Ezek közül a legfontosabb, hogy a mérkőzésvezető jövőre már nemcsak ipponnal vagy vazaarival díjazhatja a tatamin bemutatott akciókat, hanem jukóval is. Korábban négy ítélet szerepelt a japán küzdősport eszköztárában, a küzdelem végét jelentő ippon mellett a vazaari, a jukó és a legkisebb értékű akciókat honoráló koka. Utóbbit még 2009-ben kivezették a sportág jobb átláthatósága érdekében, majd 2017-ben a jukó is eltűnt a repertoárból.

A régi-új rendszerben az ippon továbbra is a hátra érkezést eredményező dobásra, a legalább 20 másodperces leszorításra, a karfeszítésre vagy a fojtásra adható.

A vazaari jelenti a “majdnem ippont”, azaz amikor a védekező dzsúdós a vállára esik, vagy 10-19 másodpercig leszorítják. A visszatérő jukó esetében az eldobott versenyző az oldalára vagy a tarkójára érkezik, földharcban pedig 5-9 másodpercig szorítják le. Két vazaari változatlanul ippont ér, a jukók viszont nem adódnak össze ilyen módon, bármennyi gyűjthető belőle, és egy vazaari többet ér akárhány jukónál. Újdonság még, hogy immár öv alatt is meg lehet fogni egymást, de csak a kabát alsó részén, a nadrágon nem. Engedélyezett emellett a kabátujjba való belenyúlás, földharc közben a nadrágszárba nyúlás, valamint álló helyzetben a “medve ölelés” is, ha a támadó nem kulcsolja egymásba a kezét ellenfele hátán.

A küzdelem már nem akkor áll meg bírói vezényszóra, ha az egyik dzsúdós kilép a tatamiról, hanem csak akkor, ha a kettejüknek egyik lába sincs már a kijelölt felületen.

Az új szabályok a februári, párizsi Grand Slamen mutatkoznak be.