A luxemburgi székhelyű EU-bíróságon tárgyalandó ügy előzménye, hogy Magyarország 2014-ben reklámadó-törvényt fogadott el, amelynek értelmében a vállalatokat reklámbevételüktől függő mértékű adó megfizetésére kötelezték. A magas reklámbevétellel rendelkező vállalatok lényegesen magasabb, 0-tól 50 százalékig terjedő progresszív adókulcsok alá tartoztak.

Nemzetközi tendenciát követve Lengyelország a magyar reklámadóhoz hasonló, a vállalkozásokra vonatkozóan olyan közvetlen adót vetett ki, amelyet nem a nyereség, hanem az árbevétel után számítanak ki, és amely progresszív szerkezetű.

Az Európai Bizottság mindkét adót a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, azt állítva, hogy azok az “alacsonyan adóztatott” kisebb vállalkozások számára megengedhetetlen előnyt biztosítsanak, és ezáltal állami támogatásnak minősülnek. Lengyelország és Magyarország a bizottsági határozatokat megtámadta az Európai Unió Törvényszéke előtt, mely helyt adott a kereseteknek és semmisnek nyilvánította az uniós bizottság határozatait. A bizottság fellebbezést nyújtott be az uniós bírósághoz.

Juliane Kokott főtanácsnok csütörtökön ismertetett indítványaiban azt javasolta az uniós bíróságnak, hogy utasítsa el az Európai Bizottság fellebbezéseit, és hagyja helyben a törvényszék ítéleteit.

Indoklása szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, mivel egyebek mellett az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető. Kijelentette: uniós szabályozás hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik az adóalap meghatározása, és az adóteher különböző termelési tényezők és különböző gazdasági ágazatok közötti megosztása. Azt közölte, hogy a progresszív adókulcsok alkalmazása jövedelemadóztatásban teljesen szokásos a pénzügyi teherviselési képességnek megfelelő adóztatás elérése céljából.

“A jogalkotó döntheti el, hogy véleménye szerint melyik a megfelelő adó, az állami támogatások joga pedig nem követeli meg, hogy az Európai Bizottság véleménye szerinti legmegfelelőbb adót vezessék be”

– tette hozzá a főtanácsnok.

A luxemburgi közlemény emlékeztet arra, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, az ügy érdemi tárgyalása még csak most kezdődik. Az esetek többsége ugyanakkor azt mutatja, hogy döntéshozatalkor a testület gyakran azonos álláspontra helyezkedik a főtanácsnokkal.