Árvaházból a fellegekbe. Egy roma festősors. Beszélgetés Vári Zsolttal

Árvaházból a fellegekbe. Egy roma festősors. Beszélgetés Vári Zsolttal

Vári Zsolt festőművész 36 éves festészete az impresszionizmust a reneszánsz életigenlő dinamikájával és „izomzatával” ébreszti fel. Gonosz grimasz Kelly hajfonatával szorosan magához kötött tükörképétől, ikertestvérétől. Gyilkos szemek. Gréta babaarcának ívelt teltsége viszont élteti bánatról árulkodó szemeit.

Test és haj hullámzik egyszerre az aktokon. Megfáradtak a színházi karakteres szerepek. Az ózdi kislány inkább lehunyja szemét, épp elég neki, ha csak ő lát bele saját életébe. Zeusz szigorú, kemény, sziklaszilárd erő és hatalom. A Magna Cum Laude Mező Misije rusztikus macsó, zilált élethajhász férfi zsigerekbe fúró szemekkel. Audrey Hepburn filmvászonról lép le. Bari Janó bölcs, meglett manó. Vári Zsolt önarcképe pedig maga a festőművész, mágus, nyugodt, megfontolt, egyenes, markáns, megrezzenés nélküli pontos stabilitás, követhető, céltudatos vonások. És most megszólal…

–       Mikor festettél legelőször az életedben és mit?

–         Sokan tudják, hogy intézetben nevelkedtem és ott kezdtem el az életemet kibontakoztatni.  300-400 gyerek is volt ebben az intézetben, köztük volt Kis Sanyi, aki rajzolt. Egy évig nézegettem, hogy milyen szépen csinálja ezeket a rajzokat. Imádtam Berkeszen gyerek lenni, sok nevetés vagy sírás, de különösen szerettem a szépséges tájat, a határt, fáról enni a gyümölcsöket. Nagyokat sétáltunk a pajtásaimmal, nagyon színes élet volt az nekem. Lehetne ezt sokat boncolni, mesélni. 

–       Hány éves voltál?

–          Berkeszen kezdtem el Kiss Sanyival… 12-13. Tus tintával próbáltam meg elsőre. Az emberi arcok, szem, orr, száj érdekeltek. Elsőnek nem sikerült, megpróbáltam ötödjére, hatodjára is, de nagyon nehezen ment nekem, és csak próbáltam és újból… Élveztem, amikor meg tudtam rajzolni egy szemet. Akvarell segített a színeket meglátni.

greta

Gréta

–       Ki a No1 külföldi és magyar festő neked? Akár kortárs, akár nem?

–        A festészetben nagyon szeretem a reneszánsz korszakot: Michelangelo, Leonardo, Raffaello. Ők a fotószerű festést képviselik, nincsenek ecsetvonások, nem tűnik ki az arc. Aztán jött Monet, az impresszionista stílus, a foltokban való festés, a tavi rózsa. Most éppen egy kiállításon voltam és valaki tavi rózsákat festett. Engem ez szíven üt. Magyarok közül ott van Barabás Miklós, aki szenzációsan jól tudott portrékat festeni, a női szemeket nagyon szépen megfestette. Zichy Mihály lendületes, a figurális dolgokat nagyon szépen meg tudta rajzolni. Ő is nagy hatással van rám. Kortársak közül pl. Szotyori László és Gyémánt László festőművészek tetszenek.

–       Ezek a stílusok hatottak rád, vagy teljesen egyedi stílust képviselsz?

–          Igen, ezek hatottak rám. Amikor festettem, olyan érzések jöttek elő, amik eddig nem. Jól éreztem magam a festésben, és közben zenét hallgattam, ami elvarázsolt. A többi gyerekek éppen lefeküdni készültek. Én meg festettem.

–       Mitől élnek szerinted a festményeid, mitől ilyen dinamikusak annak ellenére, hogy nem használsz kirívóan élénk színeket, inkább pasztellel dolgozol?

–       Attól, hogy foglalkozom velük. Plusz dolgokat, önmagamat, érzéseket adok bele a képbe, ettől lesz más.

szinhaz

Színház

–       Gondolkodtál már azon, hogy non-figuratívat fess?

 –         Gondolkodtam már ilyesmin, de akkor hiányosak lennének a képek. Embereket szeretek festeni és ettől vannak érzések a képeken, ha csak színeket, kockákat festenék, azzal nem laknék jól. Nem érezném jól magam, és nyugtalan lennék.

–      Mit vagy kit festenél meg legszívesebben, mit, vagy kit nem hagynál ki az életedből?

 –        Gyerekkoromban nagy kedvenceim voltak filmek főszereplői: Belmondo, Bud Spencer, Charlie Chaplin és sokan mások. Őket még nem festettem meg. De majd eljön az ideje, amikor Őket is festhetem.

–     Milyennek festenéd meg a világot? Olyanná, amilyen most vagy mássá?

–      Nem lehet a világot megfesteni.

–     Csak a részleteit.

–      Igen, olyannak, amit lát az ember.

–     Ha szín lennél, akkor milyen szín lennél?

–       Biztos, hogy a narancssárgát választanám.

–      Miért?

–        Mert pozitív. Fekete nem lehetek, mert az mélység, fekete lyuk, elszív mindent, elnyeli a fényt, az időt, és ami vele jár. A túl fényes se jó, mert ott elég az ember, és minden más, ami él. Ezek között kell lenni.

–      Miért vagy „fényhozó”?

–        Az emberekbe hozok egy plusz dolgot, ami hiányzik nekik, amitől jól érzik magukat, önzetlenül segítek nekik, bármikor fordulhatnak hozzám. Sok ember jól érzi magát mellettem, nyugalmat árasztok. 

vajdahunyad

Vajdahunyad vára

–      Rajzolni vagy festeni szeretsz jobban?

–       Festeni jobban szeretek. Sokan nem látnak színekben, csak fekete-fehérben. Én színekben látok, szeretem kutyulgatni a festékeket akár pigmentben, akár olajfestékben, rengeteg színem van otthon. Gyere, nézd meg!

–     Mit jelent az pontosan, hogy apró keresztekből rakod össze a festményt? Milyen technika ez?

–     Rájöttem arra, hogy igazából egy új stílust, technikát teremtettem. Kisebb vízszintes és függőleges vonalakból rakom össze a képet.

–     Vannak már követőid?

 –     Ezt nem tudom, de sok embernek tetszenek a munkáim.

–     Szerinted van a kortárs festészetnek létjogosultsága? Az emberek járnak kiállításokra?

–    Szerintem fontos, hogyan látják a kortársak a mai világot, vagy mit nem akarnak látni, mit álmodnak. Ha nem lenne kultúra, nem lenne jövőnk, múltunk. Művészkedjünk bármilyen témában, hogy ezek megmaradjanak a jövő generációjának. Az emberek járnak kiállításokra. A mai napig kapok visszajelzéseket, hogy tetszenek a festményeim és vásárolják.

Kapcsolódó cikkek