Szemerei János az úrvacsorával egybekötött istentiszteleten kiemelte: a húsvét arról szól, hogy “valami rendkívüli történt, hogy az Isten valami olyasmit készített, ami meghaladja a képzeletünket”.
“Azért küszködünk vele annyira, mert nem magától értetődő”
– mondta, hozzátéve, hogy olyan történt, amit nem a tanítványok csináltak, hanem amit az isten cselekedett.
Jézus halálát követően az asszonyok a temetési szertartást pénteken elkezdték és semmi kétségük nem volt, hogy tényleg meghalt.
De a valóságos halál után valami nagy fordulat jött, amit nem ember alkotott – fogalmazott, majd hozzátette, a feltámadás története ezért nem csak a hívőké, mert olyasmit tett az Isten, ami fontos kapaszkodó nekünk, múlandó embereknek, akik küszködünk az elmúlással, az öregedéssel, a halállal, a bűnnel, az emberi nyomorúsággal.
“A feltámadás kiutat mutat, valami reményt, valami esélyt, valamit távlatot”
– mondta.
Szemerei János hangsúlyozta, a húsvét úgy kezdődött, hogy “nem voltak a húsvéti feltámadásban hívő emberek”, amit Márk evangélista tudósítása is megerősít, mert az első húsvéti hajnal úgy kezdődik, hogy szomorú, csalódott gyászolók indulnak Jézus sírboltjához.
A régiek se hittek könnyen – mondta, hozzátéve, hogy a mai ember is küzd azzal, hogy hitre jusson és a hit átjárja az életét.
“Ha valamit elmondhatunk húsvét ünnepén akár a hívőkre, akár a nem hívőkre gondolva, az az, hogy nagyon fontos számunkra az információ hitelessége egy olyan korban, ahol nagyon nehéz a hitelességet biztosan megtalálni. Egy olyan korban, amikor ellenőrizni kell mindenféle hírt, ami eljut hozzánk, mert nem tudjuk, hogy mi az, ami igaz és mi az, ami nem”
– emelte ki.
Elmondta, hogy magáról a feltámadásról nincsenek információk, nem tudjuk, hogy pontosan hogyan történt, mert egyik evangélium se írja le. Azt azonban tudjuk, hogy hogyan reagáltak rá az emberek.
“Fontos a hitelesség, hogy biztos alapokon áll-e a hitünk vagy csupán vágyakra, álmokra épül-e az egész”
– fogalmazott.
