Áder János felidézte, hogy az áprilisi törvények szentesítése után az újonnan választott Országgyűlés megalakulásakor, az országgyűlési nyitányra készült cikkében Kossuth arról értekezett, hogy a magyarok békére vágynak.

De a szabadságért, a békéért vállalják a veszélyt is, készek áldozatot hozni. Ez pedig a további munkához szükséges erőnek “kimeríthetetlen forrása”. Mint hozzátette, Kossuth akkor még okkal bízott abban, hogy az a munka, amit a kormány és az Országgyűlés elvégez, az ország minden polgára számára értéket teremt. Akkor még úgy tűnt, hogy minden feltétel adott, hogy az ország békében gyarapodjon, gazdasága megerősödjön, a polgári átalakulás kiteljesedjen.

Az államfő, emlékeztetve arra, hogy őszre a magyar szabadságot már fegyverrel kellett védeni, úgy fogalmazott, egy becsapott nemzet próbálta érvényre juttatni alkotmányos, törvényes igazát.

A gazdasági gyarapodást szolgáló programot háttérbe szorította a háború. Világos után 18 év politikai békétlenség következett. A munka – amit a szabadságharc kényszerűen megszakított – csak a kiegyezés után folytatódhatott. 1867 után Magyarország újra maga dönthetett a saját sorsáról. A kiegyezés megteremtette a békés alkotómunka feltételeit.

“Olyan növekedés vette kezdetét, amely természetes módon adott teret a tehetségnek, a teljesítménynek”

– mutatott rá Áder János.

Az államfő a kitüntetettekhez fordulva azt mondta, sokan vannak ma itt, az Országház Kupolacsarnokában, akik átéltek, átélhettek hasonló változást.

1990 után a szabadság esélyt teremtett: a politikai béke, a jó kormányzás, a gazdasági fejlődés, az alkotás lehetőségét adta meg. A most kitüntetettek pályája ezt követően teljesedett ki. Magyarország szabadsága biztosította az alkotómunka szabadságát.

“Az 1990-ben visszanyert szabadságunk – az Önök munkája révén – nemcsak megerősödött, de meg is sokszorozódott”

– méltatta a kitüntetetteket az államfő.

Áder János úgy fogalmazott, a személyes szabadság kiteljesedése meghozta a közösség szabadságát is.

“Életünk igényesebb, tudásunk pontosabb lett. Nemzetünk gyarapodóvá válhatott”

– mondta az államfő, aki hozzátette azt is, hogy a most kitüntetettek személyes eredményei ma már a magyarság közös kincsei.

“A mai nap a megemlékezésről, a büszkeségről és a háláról szól. A csendes munkával vagy a zajos sikerként elért eredményeket ünneplő, magyar örömről. Hazafiságról, tálentumról, kitartásról, szorgalomról, a szabadság kiteljesítéséről”

– hangsúlyozta az államfő, aki Kossuth Lajos szavait idézve úgy fogalmazott:

“mindez kimeríthetetlen forrása közös szellemi, gazdasági, lelki erőnknek”.

Áder János beszédét Kölcsey Ferenc szavaival zárta:

“Tégy minden jót, ami tőled telik; s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess: lelkedet eszközökkel gazdagítani, szüntelen igyekezzél”.

A köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseket Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével együtt adta át az Országházban.