Németh Angéla bíró (k) Szekrényes Gabriella, a felperes jogi képviselője (b), valamint Balfai Botond Nándor (j2) és Tuczai Dóra (j), az alperes jogi képviselői a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet a törvényi vélelem megdöntése végett a magyar állam ellen indított polgár perének tárgyalásán, a Fővárosi Törvényszéken 2014. szeptember 11-én, fotó: Bruzák Noémi/MTIElhalasztotta az ítélethozatalt a Fővárosi Törvényszék csütörtökön két devizahiteles perben, az egyiket a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet, a másikat a Szigetvár Takarékszövetkezet indította a magyar állam ellen.

A bíróság a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet ügyében szeptember 23-ra, a Szigetvár Takarékszövetkezet – és az abba 2012-ben beolvadt Balatonföldvár Takarékszövetkezet – ügyében szeptember 25-re halasztotta a határozathozatalt. A szigetvári és balatonföldvári takarék ügyében a felperes hitelintézet képviselője rámutatott: a felek eltérően értelmezik az “átlagos fogyasztó” fogalmát, vagyis azt, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a devizahiteles szerződés adósának. A felperes szerint a fogyasztónak kellő körültekintéssel kell eljárnia. A takarékszövetkezet jogi képviselője elmondta: a szerződések a szükséges szakkifejezéseken túl nem tartalmaznak a megértést nehezítő fogalmakat, ráadásul a hitelszerződések tervezetét a fogyasztók jóval a szerződéskötés előtt megkapták, vagyis volt idejük áttanulmányozni, ha valamit nem értettek, a hitelintézettől vagy szakértőtől felvilágosítást kérni. A felperes képviselője megjegyezte: nézete szerint a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a devizahitel-szerződések egyes kérdéseit rendező 2014. évi 38-as törvény “szigetszerű entitás” a magyar jogban, vagy az európai és a magyar jogrendszer szerves része. Ez utóbbi esetben ugyanis – mondta – aligha lehet elutasítani a hitelintézet keresetét.

Az alperes magyar állam jogi képviselője a tárgyaláson kifejtette, az átlagos fogyasztó nem rendelkezett megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy megértse a szerződésekben szereplő olyan fogalmakat, mint például a hozamgörbék egymáshoz való elmozdulása, swap-ügylet, repokamat. Emellett az általános szerződési feltételek megfogalmazása túl általános volt, nem elég konkrét; nem derült ki belőlük a fogyasztó számára, hogy a hitelintézet pontosan milyen esetekben módosíthatja egyoldalúan a szerződést. Emellett az alperes szerint az objektivitás elvét sértette, hogy a takarékszövetkezet önállóan is előidézhette az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő egyes okokat. Ráadásul néhány olyan ok is szerepelt az oklistában, amelyből nem következett az egyoldalú szerződésmódosítás szükségessége. Nehezítette a szerződés megértését, hogy olyan okok is szerepeltek a listában, amelyek egy takarékszövetkezetnél föl sem merülhettek, mert nagybankokra vonatkoztak – mondta.

Az állam jogi képviselője kiemelte azt is, a vizsgált időszak elején egyáltalán nem szerepelt a kifejezetten a fogyasztó számára kikötött felmondási jog a takarékszövetkezet szerződéseiben. Az alperes képviselője végül megjegyezte, a szimmetria elve alapján a fogyasztó számára kedvező irányú változásoknak is meg kellett volna jelenniük a szerződések módosításakor. A takarékszövetkezet képviselője elmondta: a kamatemelések után több esetben csökkentek a kamatok, vagyis a fogyasztók számára kedvező változásokat is érvényesítették a szerződésekben. A devizahiteles törvény elfogadása után több tucat pénzügyi intézmény indított pert a magyar állam ellen. 

A bíróságnak arról kell döntenie, hogy tisztességesek-e a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítást – például a kamatok, a költségek vagy a díjak fölemelését – lehetővé tévő rendelkezései az általános szerződési feltételekben. A bíróság a legtöbb eddig tárgyalt esetben elutasította a keresetet, 3 esetben részben helyt adott annak, egy ügyben a felperes visszalépett, egyet pedig felfüggesztettek azért, mert a bíró az Alkotmánybírósághoz fordult.