Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az eseményen azt mondta: egy nemzet, nemzetiség, közösség megmaradásában sok minden szerepet játszik, de ha a hit, a keresztény hit elvész, akkor a beolvadás, megszűnés felgyorsul, adott esetben el is tűnik egy nemzetiség.

“Amikor a nemzetiségeket támogatjuk, fontos közösségi helyiségek, iskolák, óvodák újulhatnak meg, de ugyanilyen fontos az egyházak támogatása is”

– tette hozzá, megjegyezve, ez tette lehetővé korábban a mohácsi szerb ortodox templom rekonstrukcióját, és ez adott erőt a szőlőhegyen álló kápolna felújításához is.

Jelezte, a Miniszterelnökség közvetett segítséget adott a kápolnaberuházáshoz, amely példaértékű helyi összefogással, sok ember akaratának, munkájának eredményeként valósult meg.

Soltész Miklós beszédében ígéretet tett a helyi parókia megújítására, az áprilisi országgyűlési választásokra utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő két hétben hatalmas összefogásra van szükség az elmúlt időszakban a nemzetiségekért is végzett közös munka folytatása érdekében.

Hargitai János (KDNP), Baranya 3. számú, Mohács központú körzetének a választásokon újra induló országgyűlési képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy magyarok és szerbek évszázadok óta élnek együtt a térségben, az oszmánoktól az 1526-os mohácsi csatában vereséget szenvedett közép-európai seregnek sok szerb katona is tagja volt.

A mohácsi szerb közösség kicsi, mintegy 50 emberből áll, de hihetetlen az, amit az építészeti értékmentésben produkál – utalt a szerb ortodox templom, a kápolna és Mohácstól mintegy harminc kilométerre található erdősmecskei templom felújítására.

Hargitai János hangsúlyozta, “az a gazdag jövő, ami előttünk áll”, még inkább kötelez építészeti értékeink megőrzésére, ápolására, felújítására.

A mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosként is dolgozó politikus szólt arról, hogy a mohácsi Duna-híd megépítésével könnyebbé válik Szerbia elérése közúton, amely a szerb államnak és a magyar kormánynak is célja. Magyarország és Szerbia között energetikai együttműködés és infrastrukturális kapcsolatok építése is zajlik, a most még csak személyforgalmat lebonyolító hercegszántói határátkelőhely a jövőben teljes értékűvé válik – tette hozzá.

Sztepanov Milán, a Mohácsi Szerb Önkormányzat elnöke beszámolt arról, hogy a Vodica nevű kápolnát a Mohácsi Szerb Önkormányzat szervezésében újította fel a helyi szerb közösség összefogva a város lakosságával, ezzel “megőrizték az utókornak a mohácsi szerbség egy darabját, egyúttal tündöklő állapotba hozták Mohács egyik csodáját”.

Úgy vélte, az ilyen emlékek megóvása kötelesség, mert amellett, hogy azok a múlt emlékei, egyúttal identitásuk, hitük, összetartozásuk alapjai is.

Bibity Jován esperesi helynök azt mondta, ahányszor összegyűlnek valamilyen közösségükhöz tartozó érték felújítása alkalmából, tanúságot tesznek arról, hogy a hit és az összetartozás nemcsak szavak, hanem tettek is.

“A kápolna felújítása nemcsak építési munka, hanem annak a jele, hogy őrzik gyökereiket, hagyományaikat, lelki értékeiket”

– jegyezte meg.

Azt kívánta, legyen ez a kápolna olyan hely, ahol mindenki megállhat, imádkozhat, megnyugodhat és erőt meríthet. Emlékeztessen egyúttal arra, hogy az egymással való közösségünk a legnagyobb megújulás, az, amely egyaránt épít kívül és belül.

Mohácsi Bugarszki Norbert, a kivitelezés koordinátora utalt rá, hogy a kápolnát egy természetesen kialakult forrás fölé 1902-ben emeltette a Mohácsi Szerb Ortodox Egyházközség.

A 20. század elején a vallásos helyiek közül újhold idején péntektől vasárnapig sokan keresték fel a Vodicát. Imádkoztak és a fájó, beteg testrészüket a forrás vizével mosták, de szabadon meríthettek is belőle, vihettek azoknak, akik nem tudtak eljönni a kápolnához.

“A forrás az 1960-as években elapadt a környéken végzett vízkitermelései munkák miatt, a kút azonban a 2007-ben történt kimélyítése óta újra vízzel ajándékozza meg a látogatókat”

– tette hozzá.

A koordinátor hangsúlyozta, a kápolna mostani rekonstrukciójához – amely magába foglalta az építmény szigetelését, vakolását kifestését, a tető cseréjét és a környezet rendezését is – sokan pénzadománnyal, munkával, vagy egyéb felajánlásokkal járultak hozzá.