Az amerikai elemzők körében szinte egyetértés uralkodik abban, hogy a keddi választásokon a demokraták a szenátusban nem, de a képviselőházban többséget szerezhetnek. A RealClearPolitics e héten közzétett felmérése szerint a demokrata jelöltek 25 képviselői széket szereznek, és ezzel 220-215 arányú többségük lesz. Nancy Pelosi, a demokraták képviselőházi frakciójának vezetője, szintén a héten, arról nyilatkozott, hogy pártja akár 40 képviselői helyet is elnyerhet. A választások és kampányok elemzésével foglalkozó The Cook Political Report képviselőházi ügyekkel foglalkozó felelőse, Dave Wasserman pedig a Fox televízióban úgy taksálta,

a demokratáknak 30-40 képviselői hely elnyerésére van esélyük.

Az amerikai baloldal optimizmusa lényegében két-három hét alatt erősödött meg. Október közepén még Tom Perez, a Demokrata Országos Bizottság (DNC, a párt vezető szerve) elnöke és Bernie Sanders – aki a 2016-ban Hillary Clinton vetélytársa volt a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folyó küzdelemben – óvatosságra és visszafogottságra intette a lelkesedőket. A The Hill című lapnak Sanders így fogalmazott:

“tudom, hogy sokan demokrata hullámról, meg ilyesmikről beszélnek, de én nem hiszek ebben”.

Az amerikai politikai élet akkor jutott túl Donald Trump elnök főbírójelöltje, Brett Kavanaugh meghallgatásán, melynek során egy kaliforniai pszichológusnő azzal vádolta meg a jelöltet, hogy évtizedekkel korábban, diákként, szexuálisan zaklatta őt. A republikánus politikusok és a közvélemény jó része a konzervatív főbírójelölt kinevezésének megakadályozását szorgalmazó demokraták mesterkedését vélte a háttérben. Brett Kavanaugh azóta már az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság bírája, a közvélemény-kutatásokban pedig a demokraták népszerűsége visszaesett.

A választói hangulat azonban – mutatnak rá az elemzők – rendkívül változékony. A közhangulat Donald Trump ellen fordult a múlt hét végén a pittsburghi Élet Fája zsinagógában elkövetett mészárlás után. A 11 halálos áldozatot követelő merényletért a sajtó egy része az elnököt hibáztatta: a nem egyszer valóban szokatlan és durva stílusban kifejtett mondandóját gyűlöletbeszédnek bélyegezve őt tette felelőssé a tragédiáért. Bret Stephens, a The New York Times című lap publicistája a zsinagógai mészárlásra utalva véleménycikke címének azt adta:

“Igen, az elnök a hibás a jobboldalról érkező terrorért”.

Az újságíró ugyan nem fejtette ki, hogy a mészárlás miért volt jobboldali, de leszögezte, hogy a gyilkos tette “politikailag motivált” volt.

A demokraták széles rétegeit éppen az elnök személye ösztökéli a szavazásra, arra, hogy a republikánus jelöltek ellen voksoljon. Aktivistáik két éve – az elnökválasztás óta – járják az országot, agitálnak és protestálnak azokban a tagállamokban is – például Kansasben vagy Alabamában -, amelyeknek lakói hagyományosan republikánus érzületűek. Az előválasztásokon sok új arc és sok nő bukkant fel és győzött. Nemegyszer az amerikaiakat meghökkentő programmal.

New Yorkban Alexandria Ocasio-Cortez az előválasztásokon demokrata nagyágyút, a négy ciklusban képviselő Joseph Crowleyt győzte le. A 29 éves egykori pincérnő – mint több helyen hangoztatta – “demokratikus szocializmust” szeretne megvalósítani. Általános egészségügyi ellátást és ingyenes felsőoktatást hirdet, elutasítja a polgárosodást, mert az szerinte

“a vagyonosok érdekeit szolgálja”,

és hangsúlyosan a nők és a nem fehér bőrű amerikaiak kiemelt támogatását ígéri. Sok követője van, elsősorban az ezredfordulón születettek körében. Ők a Bernie Sanders 2016-os választási kampánya nyomán megszületett Demokratikus Szocialisták mozgalmának hívei. E mozgalom gyökerei a második világháború előtti esztendőkre, a Franklin Delano Roosevelt elnök által meghirdetett New Deal éveire nyúlnak vissza.

Tom Perez pártelnök még a nyáron azt nyilatkozta egy rádióinterjúban:

“Alexandria Ocasio-Cortez képviseli a párt jövőjét”.

Larry Sabato, a Virginiai Egyetem politológus-professzora az amerikai közszolgálati rádióban (NPR) arra mutatott rá, hogy a hagyományos demokrata pártelit – például a Clinton házaspár vagy Barack Obama – gyanakvással szemléli a párt szélsőbalra tolódását. A párt nem tudja – fogalmazott Sabato -, hogy mit kezdjen e magukat szocialistának valló, nem is kicsiny választói réteggel.

Ugyanakkor azonban a Demokrata Párt előválasztásain centrista politikusok is előretörtek. Ahogyan Thomas Edsall politikai elemző a The New York Timesban fogalmazott: a Demokrata Párt kétféle jövő között őrlődik. A The Atlantic című lapban a minap Steve Israel volt demokrata párti törvényhozó arról írt, hogy részt vett egy kampányra pénzt gyűjtő rendezvényen, nem másutt, mint az egyik manhattani Trump-toronyban, ahol az adományozók leginkább azt kérdezgették, mi a demokraták üzenete a választóknak.

Israel azon kesergett, hogy a demokrata párti politikusok és jelöltek inkább foglalkoznak a MeeToo mozgalommal és az esetleges orosz beavatkozással a 2016-os elnökválasztási folyamatba, mintsem bíztató üzenetet fogalmaznának meg az ország egészét érintő kérdésekben. Ilyen ügynek nevezte az egészségbiztosítást.

A 14 államban 29 lapot megjelentető McClatchy médiatársaság washingtoni kiadása azt írta: a demokrata politikusokat egyelőre csak a közvélemény-kutatások aggasztják. Hiszen ezek két évvel ezelőtt Hillary Clintont jelezték biztos befutónak.