Perlaky Tamás, az ortopédiai klinika egyetemi tanársegédje, csont- és lágyrésztumor-specialista elmondta, nagyon bonyolult folyamat volt. A műtét pontos megtervezése, a beteg felkészítése, az implantátum legyártása több hónapot vett igénybe. Nemcsak az volt fontos, hogy az implantátum a megfelelő helyre kerüljön, hanem az is, hogy azt a beteg majd használni is tudja, tehát menni, sétálni, adott esetben kirándulni is tudjon, ehhez pedig az kellett, hogy megmaradjanak az izomtapadások, és az izmok jól működjenek.

“A járáshoz szükséges izmok jelentős része a csípőlapátról ered, ha ezt kiveszik, az izmok összeugranak és működésképtelenek lesznek. Ezeket vissza kell rögzíteni, hogy a beteg ne sántítson”

– ismertette, majd hozzátette, korábban a kivett csontokat nem pótolták, így a végtag lerövidült, az izmokat nem lehetett visszarögzíteni úgy, hogy a beteg teljes életet élhessen. Ilyen esetekben csak járókerettel, a lakásban tudott mozogni.

“A műtét után legfontosabb az implantátum végleges és stabil rögzülése a csontban, illetve a visszarögzített izmok elhegesedése, hogy ne szakadjanak le az első lépésnél. Ezért a végtagot 6-8 hétig nem lehet terhelni”

– magyarázta a szakember.

Az SE ortopédiai klinikáján évente 10-12 medencecsont-eltávolító operációt végeznek, ezek azonban jellemzően nem végtagmegtartó beavatkozások,

“Ennek egyik oka, hogy nem minden beteg alkalmas erre a fajta műtétre, ez függ a betegségtől, a daganat elhelyezkedésétől, és nagyon sok mindent kell összehangolni ahhoz, hogy egy ilyen beavatkozást el lehessen végezni. Ebben az esetben az új implantátummal a beteg teljes életet élhet majd”

– tette hozzá Perlaky Tamás.

A jelen eljárást egyedi méltányossággal a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő támogatta. Az első ilyen típusú hazai műtétnek azért is nagy a jelentősége, mert Hollandiában, Németországban, Angliában, az ottani nagy centrumokban is évente csak néhány ilyen beavatkozást végeznek – olvasható a közleményben.