Az előbbit ugyebár hazánkban sokáig tiltották, az utóbbitól pedig a legtöbben óvták a doktor urat, aki pedig éppen az akupunktúra miatt végezte el az orvosi egyetemet. Lehet-e sikeres az az ember, aki folyton tiltásokkal, meg nem értéssel találkozott, ráadásul olyan területet választott magának, ahol a mai világ istene, a pénz alig játszik szerepet.
– 2010-2011 tele hatalmas megpróbáltatások elé állította a nincstelen embereket, és a hajléktalanokat. Nagyon sokan megfagytak, de még többen szenvedtek volna fagyhalált, ha Önök nem járták volna az utcákat, hogy a sokszor csontrészeg hajléktalanokon segítsenek. Nem lehetetlen feladat ez?
– Nem egészen. Sajnos tudomásul kell vennünk a tényeket. Egyrészt, hogy ezek közül az emberek közül igen sokan isznak, a fagyos napokon még inkább úgy gondolják, az ital melegít, de legalábbis kábít. Ebből pedig könnyen lesz fagyhalál. Másrészt a részeg embereket nem fogadják be a hajléktalanszállókon, s most már az aluljárókba sem mehetnek.
– Akkor mi a megoldás?
– Több mint tíz éve dolgozom az utcán a Máltai Szeretetszolgálat mozgó háziorvosi rendelőjében. Akiket megtalálunk az említett állapotban, azokat bevisszük a legközelebbi detoxikálóba. Ez persze nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi lesz holnap. Próbálunk úgy is segíteni, hogy az utcán alkalmazunk akupunktúrás kezelést. Például a fül megszúrásával méregteleníteni lehet a szervezetet. Körülbelül fél óra alatt hatnak a tűk, s ez számunkra, azaz elsősorban a hajléktalanok számára azt jelenti, hogy már bevihető az illető a szállóra.
– Az Ön számára sikert jelentene, ha elfogadnák azt a tervét, miszerint minden hajléktalanszállón alkalmazzanak képzett akupunktúrás szakembereket, akik elindíthatnák a mozgó „fülakupunktúrás detoxikáló szolgálatot”?
– Persze, hogy sikert jelentene. Valamit kell csinálni. Ez csak egy lépés, de a hosszú út is lépésekből áll. Ifjúkorom óta tapasztalom, hogy honfitársaink közül sokan milyen hamar elkedvetlenednek, látván az út nehézségét. Az úton végig kell menni, azért is vagyunk emberek. Ha valakik ki tudják mondani, amivel egyet lehet érteni, miszerint a részeg, piszkos hajléktalanok nem csúfíthatják tovább a városképet, akkor lépni is kell az ügyben.
– Tévedek, ha azt feltételezem, egy ilyen emberpróbáló munkát csak mély hittel, istenhittel lehet végezni?
– Nem téved, bár azt nem tudom, istenhite van-e azoknak, akik szerte a világon ilyesmikkel foglalkoznak. Az biztos, hogy a munkába, az emberi jóságba és a változtatásba vetett hit nélkül nem lehetne csinálni. Nekem persze mély istenhitem is van hozzá. Krisztus is hajléktalannak született. Mindenkiben lakik Krisztusból valami, én pedig igyekszem mindenkiben a nagybetűs EMBERT látni, legyen bármilyen nyomorult. Csodálatos az a krisztusi történet, ami a Húsvét előtti nagycsütörtökön esett meg, amikor Jézus azt mondta egy hajléktalannak, hogy én most megmosom a lábad. Mély értelme van annak, hogy valaki hagyja, hogy lehajoljanak hozzá, valamint, hogy én képes legyek lehajolni egy ilyen lábat megmosni. Mindkét részről felemelő érzés.
– Hitet nem lehet szerezni, csak kapni, kegyelemből. Maga honnan kapta? Mikor?
– Kisgyermekként jártunk templomba, tehát az alapok megvoltak. Aztán a piaristákhoz mentem gimnáziumba, s szerencsém volt, mert egyetemre is felvettek. Na, ott egyszer összevitatkoztam a párttitkárral, mert csúfolta a Szűzanyát, mondván, milyen hazugság a szűznemzés, hiszen olyan nincs is. Csakhogy éppen akkortájt vált a szűznemzés biológiailag is elismertté, s ezt megpróbáltam neki elmagyarázni. Azt éreztem, nem hagyhatom annyiban a dolgot, nem hallgathatok. Most is hasonló gondolataim vannak, amikor csüggedt embereket látok – és bizony látok – magam körül. Nem szabad hagyni, nem szabad elfásulni a küzdelemben.
– Még mielőtt bárki azt hinné, ez a vita a párttitkárral az orvosegyetemen történt, hadd mondjam el azt, hogy Ön biofizika szakra járt, s ott is tanultak a szűznemzésről. Az akupunktúráról gondolom nem.
– Téved. A szakdolgozatomat például arról kellett megírnom, hogy az akupunktúrás pontok miképpen mutathatók ki biofizikai módszerekkel. Ebből aztán lett is egy publikáció, azaz tudományos lapban is megjelent.
– Pedig nálunk évekig boszorkányüldözés zajlott az akupunktúrával kapcsolatban, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban egyetemen, az orvosin komoly képzés folyt e témában. Itthon szigorúbbak voltak, sokáig kimondottan tiltották, s ez érdekes.
– Az bizony! Hátha még hozzáteszem, hogy a növényeken is sikerült kimutatnom az alacsony ellenállású pontokat, magyarán az energiahiányt, ami aztán a betegséget is okozza.
– Komolyan mondja, hogy a növényeket is kezelhetnénk szurkálásokkal – mármint a megfelelő helyeken történő szúrásokkal?
– Persze. Sokszor elmondtam már, ha a szőlőmet fagyveszély fenyegeti, megszúrom a megfelelő pontot, és a növény felmelegszik, ezért nem fagy el.
– A növényből hogy lett ember? Azaz miért iratkozott be az orvosira, ugyanis tudnivaló, hogy felnőtt fejjel ült be újra az „iskolapadba”.
– Azért mert jöttek az orvosok, és számtalanszor megróttak, mondván, mit beszélek itt össze-vissza, mikor nem is vagyok orvos. Na, gondoltam, jöjjön a nemes bosszú, és elmentem az egyetemre. Különös volt másfél évtizeddel öregebben a csoporttársaim között létezni, de azért nagyon szerettem tanulni. Azt mondtam mindenkinek, engem az akupunktúra érdekel, ehhez kell az orvosi végzettség.
– És ehhez kellett magának az is, hogy később a kínai kapcsolatokat is megkeresse, hiszen az akupunktúra mégiscsak ősi kínai tudomány.
– Igen, az emberi testben futó energiapályák ismeretének tudománya. Ha valami blokkolja az energiát a testben, az betegséghez vezet. Viszont ha tűszúrásokkal serkenteni kezdjük az energiapályákat, megszűnhet a betegség. Szinte naponta fedezünk fel új és újabb gyógyulási lehetőségeket, ezen azt értem, hogy egyre több betegséget tudunk így gyógyítani, pontosabban segítünk a testnek az öngyógyításban. Ami a kínai kapcsolataimat illeti, azokat is a gondviselésnek köszönhetem. Többször is meghívtak konferenciákra, és ezeken mindig újabb és újabb kapcsolatok, barátságok születtek. A kínaiak kedvelnek bennünket, tudják, hogy a hunok leszármazottai vagyunk, és azt is elmondták már számtalanszor nekem, hogy ők a hunoktól tanulták ezt a fajta orvoslást.
– Én is jártam Kínában, igaz, csak egyszer, de akkor azt is megtapasztaltam, hogy az üzemorvos is ért az akupunktúrához. S az is kiderült számomra, hogy ők a gyógyításban sokkal inkább az egész testet, a teljes embert vizsgálják, mint az európai orvosok többsége. Ha valakinek mondjuk fáj a füle, ők azt mondják, hoppá, nézzük csak meg az egész testet, hol is bomlott meg az energiaháztartás egyensúlya.
– Így van. Mert az egészséges emberben az életenergia akadálytalanul kering, a 12 fő és a két középvonali meridiánban. Ezek a fejünk búbjától kezdve a lábujjunkig haladnak. Ezért nem létezhet a kínai orvoslásban, hogy csak egy területét nézzük a testnek. Mondok egy példát. A fül romlása a vesére vezethető vissza, ha pedig valakinek a szemével van gondja, akkor a máját is kell vizsgálni. Ha beteg az ember, elakad az energiaáramlás. De az egészséges állapotot nem olyan nehéz fenntartani, mint ahogy egyesek gondolják. Van egy igazán egyszerű gyakorlat sor, a „3-1-2” meridián torna. Ha naponta csupán húsz percet fordítanánk erre, sokkal közelebb kerülnénk az egészséges állapothoz, mert azért azt is látni kell, hogy beteg nép a magyar.
– Ön egy kis könyvet is írt azokról az egyszerű módszerekről, amelyekkel fenntartható az egészségünk, továbbá az emlegetett gyakorlatokat is meg lehet szerezni dvd-n. Ennek a gyakorlatsornak a lényege, hogy három meridián-ponton akupresszúrát kell alkalmaznunk, azaz nyomást gyakorolni ezekre a pontokra, mégpedig naponta. Aztán hasi légzést is kell végeznünk minden nap, valamint a lábainkat is erősíteni kell guggolásokkal, no meg a meridián-pályákat csapkodni kell. Kínában ezeket a gyakorlatokat, miként más tornaféléket akár az utcán is csinálják az emberek.
– Mi az hogy! A legidősebbek is. Tudniillik ezek nem nehezek, csak akarat kell hozzá. Mennyivel egyszerűbb mozogni egy kicsit, mint orvoshoz rohangálni, meg marokszámra szedni a gyógyszereket! Könyvemben, amelynek a címe: Az isteni szív végartériái, sok egészségmegőrző, és egészség visszaszerző tanácsot próbálok adni. Hiszem, és tapasztalatból tudom is, hogy ha egészségesebbek vagyunk, a gondolkodásunk is egészségesebb lesz.
– Ön nem elégedett meg azzal, hogy Kínába járt tanulni, hanem amikor csak teheti, kínai professzorokat hív ide, hogy tanítsák az embereket az ősi kínai orvoslás bölcsességeire. Akarnak tanulni a magyar orvosok?
– Nem mondom, hogy nincs egyesekben még mindig idegenkedés, de sokan őszintén érdeklődnek, mert azt tartják, amit én: csak tiszta forrásból érdemes tanulni. Ez pedig Kína.
– Sokan Öntől hallottak először a pulzusdiagnosztikáról, ami szintén kínai módszer. Könnyű megtanulni egy orvosnak?
– Nem. A kínai orvosok a pulzusból nem csak azt tudják megmondani, hogy milyen betegsége van az embernek, hanem azt is, hogy mikor keletkezett. No, ezt én nem tudom, de a betegségeket már felismerem. Távoli barátaim ezzel a tapasztalati módszerrel egy kéthetes magzatról is meg tudják mondani, hogy fiú lesz, vagy lány.
– Utcai gyógyító munkája ingyenes, van akupunktúrás rendelése, ami – tapasztalatból tudom – a gyógyszerek árával sem vetekszik, nemhogy a kórházi kezelések terheivel. Nem mondja a családja, hogy te, Ajándok, lehetnél gazdag is, mert van két diplomád, de te folyton a nehezebb utat választod, micsoda dolog ez?
– Nem mondják. Sem a feleségem, sem a hat gyerekem nem mondott ilyeneket sosem. Pedig a nejemre igen nagy teher hárult, ráadásul most már van hat unokánk is, úgyhogy van mivel foglalatoskodni. Nélküle amúgy nem mentem volna semmire. Mert az az igazság, hogy nekem semmi kedvem nem lett volna szamárlétrákon lépegetni és kórházban dolgozni. De szidalmat sohasem kaptam ezért.
– Most, 2011-ben úgy tűnik, a kormány elhatározta, hogy lépéseket tesz az egészséges életmód elterjesztéséért, a betegségmegelőzésért, amivel sajnos az utóbbi évtizedekben vajmi keveset törődtek. Gondolom, örül ennek, hiszen az Ön élete erről szól.
– Erre is egy kínai példával válaszolok. A Sárga Császár nevű legendás történelmi figurájuk írta le a könyvében mintegy kétezer évvel ezelőtt: ha a betegséggel kezd az orvos foglalkozni, az olyan, mintha egy hadvezér akkor kezdene fegyvereket kovácsolni, amikor már áll a háború. Így gondolkozik egy bölcs ember. Igen, az orvoslásnak az egészség megőrzését kellene szolgálnia.
– Önnek sok sikerélménye van az akupunktúrás paciensei között?
– Igen. Van betegem, aki – bár súlyos reumája volt –elhagyta már az összes gyógyszert. Idősen elkezdte az emlegetett tornát csinálni, először persze leguggolni sem tudott, ma meg kutyát sétáltat, vásárolni jár, jön-megy.
– Különböző helyeken csoportok is alakultak már, hogy ezzel a módszerrel tornázzanak. Együtt könnyebb. El is mentem megnézni egy ilyen összejövetelt, csak hogy saját szememmel is lássam, úgy könnyebb írni róla. Csupa 70 feletti ember volt ott, és olyan fürgén guggolgattak, hogy meglepődtem. Jó néhány negyven feletti ismerősömnek vagy nehezére esik a guggolás, vagy nem is tudja megcsinálni.
– Ezt teszi a gyakorlás. Más titok nincs. Meg az akarat. Én pedig boldog vagyok, hogy adhatok valamit az embereknek, csak azt kérem tőlük, jó tapasztalataikat adják tovább.
– Hadd értsek egyet a hajléktalanokkal, akik úgy hívják Önt, Ajándoki.
Kondor Katalin
