Az Országút folyóirat tájékoztatása szerint a Tovariscsi, konyec című rendszerváltó plakátjával ismertté vált művész tárlatára válogatott művek mind plakátok, az 1970-es években nagy reményekkel kecsegtető műfajnak, a “huszadik század művészetének” termékei, amelyek még most, a 21. század derekán is tudnak hatni, és olyan üzenetet közvetítenek, ami túlmutat a reklámozandó, “itt és most” aktualitás műfaján.
Orosz István grafikusművész ikonikus plakátjai összetéveszthetetlenek mégis mindegyik alkotása más és más.
A plakátokon megjelenő képi paradoxonoknak nem csupán öncélú játékok: kiagyalt képek, pontosan célzó telitalálatok – olvasható a tájékoztatóban, amely szerint Orosz István azt vallja, hogy “a jól kieszelt és megrajzolt kép egy pillanat alatt képes megvilágítani olyan tartalmat is, amit leírni, elolvasni csak hosszú idő alatt lehetne”.
Mint írják, a képi paradoxonokkal nemcsak művészek, hanem matematikusok sora is foglalkozott, és kölcsönösen termékenyítették meg tudós- és művésztársaik képzeletét, mintegy hidat képezve művészet és tudomány között.
