Neosoul-lemez egy füstös hangú amerikai színésszel

Neosoul-lemez egy füstös hangú amerikai színésszel

Megjelent a Kéknyúl Hammond Band második albuma. A pesti klubélet népszerű és elismert zenésze, Premecz Mátyás által vezetett formáció The Wind Plays Me című neosoul anyagát meghatározza a zenekarhoz az első lemez után csatlakozott nagyszerű énekes, Andy Hefler.

“A korábbi, inkább bluesos-funkos stílust alapvetően Andy belépése alakította neosoullá, ami azért számunkra is szimpatikus irány. Az énekest abból az időből ismerem, amikor még a Qualitonsban játszottam. Nagyon jól fekszik a hangjának a soulos világ, ami azért nincs annyira távol a 2011-es instrumentális Kéknyúl-koncertlemez, a Nahát babám zenei arculatától, alapvetően most is a Hammond orgonára épül a hangzás” – mondta a zenekarvezető-orgonista az MTI-nek.

Premecz Mátyás felidézte, hogy már a Kéknyúl 2008-as indulásakor szeretett volna énekest, de akkoriban nem talált olyat, aki igazán benne lett volna a bluesos-funkos-dzsesszes zenei világban. “Az instrumentális zene persze mindig egy sokkal szűkebb réteghez tud eljutni, ilyen értelemben egy kicsit populáris döntés volt, hogy bevegyük Andyt, de ma is vannak tisztán hangszeres számaink, a friss anyagon is kettő ilyen szerepel”.

A 42 éves amerikai Andy Hefler 1993-ban érkezett Magyarországra. Elsősorban színészként ismert, de különböző formációkban hosszú évek óta szereplője a hazai zenei életnek is. A nevéhez fűződik az improvizációs színházi műfaj hazai meghonosítása, számos filmben szerepelt, például Antal Nimród Kontrolljában vagy Vranik Roland Fekete keféjében.

“Annak idején a Qualitonsban három-négy számot is csináltunk közösen, de ezek nem kerültek lemezre. Kettőt most elővettünk, Andy írt hozzá szövegeket, az egykori Bodzarellából így lett Hero Or Zero, a Slowmanből pedig Man, Slow” – jegyezte meg Premecz Mátyás. A Kéknyúl új lemezének címét, a The Wind Plays Me-t éppen a Man, Slow egyik sorából vették át. “Kicsit a zenekart jelképezi ez a kifejezés, a számunkra nagyon fontos improvizációt, a pillanatszerűséget próbáljuk érzékeltetni vele”.

Bár a Kéknyúl hangzása ma is a Hammond orgonára épül, a hangszer kevésbé van előtérben, mint a 2011-es lemezen.

“Célunk ezúttal egy kiegyensúlyozottabb, vokális lemez elkészítése volt, amelyen minden zenész megtalálja a maga terét. Ez a korábbinál komolyabb fúvós arrange-okon vagy a gitárszólókon is érződik. Én sem csak a Hammond-on játszom, hanem néhány más billentyűs hangszereken is” – mondta a csapat vezetője.

A számok közül a Future In The Past Tense már 2011 végén megszületett és sokat játszották a rádiók, akárcsak a klippel is megtámogatott Expect Me-t, a dalok mintegy fele azonban az elmúlt hat-nyolc hónap terméke. Az albumot záró szerzemény, a Chicken Pressure koncertfelvétele, a Művészetek Palotájában (Müpa) tavaly novemberben adott teltházas est emléke. Egy-egy dalban közreműködött Papp Szabolcs, a Supernem frontembere, valamint a James Brownt idéző hangú, Bécsben élő amerikai énekes, Big John Whitfield is.

A Kéknyúl Hammond Bandben Premecz Mátyás és Andy Hefler mellett Csókás Zsolt gitározik, Badics Márk dobol, a fúvósszekcióban Ávéd János (tenor szaxofon), Bognár Attila (pozan), Jász András (alt szaxofon) és Puskás Csaba (trombita) szerepel.

A csapat idén várhatóan valamennyi nagyobb hazai fesztiválon fellép, és májusban Németországban is lesznek koncertjei, például a Jazzfest Gronau-n. Premecz játszik Sena zenekarával és a Fábián Juli és a Zoohacker formációval, valamint a Random Trip-esteken is.

Kapcsolódó cikkek