A Dohány utcai zsinagóga az egykori budapesti gettó területén 2019. január 17-én. Hetvennégy éve szabadult fel a budapesti gettó, fotó: Balogh Zoltán/MTI

Ezen a napon szabadult fel a budapesti gettó

Ezen a napon szabadult fel a budapesti gettó

Megemlékezést tartottak a Dohány utcai zsinagógában a budapesti gettó felszabadításának 74. évfordulója alkalmából pénteken.

Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott, a pusztán zsidóságuk miatt meggyilkolt honfitársaink tragédiája az egyik legsúlyosabb teher nemzetünk történelmében, amelyet soha nem feledhetünk. A múlt borzalmaira és a feledésre azonban semmi sem szolgálhat mentségül, a vészkorszak emlékezete közös felelősségünk és soha el nem felejthető örökségünk – tette hozzá. Kiemelte,

az áldozatokról való megemlékezés mellett azonban ünnepelni kell a túlélőket, akik “halált megvető bátorsággal” néztek szembe a terrorral, és az ostrom után volt elég lelki erejük az újrakezdéshez.
Mécsest gyújtanak a budapesti gettó felszabadulásának 74. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés résztvevõi az egykori budapesti gettó emlékfalánál a VII. kerületi Dohány utcában 2019. január 17-én. A megemlékezést az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) szervezte, fotó:
Koszticsák Szilárd/MTI

Takács Szabolcs azt hangoztatta, a magyar kormány nem nyugszik bele a gyűlöletbe, és nem tűr semmilyen fenyegetést, amely a nemzet egységét és békéjét, valamint zsidó-keresztény európai kultúrát veszélyezteti. Azt mondta, a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen és a nemzeti alaptanterv részévé tette a holokauszt-oktatást. A fővárosban már csaknem két évtizede működik holokauszt múzeum és emlékközpont a magyar kormány támogatásával.

Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chabad-Lubavics irányzat magyarországi (b) és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetõ rabbija mécsest gyújt a budapesti gettó felszabadulásának 74. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen az egykori budapesti gettó emlékfalánál a VII. kerületi Dohány utcában 2019. január 17-én, Koszticsák Szilárd/MTI

Magyarországon él a legnagyobb zsidó közösség Közép-Európában, Budapesten áll a világ második legnagyobb zsinagógája és

“virágzik a zsidó kulturális élet”.

Rendszeresek a zsidó fesztiválok és a kormány jelentős támogatást nyújt a zsinagógák felújítására és elhagyott zsidó temetők rendbehozatalára. A Rumbach utcai zsinagóga felújítása teljes egészében állami forrásból valósul meg, továbbá a magyar kormány hozzájárul a Szegedi Új Zsinagóga rekonstrukciójához is.

“A magyar kulturális örökség zsidó kincseinek felújításai folytatódnak a történelmi Magyarországon, Kárpátalján, a Partiumban és a Vajdaságban is”

– sorolta Takács Szabolcs.

Az egykori budapesti gettó emlékfala a VII. kerületi Dob utcában 2019. január 17-én. Hetvennégy éve szabadult fel a budapesti gettó, fotó: Balogh Zoltán/MTI

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke arról beszélt, hogy sokan úgy vélik, ennyi év múltán ideje lenne felejteni és nem kellene évről-évre a múltat emlegetni, hiszen a borzalmakat átélt generáció már szinte kihalt. Leszármazottjaik azonban génjeikben, lelkükben hordozzák szüleik, nagyszüleik szenvedéseit – fűzte hozzá.

“A túlélők utódainak kötelessége megemlékezni, és egyúttal emlékeztetni is a magyarországi holokauszt embertelenségeire, az elkövetők felelősségére. Ez várható el minden jóérzésű magyar állampolgártól és a történészektől is, akik közül egyesek hajlamosak átírni, megmásítani a dokumentált tényeket”

– hangsúlyozta a BZSH elnöke.

Azt kívánta, hogy soha többet ne nyerhessen teret sem az országban, sem a világban olyan eszme, amely egyes polgárokat pusztán vallásuk, származásuk vagy bőrszínük alapján kirekeszt, fizikai korlátozásuk céljából falakkal körülvett gettóba kényszerít.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetõ rabbija imát mond a budapesti gettó felszabadulásának 74. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen az egykori budapesti gettó emlékfalánál a VII. kerületi Dohány utcában 2019. január 17-én, fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Kardos Péter főrabbi, holokauszt-túlélő felidézte, hogy hogy 74 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg katonái két gettót szabadítottak fel.

A Dohány utca környékén lévőt és az úgynevezett nemzetközi gettót, amit akkor védett házaknak neveztek, a mai XIII. kerületben találhatók.

Utóbbi nem volt palánkkal körülvéve, a házak kapuján tábla jelezte, melyik állam védelme alatt állnak az ott lakó zsidó emberek. A védelem azonban addig tartott, míg az első nyilas különítmény be nem tört és össze nem tépte a “Schutzpassot”, a követségeken kiadott védlevelet – mondta el a főrabbi.

A felszabadítással kapcsolatban – Winston Churchill egykori brit miniszterelnököt idézve – úgy fogalmazott:

“az életet adták vissza nekünk. A szabadságot nem tudták, mert az nekik sem volt.”

A budapesti “nagy” gettó határait kijelölő belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.

A gettó 4513 lakásába – ahonnan mintegy 12 ezer kereszténynek kellett kiköltöznie – 40 000 embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból.

Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70 000-80 000-et.

Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki a gettóból, amelynek 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.

Kapcsolódó cikkek