Lombár Gábor elmondta: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVÍZIG), a Balaton mederkezelője adatai szerint 2022-ben 32 alkalommal kellett víz alatti akadálymentesítést végezni, az esetszámok folyamatosan emelkednek. A nyíltvízi kikötésekhez mederbe dobott és szabálytalanul ott hagyott tárgyak – betondarabok, kábeldobok, csövek – láthatatlanok, veszélyforrást jelentenek. Problémának nevezte azt is, hogy az ötletszerűen veszteglő hajók esetenként akadályozzák a kikötők forgalmát.

“A rendőrség nehezen találja meg ezen hajók, és a mederbe dobott, bójának használt tárgyak tulajdonosait, a szabálysértés büntetési tételei pedig nem visszatartó erejűek”

– mondta az elnök.

Miután a Technológiai és Ipari Minisztérium szakértői nem támogattak jogszabálymódosítást az ügyben, a KDTVÍZIG veszteglőhelyek kijelölését javasolta a tóparti önkormányzatoknak, ami megteremtené a nyilvántartás, így a szabályozás lehetőségét. A Balatoni Szövetség elnöksége azonban egyhangúan elutasította ezt a megoldást, arra kérve a vízügy képviselőit: ismét kezdeményezzenek jogszabálymódosítást, amely kezelhetővé, szabályozhatóvá tenné a kishajók és vitorlások veszteglését a Balatonon.

“A kijelölt hivatalos veszteglőhelyek ugyanis valójában egy fapados kikötőt, kiskapus megoldást jelentenének, új üzleti lehetőségeket teremtve egyeseknek”

– mondta Lombár Gábor.

“Miközben ugyanis a vitorláskikötők a szigorú elvárások miatt szinte csak állami támogatással tudnak megépülni, a veszteglésnek nevezett tároláshoz nem szabnának ilyen feltételeket”

– tette hozzá.

A polgármesterek arra is felhívták a figyelmet, hogy a veszteglő hajók használói a parti infrastruktúrát terhelik a parkolásaikkal, szemeteikkel, időnként a nádast is károsítják, és a higiéniájuk biztosítása is problémás lehet.

“Sokan a drága kikötői díjakat akarják így kikerülni, de a hajózás nem szociális kérdés”

– mondta Lombár Gábor.