A trónörökös ellentmondásos személyisége az év első felében inkább elismeréseket váltott ki.

A herceg több reformot is bevezetett az év során.

Ezek közül a legfontosabb a nők autóvezetésének engedélyezése volt, amelyet nagy belföldi és nemzetközi helyeslés kísért, de jogvédő szervezetek azóta többször jelezték, hogy az autóvezetésért vívott több éves polgárjogi harcok során börtönbe került aktivistákat továbbra sem engedték ki.

Mohamed bin Szalmán szereti a reformokat, az ellenvéleményeket már kevésbé. Emiatt aztán ismét nyomás alá került az ellenzék. Elsősorban a keményvonalasoknak volt nehéz a 2018-as év, akik az iszlám vallás alapján kritizálták a kormányt. Az úgynevezett szahví-mozgalom (az arab szahva al-iszlámíjja, azaz “iszlám ébredés” kifejezésből) egyik legtekintélyesebb képviselőjét, Szalmán al-Audát 2017 szeptemberében 20 másik ellenzékivel együtt őrizetbe vették, 2018-ban az ügyészség halálbüntetés kiszabását kérte rájuk. A népszerű hitszónok többször felszólalt a jemeni polgárháborúba való beavatkozás ellen, szorgalmazta országa és szaudiak részéről bojkottált Katar közeledését, és bár óvatosan, de kritikusan beszélt a sivatagi királyság és Washington közti szoros szövetségről is.

A királyság jó hírére a legnagyobb csapást minden kétséget kizáróan az októberben meggyilkolt szaúd-arábiai ellenzéki újságíró, Dzsamál Hasogdzsi ügye mérte. Hasogdzsi, aki 2017 óta az Egyesült Államokban élt és a The Washington Post című amerikai újság munkatársa volt, október 2-án tűnt el, miután felkereste hazája főkonzulátusát Isztambulban, és többé senki sem látta. Rijád több mint két héten át állította, hogy elhagyta az épületet, és csak utána tűnt el, később állt elő azzal, hogy az újságíró valóban meghalt.

Török sajtóbeszámolók szerint brutális módszerekkel meggyilkolták a konzulátuson, amiről hangfelvétel is készült.

November végén egy másik felvételről írt a Hürriyet Daily News című török hírportál. Azt írták, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) hangfelvétele van arról, hogy Mohammed bin Szalmán utasítást adott Hasogdzsi elhallgattatására. A török ügyészségi nyomozás során a gyanú árnyéka a trónörökös főtanácsadójára is rávetült. A királyságban nagyon befolyásos embernek számító Szaúd al-Kahtánir ezek után lemondott a tisztségéről. Rijádban azt állítják, a trónörökös nem tudott a gyilkosság előtt arról, mire készülnek Hasogdzsival.

A Hasogdzsi-ügy verte hullámok miatt Szaúd-Arábia jemeni polgárháborúban vállalt szerepe is előtérbe került.

A Rijád vezetésével működő arab koalíció 2015-ben avatkozott be az akkor egy éve tartó fegyveres konfliktusba, a szerepvállalás fő támogatója pedig maga Mohamed bin Szalmán. Segélyszervezetek már régóta panaszkodnak a koalíció sok civiláldozatot követő légi csapása miatt.

Ahogy a nemzetközi színtéren a trónörökös egyre inkább elszigetelődött, úgy kerültek mind jobban előtérbe a jemeni civil lakosok megpróbáltatásai, és egyre több nyugati ország állította le a szaúd-arábiai fegyverüzleteit. Az egyetlen, aki kiállt Rijád és a trónörökös mellett, az Donald Trump amerikai elnök volt, de az Egyesült Államok szenátusa novemberben arról szavazott, fogadják el azt a határozattervezet, amely leállítaná a Szaúd-Arábiának a polgárháborúban nyújtott katonai segítséget. Bizonyára ez is közre játszott abban, hogy Szaúd-Arábia  és az Egyesült Arab Emírségek, a koalíció másik fő országa beállt az ENSZ jemeni különmegbízottjának, Martin Griffiths-nek a jemeni polgárháborúval kapcsolatos békéltető kísérletei mögé.

Ezek során decemberben a svédországi Rimbóban végre sikeresen lezajlott a béketárgyalások első fordulója.

Bár a Hasogdzsi-ügy nem tett jót az országnak, megmutatta, hogy Rijád még mindig erős játékos a térségben. A királysággal szövetséges Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek a botrány kirobbanása után szinte azonnal hivatalos közleményben biztosították támogatásukról Szalmán királyt és a szaúdi kormányt, beleértve a trónörököst is. Omán is csatlakozott hozzájuk. Hangsúlyozták, hogy Szaúd-Arábia meggyengülése a térség destabilizációjához vezetne, az így keletkezett hatalmi vákuumot pedig könnyen elfoglalhatná a Perzsa (Arab)-öböl országokat régóta ellenőrzésre alá vonni kívánó Irán.

Míg a síita állam és a kicsiny Katar fontos patrónusai a Hamász palesztin radikális szervezetnek, Izraelben feltehetően éppen ezért, békülékenyebb hangot ütöttek meg Rijáddal szemben. A Háárec című újság októberi cikke a meggyilkolt ellenzékit, Hasogdzsit például

“a palesztin terrorizmus egyik támogatójaként” említi.

Doha és Teherán az idén valóban igyekezett kifogni a szelet a szaúdi vitorlából, ami az iszlamisták támogatását illeti, és Rijád leköteleződött az egyébként Izrael-barát politikát folytató Trump adminisztrációnak a Hasogdzsi-ügy kapcsán. Washingtonnak és Rijádnak továbbá ugyanaz a közös ellensége: Teherán – ahogy Izraelnek is. Szaúd-Arábia és a zsidó állam üdvözli a jelenlegi amerikai vezetés Iránhoz való hozzáállását. A The Atlantic című magazin áprilisi Mohamed bin Szalmánnal készített interjújában pedig kiemelte a trónörökös Izraelre vonatkozó szavait:

“minden népnek joga van saját országhoz, így a zsidóknak is, akár egy önálló palesztin állam mellett.”

A kérdés adott. Átvészeli-e a trónörökös a Hasogdzsi halála miatt keletkezett felháborodást, de ez még két újabb kérdést vet fel: folytatódik-e Szaúd-Arábia – felülről jövő modernizálása, és lesz-e közeledés a konzervatív királyság és a zsidó állam között?