A református püspök azzal kapcsolatban beszélt erről, hogy októberben tartják a reformáció emlékhónapját, október 31-én pedig a reformáció emléknapját, arra emlékezve, hogy Luther Márton (Martin Luther) német Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon szögezte ki téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára. Bogárdi Szabó István úgy fogalmazott, Luther Márton “nem mondott újat”, amikor tételsorát kitűzte, hanem kinyilvánította, miből kell kiindulni és hová kell visszatérni.

A püspök arról is beszélt, hogy a reformátusok sajátos vonása, a “református habitus” a hálaadás istennek.

Arra a kérdésre, hogy a református gondolatvilág hogyan érződik a mindennapokban, azt válaszolta, az evangélium, az örömhír elfogadása, hogy a földi életen, emberi életen, emberi történelmen, adott valóságon túl van isteni életforrás, “visszaható módon elkezdi rendezni és szervezni az ember életét”.

Ha elkezdenek isten életszabályai – mint a tízparancsolat és a szeretet törvénye – szerint élni, elkezdik azokat az erényeket gyakorolni, amelyeket “ma is sokszor fölöslegesnek ítélnek meg kortársaink vagy élhetetlennek tartanak”. A hűség, a tisztesség, a becsületesség, az igazság követése, az alázatosság, ezen erények gyakorlása áthat a többi emberre, kisebb-nagyobb közösségre, így alakítva azt – mondta a püspök.

Bogárdi Szabó István szólt arról is, sokszor látni, hogy a mai mechanikus, “darálós világ” kiüresíti az embereket belül. Lehet, hogy közgazdaságilag minden nagyon szépen ki van számítva, de belül üresek az emberek, éhesek, transzcendenciára szomjúhoznak – fogalmazott, hozzátéve, hogy a reformátusok mégsem “szomjúságkielégítők” akarnak lenni. Ők egy életmódra hívják meg az embereket, az Istenben való örömre – mondta.