Soltész Miklós a kunbajai születésű püspökről azt mondta, élete sok mindenre rávilágít; az a kor, amelyben élt, összetett volt, de a maihoz képest egyszerű: egyes nemzetek, népcsoportok teljesen jogosan törekedtek arra, hogy őket “segítsük, támogassuk”, hogy az identitásukat bemutathassák; nem szakította el őket a kereszténység, sőt, sokkal inkább összetartotta.
“Antunovich János, aki szolgálata során sokat tett a horvát, a bunyevác és a sokác közösség kulturális felemelkedéséért, élete arra is rávilágít, hogy aki közhatalommal rendelkezik – legyen az egyházi személy, politikai vagy városvezető -, milyen mértékben felelős a rászoruló és bajba jutott emberek megsegítéséért”
– fűzte hozzá az államtitkár, majd kiemelte, a püspök több tucat embert etetett ingyen, sok száz embernek segített a vagyonából és odafigyelt a szegényekre; a mai korban, amikor sok baj van a világban, nem mindig csak az anyagi segítség a fontos, hanem az is, hogy “lelki segítséget nyújtsunk”, mint ahogyan ezt megteszik az egyházak. Teljesen természetes volt a magyar kormány részéről, hogy a testvéri baráti népet, a horvát nemzetet, amikor bajban volt, például a legutóbbi földrengés során, segítette – mondta Soltész Miklós.
“Tudjuk, ha mi bajban leszünk, ők is segíteni fognak”
– fűzte hozzá.
Közölte, a horvátok a jövőben is számíthatnak a magyarok segítségére.
“Számíthatnak ránk az iskolák, templomok felújításában, mint például nemrégiben Hercegszántón, illetve Felsőszentmártonban. Számíthatnak ránk a migrációs hullám megállításában, számíthatnak a Covid-járvány alatt”
– hangsúlyozta az államtitkár az ünnepségen, amelyen több horvát, illetve horvát nemzetiségű politikai vezető, közéleti személyiség vett részt.
