A parlament honlapjára kedden késő este felkerült határozati javaslatban Kőszegi Krisztián azt kezdeményezi, hogy a felállítandó testület vizsgálja meg a 2004 és 2026 közötti társadalmi felzárkóztatási és esélyteremtési célú magyar és európai uniós támogatások rendszerét, felhasználását és eredményességét, a roma közösségek társadalmi, oktatási, foglalkoztatási és lakhatási felzárkózását célzó támogatási rendszert, különös tekintettel az Országos Roma Önkormányzat és intézményei által megvalósított programokra; tárja fel a szervezeti, szabályozási, közbeszerzési, összeférhetetlenségi és ellenőrzési hiányosságokat, illetve a korrekciók és szankciók hiányának okát.
A vizsgálóbizottság feladata lenne, hogy meghatározza meg a feltárt rendszerszintű hiányosságokhoz kapcsolódó politikai, szakmai és igazgatási felelősségi viszonyokat, és javaslatot tegyen a felzárkóztatási támogatások eredményességét és átláthatóságát erősítő jogalkotási, szervezeti és intézményi intézkedésekre.
A javaslatban nem szerepel konkrét jelentéstételi határidő, az indítvány szerint a bizottság megbízatása a jelentéséről szóló országgyűlési döntés meghozataláig, “illetve a jelentés benyújtására nyitva álló határidő eredménytelen elteltéig tart”. A hatfős testület három tagját a Tisza-frakció, egyet-egyet pedig a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk jelölhetné, a bizottság elnökét a Tisza képviselőcsoportja, alelnökeit pedig a Fidesz és a Mi Hazánk adná. Kőszegi Krisztián a vizsgálóbizottság létrehozását azzal indokolta: bár a társadalmi felzárkóztatásra és a mélyszegénység csökkentésére 2004 és 2026 között jelentős magyar és európai uniós forrás állt rendelkezésre, a roma közösségek és más hátrányos helyzetű társadalmi csoportok továbbra is jelentős hátránnyal küzdenek az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és a társadalmi mobilitás területén.
Ezzel párhuzamosan pedig több ellenőrző szerv súlyos visszaéléseket és szabálytalanságokat tárt fel egyes felzárkóztatási programok forrásfelhasználásában.
A bizottság célja a javaslat szerint annak átfogó feltárása, hogy a társadalmi felzárkóztatásra és esélyteremtésre fordított források milyen eredményt értek el, hogyan – vagy hogyan nem – jutottak el a programok célcsoportjaihoz, a támogatások felhasználása megfelelt-e az átlátható és felelős gazdálkodás követelményeinek, valamint megfelelően működött-e a forrásokat tervező, kezelő, ellenőrző és felügyelő intézményrendszer.
