Európa utolsó lepratelepén, a Duna deltavidékén, a romániai Tichilestiben jártak a békési missziómunkások. Ezt írta a Békés Megyei Hírlap keddi számában. 

A telepen, amely egy kis faluhoz hasonlít, napjainkban is tizenkilenc leprás él, akiket a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigány Misszió Szeretetszolgálatának tagjai és a Hajnalcsillag Missziós Alapítvány munkatársai látogattak meg, vittek nekik adományokat, és lelki támaszt is nyújtottak nekik. A lap beszámolója szerint a sokáig mindenki elől titkolt telep egyetlen utcácskából áll, ahol az egészségügyi és a közösségi épületek mellett találhatók a leprások kicsiny házai.

A kór jeleit néhányan ma is viselik testükön, az idősebbek közül van, aki elvesztette az ujját, végtagjai egy részét, másoknak a bőrén láthatók elváltozások. Jó néhányan így is dolgoznak, szedret, sárgabarackot szednek az erdőkben, veteményeskertekben tevékenykednek. A lap tudósítása szerint a lepra napjainkban egyáltalán nem az az ijesztő betegség, amely évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt volt. A bélpoklosság, ahogy a magyar köznyelvben nevezték, ma már jól kezelhető, az ellenszerét megtalálták, így intenzív terápia mellett maximum tíz éve alatt gyógyultnak nyilvánítható az érintett.
A falucskában élők azonban, hiába számítanak már gyógyultnak nem akarnak elmenni az otthonukká vált helyről. És valószínűleg a társadalom sem fogadná be őket – olvasható a Békés Megyei Hírlap keddi számában.