéldája, amelyet a szabadpiaci gazdálkodás és a kormányzati beavatkozás kombinációja jellemez. A kormány ellenőrzi a kulcsfontosságú ágazatokat, az állami nagyvállalatokat és a kőolajszektort, amely az ország exportjának 37 százalékát, az állami bevételek 13 százalékát adja. 1990-ben a gáz- és olajiparból származó állami bevételekből hozták létre a világ legnagyobb állami jóléti alapját, amelynek vagyona 2020 végén 1300 milliárd dollár volt. Norvégia a világ egyik vezető földgáz- és kőolajexportőre. A kitermelés a 2001-2013 közötti folyamatos csökkenés után ismét növekszik. A norvégok két alkalommal – 1972-ben és 1994-ben – népszavazáson mondtak nemet az európai uniós csatlakozásra, de az Európai Gazdasági Térség tagjaként ma is jelentős mértékben járulnak hozzá az EU költségvetéséhez. A gazdaság teljesítménye a 2009-es visszaesés után visszaállt a szerény, pozitív növekedésre, de 2020-ban a koronavírus-járvány miatt -0,76 százalékra esett vissza.
Tavaly az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 63 198 dollár, az infláció 1,29 százalék, a munkanélküliségi ráta 4,62 százalék volt.
Történelem: A vikingek a 8-11. században rablóportyáikkal tartották rettegésben Európát. A Norvég Királyságot 872-ben Széphajú Harald hozta létre, a lakosságot az ezredfordulón kezdték keresztény hitre téríteni. A 14. század elején Norvégia svéd uralom alá került, 1397-től 1524-ig a Svédországot, Dániát és Norvégiát perszonálunióban egyesítő Kalmari Unióhoz tartozott. Ezután 1814-ig Dániával, 1814 és 1905 között Svédországgal alkotott perszonáluniót, 1905-ben vált függetlenné. Az első világháborúban semleges maradt, a második világháborúban német megszállás alatt állt.
Államszervezet: A Norvég Királyság az 1814 óta érvényben lévő és azóta többször módosított alkotmány szerint alkotmányos, örökletes monarchia, élén az uralkodóval. A jelenlegi király, V. Harald 1991-ben lépett trónra. A végrehajtó hatalmat névlegesen a király gyakorolja a kormány (Statsrad – Államtanács) közvetítésével. Formálisan a király nevezi ki a kormányt, amelyet a parlamenti többséggel rendelkező párt vezetője alakít meg. A kormány a parlamentnek felelős.
A törvényhozó hatalom a parlament, az egykamarás Storting kezében van, amelynek 169 képviselőjét négy évre, közvetlenül választják.
A legutóbbi, 2017. szeptember 11-én megrendezett parlamenti választásokon az ellenzéki szociáldemokrata Munkáspárt (Ap) 49, a kormányzó liberális konzervatív Höyre párt (H) 45, a jobboldali populista Haladó Párt (FrP) 27, a Centrista Párt (Sp) 19, a Szocialista Baloldali Párt (SV) 11, a liberális Venstre (V) 8, a Kereszténydemokrata Párt (KrF) 8, a Zöldpárt (MDG) és a Vörös Párt (R) 1-1 mandátumot szerzett. Bár a Munkáspárt szerepelt a legjobban, partnereivel nem tudott kormányt alakítani. Így 2018. január 14-én Erna Solberg kormányfő pártja, a Höyre, a Haladó Párt és a Venstre kisebbségi kormány létrehozásáról állapodott meg a Kereszténydemokrata Párt külső támogatásával. Utóbbi egy év múlva csatlakozott az Erna Solberg vezette koalícióhoz, amely azonban 2020 januárja óta ismét kisebbségben kormányoz, mert a bevándorlásellenes Haladó Párt felmondta az együttműködést.
