Egyik jelöltünk a hazánkban szinte mindenfelé megtalálható bodorka.

Narancsvörös szeme és hasonló színű úszói alapján nem nehéz felismerni, de a vörösszárnyú keszeggel könnyen összetéveszthető, ha nem figyelünk rá, hogy utóbbinak a hátúszója sokkal hátrébb kezdődik a hasúszó tövénél. Elsősorban az álló- és a lassan áramló vizeket kedveli. Növekedése lassú, de a kisebbekből is nagyon finom, ropogós sült hal készíthető.

A másik jelölt a nagyobb folyóink dévérzónáját jellemző bagolykeszeg.

Nevét nagy szeméről és a bagolycsőrhöz hasonlóan lekerekített orráról kapta. A keszegfélék közül ennek a leghosszabb a farokalatti úszója. Hozzá hasonlóval csak a laposkeszeg rendelkezik, de míg annak felső állású a szája, ennek alsó állású. A bagolykeszeg áramláskedvelő faj. Jól fejlett példányai elérik a 25-30 centit, a húsa ízletes.

Harmadik jelöltünk a védett széles durbincs, melyet 1974-ben írtak le a Dunából.

“A vágódurbinccsal ellentétben kissé meredekebben emelkedik a tarkója, kimerevített hátúszójának a vége derékszögben éri el a faroknyelet, és testén a kis barna foltocskák többnyire szabálytalan harántsávokba rendeződnek. Áramláskedvelő faj, természetvédelmi értéke példányonként 5000 Ft. A Magyar Haltani Társaság várja a halbarátok szavazatait”

– fogalmazott a Magyar Haltani Társaság. A halakra ide kattintva szavazhat!