“Mindannyian a válság vesztesei vagyunk, néhány nagyon kis csoportot, hálózatot leszámítva, amelyek nem az ombudsman hatáskörébe tartoznak” – mondta Szabó Máté sajtótájékoztatóján. A projekt központi problémája annak a jelenségnek a vizsgálata, hogy a pénzügyi-gazdasági válság súlyos társadalmi feszültségekhez vezet, az állam pedig, miközben forrásainak elapadása miatt egyre több területről kivonul, például az oktatásban, a szociálpolitikában és az egészségügyben, ezzel párhuzamosan a társadalmi válságjelenségekre a kriminalizálás, zéró tolerancia eszközeivel válaszol. A társadalomban megjelenik a bűnbakképzés, a kirekesztés, és végeredményben a kiszolgáltatottak, kisebbségi csoportok a közösség szolidaritása és az állam támogatása helyett megbélyegzésre és büntetésre számíthatnak – derül ki az ombudsmani hivatal háttéranyagaiból.

Mindez sok területen alapjog-korlátozáshoz, az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód sérelméhez vezet, amire tipikus példa a hajléktalanok helyzete. Az alapvető jogok biztosa szerint a hajléktalanság mint állapot és a guberálás mint ehhez kapcsolódó életforma önmagában nem lehet bűn, amely büntetést von maga után. A szélsőséges módon rászorulttá váló polgárokról való gondoskodás pedig nem csupán fakultatív lehetőség az állam számára. A “Bűnös szegénység – bűnös másság” elnevezésű részvizsgálat mellett a kétéves projekt egy másik területe a “Tudatos polgár – felelős állam” elnevezést viseli, és az öngondoskodás, illetve az állami felelősségvállalás határán álló társadalombiztosítási rendszer változásaival vet számot. A projekt az olyan, hagyományosan alacsony érdekérvényesítési képességű csoportok, mint például a hajléktalanok, idősek, gyermekek mellett kiterjed mindazokra a nem tipikusan veszélyeztetett társadalmi csoportokra is, amelyek az elhúzódó, továbbgyűrűző válság veszteseivé válnak. Így például az eladósodott vagy a munka világából tartósan kihulló, illetve drasztikusan csökkenő jövedelmű családok, továbbá a többgyermekes szülők.

Szabó Máté elmondta, a projekt egyik módszertani újítása, hogy lesz egy “lokális fókusz” is, Szentgotthárd és vidéke. A nyugat-magyarországi településen vizsgálják majd a szlovén kisebbség helyzetét csakúgy, mint az ottani elmeszociális otthon jövőjét vagy határon átnyúló környezetvédelmi kérdéseket. A felsőoktatás átalakítása kapcsán ugyanis veszélybe került a Nyugat-Magyarországi Egyetemen a szlovéntanár-képzés, a helyi elmeszociális otthon pedig a fővárosi Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet évekkel ezelőtti felszámolása óta a legnagyobb, mintegy nyolcszáz beteget ellátó hazai intézmény, amely az Opel mellett a legtöbb helyi lakost foglalkoztató munkahely is egyben. A nagy idős-, gyermek- és elmeszociális otthonok széttagolása, leépítése pedig alapjogi kérdések sokaságát veti fel.