dr. Pacher Tibor

Tudós csapatával Dr. Pacher Tibor nem mindennapi versenyre készül, a Google Lunar X Prize nemzetközi verseny kiírásoknak megfelelően: magánadományokból finanszírozva 2014-ig egy olyan űrszondát juttatnak a Holdra, amely különböző feladatokat teljesítve adatokat küld vissza a Földre.

A verseny első akadályát a több mint 10 millió forintos regisztrációs díjat sikeresen összegyűjtötték. A csapatnak nem csak az a célja, hogy elsőként teljesítsék a versenykiírásokat a 30 millió dollár összdíjazású verseny húsznál is több nevező csapata közül, hanem az is, hogy a távlati tervek szerint egy olyan céggé formálódjanak, amely már nemcsak a GLXP verseny kihívásának felel meg, hanem fenntartható üzleti modellt állít és követ.

Dr. Pacher Tiborral beszélgetni igazán felemelő élmény. Nem csak azért, mert a fizikus igen jó humorérzékkel lett megáldva, hanem azért is mert számára nem létezik lehetetlen és ami talán a legfontosabb, optimista szemléletével mindezt el is hiteti a környezetével. Talán sokat elmond személyiségéről az, ahogy elváltunk, ezért most formabontóan a végén kezdem a történetem: hatalmas labirintusszerű iroda házban található a Sikeradó szerkesztősége, ezért biztos, ami biztos, megkérdeztem őt az interjú után, hogy kitalál az épületből vagy segítsek neki.

-„Nos ha innen nem találok ki…- mondta saját magának fenyegetően, vicces előadásban – akkor a Holdra se fogok eljutni, az biztos!” – és nevetve becsukta az ajtót sok sikert kívánva saját „kijutási” missziójához valamint nekünk a szerkesztőségi munkához.

A Sikeradó alapelvét – miszerint szükség van a pesszimista gondolkozásmód megváltoztatásához Magyarországon – rendkívül fontosnak tartja.

„Nem az a lényeg, hogy meddig jutunk el.” – mondta, szerinte ugyanis sokkal fontosabb, hogy megmutassák az embereknek, hogy nincsen lehetetlen. Mert mondták neki, nem kevesen, hogy „Nem fog sikerülni!” Sokak szerint ő lehetetlen misszióba vágta a fejszéjét. A maga szerény módján, megmosolyogta a szkeptikusokat, létrehozta a Puli Space Technologies csapatát és benevezett a Google Lunar X Prize versenyébe. Az első lépés már sikerült, a több mint 10 millió forintnyi regisztrációs díjat elküldték, így a mi Farkas Bertalanunk és Lajka igaz története után a magyar „Puli” készül meghódítani a kozmoszt.

– Hogyan fog kinézni a Puli Space Technologies csapatának a robota?

– A Puli csapatának jelenleg két elképzelése van, ezeket fejlesztjük és teszteljük. Az egyik kicsit úgy néz ki, mint egy ugró puli, ami Vizi Pál Gábor kollegánk ötlete volt. Ez egy gömb alakú robot, amelynek speciális szőre van, ezek a kinövések több funkciót látnak el, például stabilizálni tudják a rovert. De ettől függetlenül ennek a robotnak is viszonylag jó indulatú terep kell. A túl nagy szikla, emelkedő vagy lejtő nem lenne jó, ennek megfelelően a leszállóhely kiválasztásánál is figyelünk arra, hogy milyen terepet vegyünk célba. A másik robotunk egészen más koncepció alapján működik, Kopiás Péter tervezte. A tervek szerint, ugyan kicsi lesz, amikor megszületik, de nagy lesz majd, ha a Holdra kerül. Ez a robot a nagy akadályokon is könnyen át fog tudni jutni. Meglátjuk, hogy melyiket fogjuk tudni eljuttatni a Holdra, ideális lenne, ha mind a kettőt lehetne, mert akkor ők is tudnának egymással versenyezni.

– Milyen megpróbáltatásokat kell majd kiállnia a robotoknak a Holdon, milyen körülményekre kell felkészülni?

– Az első dolog, amit a tervezésnél figyelembe kell venni, az a mechanikai behatás, amit a robotoknak az indításnál és a leszállásnál is túl kell élniük. Nagyon stabilaknak kell lenniük, ki kell bírniuk magát a startot, ami eléggé „rázós” a szó szoros értelmében. A rakéta indításánál hihetetlen erők működnek, ugyanez a másik oldalon, azaz a leszállásnál is érvényes. Ezt fogjuk is tesztelni egy úgynevezett: rázás teszttel.

–  Ezen kívül van még olyan „megpróbáltatás”, akár környezeti akár technikai, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a tervezés során?

– Van még két nagyon fontos szempont, amit a tervezésnél figyelembe kell venni: a sugárzás a világűrben és a hőmérsékleti tényezők. Sugárzást bíró anyagokból illetve arra tervezett eszközökből kell megépíteni a robotok belső részét ugyanis a fedélzeten lévő elektronika erre borzasztóan érzékeny. A harmadik nagyon fontos tényező, az a hőmérséklet – amit az emberek általában nem tudnak – a világűrben ugye nincsen levegő, ahova süt a nap ott nagyon meleg van, viszont ahova nem, ott rettentően hideg. Tehát például olyan esetre is fel kell készülni, hogy a robot egyik oldalát süti a nap, azaz akár 200 fok lehet pluszba a másik oldalát viszont nem, így az akár több fok lehet mínuszba. Ezt valamilyen formában ki kell egyenlíteni, ez a legnagyobb feladat minden űreszköz tervezésénél.

– Ez azt jelenti, hogy speciális anyagokból fogják elkészíteni a robotokat?

– Részben speciális anyagokból lesznek felépítve, de ezt még egyelőre nem tudjuk, hogy milyen irányba fogunk elindulni. Igyekszünk mind a két területen olyan irányba menni, ami megengedi a miniatürizálást. Ugyanis minél kisebb a robot tömege annál olcsóbb feljuttatni a világűrbe.

– Hogyan fog eljutni a robot a Holdra?

– A legnagyobb kihívás ezt az utat megszervezni. Több lehetőség van. Jelenleg a versenyben lévő csapatok közül ketten foglalkoznak saját hordozóeszköznek a fejlesztésével. Az összes többi csapat vásárolni fog, a Földkörüli pályára való kijutás normál üzletmenet, de akár egy egész űrhajót is lehet venni. Például a SpaceX nevű nagyon fiatal amerikai cég 11 millió dollárért adnak egy komplett rakétát, ami több mint egy tonna hasznos terhet tud eljuttatni földkörüli pályára. A másik lehetőségünk az, hogy társas utazásban veszünk részt. Ezt már többen kezdeményezték a csapatok között, a versenyszabályzat sem tiltja, hogy a robotok ugyanazon a hordozóeszközzel menjenek fel. Sokkal izgalmasabb lenne, ha egyszerre érkeznének meg a Hold körüli pályára és onnantól indulna a verseny, mint a Forma1.-ben. Onnan még el kell jutni a Holdra. Ezt valószínűleg minden csapat saját fejlesztéssel fogja megoldani, ami kisebb nehézséget jelent, de ezt is meg kell tervezni meg kell építeni.   

– Mennyibe fog kerülni a társasutazás? Említette, hogy anyagi szempontból fontos, hogy a robotok minél kisebbek legyenek. Ez azt jelenti, hogy az utazás árának a megszabásánál akár kilók is számítanak?

– Pontosan, a kilók is számíthatnak. Mai árakkal számolva 10. és 20 ezer dollár között van egy kiló teher Föld körüli pályára juttatása. Ha kiszámoljuk, egy 10 kilós robot szállítása már tetemes összeg. Egy másik versenytárs az Astrobotic csapata ők is kínálnak helyet az űrjárművükön. Ők egy kilogrammot másfél millió dollárért visznek el a Holdig, tehát ez az összeg a komplett utazást lefedi. Ez a projekt legnehezebb része a megfelelő finanszírozásnak a felépítése.

– Miután elérte a robot a Holdat, hogyan fog közlekedni? Lehet irányítani a Földről őt, vagy bele lesz programozva egy útvonal?

– Beprogramozni nem fogjuk tudni, mert képtelenség centiméter pontossággal meghatározni a leszállási helyet, ráadásul Holdi GPS sincsen. Ezért fontos az, hogy a robot lásson – egyrészt ez egy, a verseny feladatai közül, amit teljesíteni kell, másrészt tudnia kell, merre megy. Lehetne irányítani, de az nagyon nehézkes, mivel a Hold átlagosan 384.000 kilométer távolságra van a Földtől. A fény vagy a rádió jelek viszont egy másodperc alatt csak 300.000 kilométert tesznek meg. Ezért egy érezhető késleltetés alakul ki. Ha a robot küld egy jelet, az több mint egy másodperc alatt fog csak ideérni, amit még ugye meg is kell „fejteni” azaz az üzenetet dekódolása is eltart egy darabig, és az üzenet visszaküldése szintén további másodpercekbe fog telni. Ha a robot látna egy követ és ezt az információt visszaküldené, mi hiába irányítanánk, neki menne a kőnek reakcióidő hiányában, ennyit jelent ez a pár másodperc késés. Ezért mi a tervezés során arra törekszünk, hogy a robot önálló legyen. Nyilván szeretnénk kapcsolatot létesíteni vele, egyirányú kapcsolatra mindenképp szükség van, hiszen a begyűjtött adatokat vissza kell küldenie a Földre.

– Ha jól tudom a robotnak meg kell tennie 500 métert és adatokat pl: fényképeket, videókat kell küldenie a Földre. Vannak extra feladatok is ezen kívül?

– Ha többet tud a szonda az természetesen nem baj. Például ha vizet talál a Holdon a robot, azt 1 millió dollárral jutalmazzák. Ha pontos leszállást tud végrehajtani egy úgynevezett történelmi helyszínen, pl: egy Apollo leszállási helyen és ezt megfelelő módon igazolni is tudja, hogy ott van, akkor ezért is jár különdíj, vagy ha túléli a Holdi éjszakát, ami ugye 14 földi napnak felel meg. Ez utóbbi igen bonyolult, hiszen rendkívül hideg van és nincs fény, ugye a legtöbb robot napelemekkel látja el magát energiával. A Holdi éjszakában 14 napig nincsen erre lehetősége. Hogy túlélje, azt csak valami nagyon okos technikai megoldással lehet végrehajtani.

– Ha Önök nyernék meg a versenyt, mit csinálnának a 20 millió dollárral? Lehetséges, hogy lenne Magyarországon űrkutató központ?

– Még nem gondolkoztunk rajta. Az biztos, hogy ha megnyernénk a versenyt, akkor ez ennél a 20 millió dollárnál sokkal, de sokkal többet érne. Nyilván nem utasítanánk vissza (nevet), és jól jönne a projekt utólagos finanszírozásában. Biztosan jó helyre tudnánk tenni, akár további fejlesztések finanszírozásához felhasználnánk, de ez csak az én gondolatom, a csapattal erről még nem beszéltünk.

– Milyen csapat áll Ön mögött?

– Nagyon jól képzett szakemberek a tudomány szinte minden területéről. Jogász, gazdasági-, marketinges szakember, mérnökök, informatikus, geográfus, szóval nagyon színes a csapatunk. Egy dolog közös mindenkiben. Önkéntesek vagyunk, minden szabadidőnket a projektre áldozzuk. Ki megélhetés mellett, ki tanulmányai mellett dolgozik.

– Olvastam, hogy egy biológus is tagja a csapatnak, aki virális DNS-fehérje kölcsönhatások vizsgálatából készítette a szakdolgozatát. Nem tudom, csak sejtem, hogy ez pontosan mit is  jelent, de minden bizonnyal érdekes dolog fog kisülni a biológia és az űrkutatás kapcsolatából. Ő milyen feladatot lát el?

– Biológusunk Máté, az ismeretterjesztésben és honlapnak a szerkesztésén dolgozik. Ezen kívül, mint biológus is hozzá tud szólni a dologhoz, például egy olyan kérdésnél, hogy mit lehetne még eljuttatni a Holdra: valami, pici, kis hasznos terhet, aminek valami különlegessége van. Noha a versenyfeltételek nem kívánják meg, de nyilván mindenki szeretne valamilyen mérést tenni a Holdon, ez megint csak a tömegnek a függvénye azaz költség függő. Ha finanszírozni tudnánk, nagyon érdekes kutatásokhoz vezetne.

– Miből tudják finanszírozni a projektjüket? Túl vannak egy több mint 10 millió forintos nevezési díjon. Sikerült, összegyűjtötték. Gondolom, körülbelül ugyanennyi vagy még több kell a robot elkészítéséhez és az „utaztatásához?

– Különböző forrásaink vannak, például: magánemberek adománya, akik úgy gondolják, hogy ez egy olyan projekt, amit érdemes – akár 1000 Ft-al – támogatni. Nekik létrehoztuk a „Kis lépés klub”-ot. A név egyrészt utal Neal Amstrong amerikai űrhajós híres mondatára, ami a Holdon hangzott el: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Másrészt azt is ki akartuk fejezni ezzel a névvel, hogy: „Minden nagy út az első lépéssel kezdődik el.” ez egy kínai közmondás. Nekünk minden kis lépés siker, nagyon sokan hisznek bennünk eddig összesen 1.600.000 Ft gyűjtött össze a „Kis lépés klub”. Ha eljutunk a Holdra, mi ezt meg fogjuk hálálni, egy névre szóló tájképpel, holdfényképpel.

 – Ez igazán kedves gesztus, így minden támogató részese lehet majd a sikerüknek.

 – Számunkra nagyon fontos, hogy az emberek úgy gondolják, hogy lehet egy ilyen projektet is támogatni, mert nincsen lehetetlen. Igenis van egy életképes, nagyon jó szürkeállománnyal rendelkező magyar közösség, aki ilyeneket tud csinálni. Minden lépésünket sikerként éljük meg, de természetesen szeretnénk a legvégső lépést is megtenni és a Holdról közvetíteni.