Csörgő JuditSokféle módszert kínálnak annak, aki angolul akar tanulni. Van, aki alfába visz, mások a kazettára esküsznek, ami vagy beválik vagy nem. Egy budapesti csapat viszont sajátos módszerrel szinte bárkit meg tud tanítani angolul. A BeHAPPY Angol Nyelviskola története igazi sikersztori. A módszernek és saját sikerének titkáról faggattam Csörgő Juditot. 

– Úgy tanultam meg angolul, hogy 12 éves koromban születésnapi ajándékként hosszabb időt tölthettem Oxfordban. Úgy tűnik, anyanyelvi környezetben a legkönnyebb megtanulni. Nálatok is vannak anyanyelvi tanárok vagy más a módszer lényege?

– Valóban az a legoptimálisabb, ha valaki kiköltözik egy időre az adott nyelvterületre és ott tanul, de ezt ugye nem mindenki tudja megtenni. Én a tudatos angol tanulás híve vagyok, ami azon alapszik, hogy bármit meg lehet tanulni, meg lehet érteni és be lehet gyakorolni. Utána már könnyű használni a megszerzett tudást. Van olyan iskola, amelyik alfába viszi a tanulót, de az ilyen módszerekben nem hiszek. Aki érti azt, hogy mi az, valamit megtanulni, és megérti az elméletet, majd jól begyakorolja, az beszélni fog angolul. Nekünk is vannak anyanyelvi tanáraink, de nem ők a módszer kulcsa.

– Mennyien lehetnek egy csoportban, amire azt mondod, hogy na jó, ennyi embernél már lehet sikert elérni?

– Nálunk nem csoportos oktatás van. A BeHAPPY-ben minden tanuló egyéni haladási program szerint halad a saját tempójában. Időbeosztásban sem kell senkihez alkalmazkodnia. Reggel 9-től este 9-ig vagyunk nyitva, hétvégén 2-ig. Ezalatt a tanuló a saját bérletével úgy jön, ahogy akar, szabadon. Ha akar, kedden délelőtt, aztán csütörtökön délután, ha akar hétvégén és olyan intenzitással, ahogy akar.

– De előre megbeszélt időpontban, nem?

Nem. A program fix, nem a tanár. A tanulás egymásra épülő lépések sorozatából áll, amiben mindig van szókincs és nyelvtan. Ezeket kell jól begyakorolni írásban, szóban és hanganyaggal.

– És mindig van itt egy tanár, aki éppen szabad, amikor beesik a tanuló.

– Négy-hat tanulóra jut egy tanár, aki körbejár közöttük. Amikor a tanuló önállóan dolgozik, kérdezne valamit, a tanár mellé ül és segít neki, hogy megértse. Ha nyelvtanozik, itt gyakorolja, helyben. Nálunk nem úgy van, hogy hazamegy óra után, hanem itt megírja az írásbeli feladatot és amikor kész, megint odamegy a tanár, hogy együtt javítsák ki, aztán megbeszélik. Magasabb szinteken ez angolul megy.

– Egyébként rögtön kijavít a tanár ha nem a megfelelő igeidőt használom és azt mondja, hogy ejnye-bejnye vagy pedig úgy működik, mint Angliában, hogy bólogatnak, hogy jó-jó, azért megértem, mit akarsz, még akkor is, ha nem a megfelelő igeidőt használtad?

– Egyszerre általában egy-kettőnél többet nem említünk, mert ha én most a fejedre olvasnám az összes hibádat, akkor lefejeznélek. Inkább pozitív motivációsok vagyunk, az illető helyes megoldásaira figyelünk. Azt emeljük ki, amit jól csinált.

– Azt szokták mondani, hogy fiatalon nagyon fogékony az ember feje mindenféle nyelvekre, de mi van akkor, ha valaki ötven vagy hatvan évesen akar megtanulni angolul? Az ugyanilyen gyorsan megy vagy igaz az, hogy a fiatalok jobban tanulnak, meg könnyebben?

– A fiatalok valóban könnyebben tanulnak. Mi felnőttoktatással foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy tizennégy év felettiekkel, de járnak hozzánk olyan tizenhárom-tizennégy évesek is. Úgy isszák magukba az angolt, mint a szivacs. Az ötvenes-hatvanas korosztály valóban lassabban halad. Ennek éppen az az egyik oka, hogy nehezebben tudják felvenni azt a szerepet, hogy újra tanulók, de ha sikerül, akkor meg tudnak tanulni angolul. Persze csak óvatosan szabad általánosítani, mert ez az adott embertől is függ. Ha rendszeresen karbantartja magát, a szellemét, könnyebben sikerül. Egyébként mi mindenkit tegezünk és nálunk a tanár viszi a puskát.

–  És néha meghúzza a ravaszt vagy nem vagy a lövések híve?

– Az embereknek különböző elképzeléseik vannak a tanulásról. Ha ez sikeres, működik, akkor legyen, de ha már valaki idejött hozzánk,akkor csak az lehet a célja, hogy megtanuljon angolul. Ha ezt azzal próbálja elérni, ami nem hoz eredményt, lőni kell. Egyébként igyekszünk kevésbé lövöldözni, egyszerűen csak szeretnénk megfertőzni az embereket az angol nyelv szeretetével. Azzal, aki átvette azt a gondolatot, hogy a tanulás egyenlő a csalással és a vizsgával, küzdünk. Leülünk vele beszélgetni és megkérdezzük, mi a célja az angollal. Elmagyarázzuk neki, hogy ha másolja a másikéról, ő ettől nem fog megtanulni.

– Mikor jutott eszedbe, hogy megvalósítsd az álmod? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez egy álom volt.

– Igen, tényleg így van. 2005 februárjában indítottam el a BeHAPPY Angol Nyelviskolát. Akkor már ismertem ezt az amerikai tanulási módszert, amit itt alkalmazunk, ezzel tanultam más dolgokat és nagyon sikeresnek tartottam. Nagyon sokat segítettem a gyerekeimnek, meg másoknak is vele. Aztán elhatároztam, hogy lesz egy saját cégem. Az élt bennem, hogy szeretnék valami szellemi értéket adni az embereknek.

– Ezek szerint nem vagy tanár.

– Nem, nem vagyok tanár, menedzser vagyok. Én képviselem a szolgáltatásunk lényegét. Egy jó céghez ugyanis kell egy jó menedzser, meg egy jó szakmai ember. Nálunk két iskola van. Pesten és Budán is működik a BeHAPPY és mind a két helyen szakemberek tanítanak. Igazából egy pozitív szigetet akartam adni az embereknek, ahova jó bejönni. Meg egy jó csapatot, amelynek, akárcsak a kézilabdában, van egy csapatkapitánya, de mindenki jó a posztján és mindenkinek össze kell dolgozni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ez nálunk kialakult. Ráadásul tíz ember pozitív energiája nem összeadódik, hanem hatványozódik, tehát sokkal több pozitív energiát képesek kisugározni, és igazából nekem ez a legnagyobb motivációm. Amikor az emberek bejönnek hozzánk, egyből kiengednek, mert mindig kapnak egy őszinte mosolyt. Annyira hiányzik ez az életből!

– És ezt következetesen el is várod a kollégáidtól, gondolom. Te is így szoktál velük viselkedni, mármint mosolyogsz vagy azért motiválni kell őket mással is, hogy ez az összefogás megmaradjon?

– Ez nagyon érdekes, mert bármilyen furcsa, de az embereket igazából sohasem a pénz motiválja, a pénz a legalacsonyabb motiváció. Persze fontosnak tartom, hogy a csapattagok megkapják azt a cserét a cégtől, amiből úgy tudnak élni, ahogy szeretnének adott határokon belül. Azt senkitől sem lehet elvárni, hogy mosolyogjon, vagy valamilyen legyen. Nem lehet ráerőltetni, hogy jó kedve legyen minden nap. Azt csak a multi gondolja, hogy lehet agymosással boldog valaki, én nem gondolom ezt. Nagyon szeretek pályakezdőkkel dolgozni, mert még senki sem rontotta el őket, még lelkesek, és vannak ambícióik. A habitusról pedig azt gondolom, hogy fertőző. Tehát ha egy olyan közösségbe érkezel, ahol szeretik az angol nyelvet, és szeretnék ezt átadni valakinek, akkor téged is megfertőznek. Ez a küldetésünk. Segíteni az embereket abban, hogy megtanuljanak angolul.

– Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolát a magánéleteddel, ami egy nőnél érdekes kérdés, pláne két gyerekkel?

– Néha nehezen, ez az igazság, de megéri olyan embernek lenni, aki másoknak lehetőséget ad. A gyerekeimet is így kezelem, ettől  mindig sokkal érettebbek, önállóbbak voltak a koruknál. Ha ugyanezt csinálja az ember a munkahelyén is, nem elhavazott emberré válik, hanem olyanná, akinek a családjában és a munkahelyén is mindenki érti és teszi a dolgát. Erre tudni kell embereket kiképezni, tudni kell átadni a tudásodat és bízni bennük, hogy jól fogják ezt csinálni, hogy megértik és érteni fognak hozzá. Az az ember van nagyon elhavazódva, aki azt gondolja, hogy csak ő tudja jól csinálni, és mindent magára vesz. Aki nem tud abban gondolkodni, hogy az ő munkája a csapatépítés.

– Az nem vezetőnek való. Hiszen egy vezetőnek éppen az a dolga, amit mondtál, hogy jól válassza meg a csapatát, amelyik elvégzi és lehetőleg jól is végzi a munkát.

– Az a baj, hogy sokszor a főnök azt hiszi, hogy az alkalmazott rosszindulatú és nem akarja megcsinálni azt, amit kér. Szerintem ez nem így van. Nem azt gondolom, hogy az emberek rosszak, hanem azt, hogy jók, és éppen ezt kell bennük erősíteni. Azt kapsz, amit erősítesz.

– Ha mondjuk elolvassa valaki ezt az interjút és arra következtetésre jut, hogy de jó, kaptam valamit Csörgő Judittól, és van egy álmom, hogyan kell neki állni annak, hogy megvalósítsa? Mi az első lépés? Rendben van, biztos kell hozzá egy tőke, vagy először a csapatot kell megfogni, mi a menete?

Egy: bízzon magában és az álmaiban. Kettő: lesznek, akik le akarják erről beszélni, azokat  kerülje el jó messziről. Én levágtam a negatív embereket az életemből. És három: kell hozzá tudatosság, hogy megcsinálja. Látni kell az életet, a lehetőségeket, hogyan tudja azokat megvalósítani. Tehát első az álom, aztán ki kell dolgozni, de azért a realitás is nagyon fontos. Ahogy az angol tanulásban, az életben sem lehet kihagyni szinteket. 

– Ráadásul egy cég létrehozásánál a magas szintekhez nagyon sok pénz is kell, ami ritkán áll rendelkezésre induláskor. Egyébként honnan szereztél pénzt, hitelből vagy barátoktól?

– Nevetni fogsz, amikor elkezdtem a nyelviskolát, épp mélyponton voltam. Kölcsönkért pénzből kezdtem el és osztanom-szoroznom kellett ahhoz, hogy sikerüljön. Én azt látom, hogy az, aki igazából sikeres, aki fel tud mutatni valamit, mind elmondhatja magáról, hogy nem apucitól kapta. Ha a semmiből akarod életre kelteni az álmodat, az nagyon sok munka. Az, aki meg tudja csinálni, annál az álmok sohasem a pénzről szóltak, mert aki sok pénzről álmodik, nem lesz boldog. És még azt is megfigyeltem, hogy akik sikeresek lettek, mindegyiknek az volt a céljuk, hogy segíteni akarnak az embereknek. Adni akartak nekik valamit.

– Amikor jöttek szembe falak, mit csináltál, kikerülted, megmásztad, vagy berobbantottad, hogyan kell ezeket megoldani?

– Az emberek azt hiszik, mindennel szembe kell menni, de nem kell. Ha jön veled szembe valami, persze megtámadhatod, de figyelmen kívül is hagyhatod, például bizonyos negatív energiákkal mindenképpen ezt kell tenni! Látnod kell, hogy bele kell-e menned és kezelned kell-e, vagy csak ki kell kerülnöd azt a falat. Egy biztos, sohasem szabad feladni!

– Tehát nagyon fontosak az álmok, nagyon fontos, hogy kitartson az ember. Van még valami, amit javasolnál annak, aki ezt olvassa?

– Legyen jóban saját magával. Ne tegyen olyat másokkal, amit ő maga sem viselne el könnyen. Csak olyat várjon el más emberektől, amire ő maga is hajlandó, és mutasson jó példát. Én is igyekszem közvetlen és barátságos lenni, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mordultam rá valakire. Megesett, de inkább azért, mert én voltam nagyon feszült. Emellett legyen hajlandó bármin átmenni. Például Amerikában egy cég a veszélyzónában: Úgy gondolkodnak, hogy ha hurrikán jár arra, legyenek mindig felkészülve a legrosszabbra. És érdekes, az elmúlt ötven évben elkerülte őket a baj.

– Azt mondod, ha van A terv, legyen B is, ha a legrosszabb jönne be?

– Legyen mindig B és akkor az A fog bejönni. A félelemnek ugyanis nagyon nagy bevonzó ereje van. És még valami. A legtöbb emberre, aki feladja és nem lesz sikeres, az jellemző, hogy rossz következtetéseket vont le az életében. A rossz következtetés például az, hogy  mások tehettek róla és nem én.

– Tehát először mindig saját magunkban kell a hibát keresni.

– Nem is a hibát kell keresni, hanem azt kell elismerni, hogy a te döntésed volt, amivel valamit okoztál. Te kreáltad a következményeket. Ha ezt vállalod, a tiéd marad az érzés, hogy bármi mást is össze tudsz hozni az életedben. De ha azt mondod, én mindent megtettem, de miattuk nem jött össze, átadod a többieknek azt a terhet, hogy ők okozták a bajt. Abban a pillanatban úgy érzed, nem alakíthatod a saját életét olyannak, amilyennek szeretnéd.

– Vagyis vállalni kell a felelősséget.

– Így van. Vállalni kell, hogy én döntöttem. Szerintem ez nagyon fontos és nélkülözhetetlen a sikerhez.

A tanításról bővebben itt érdeklődhet:

http://www.behappynyelviskola.hu/

Kovács Noémi