Szedlacsek Emília, az NMI Művelődési Intézet szakmai igazgatója felidézte, hogy a 2010-es évek elején csak 1905 magyarországi településen működött közösségi színtér, ezért több szinten indult fejlesztő munka. Megváltozott például a közművelődési törvény, amely már kimondta az alapellátás és a szakemberek alkalmazásának szükségességét, és megindult a közművelődési szakemberek egyetemi képzése is.

Az NMI a hazai közművelődést többek között statisztikai, minőségbiztosítási feladatok ellátásával, módszertani támogatással, mintaprogramokkal és kutatásokkal segíti – tette hozzá Szedlacsek Emília, emlékeztetve arra, hogy mind a 19 megyében irodát tartanak fenn, és kiterjedt partneri hálózatot működtetnek.

Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója a Mozaik Múzeumtúra első öt évének eredményeiről adott számot. Mint kiemelte, a múzeumok kiemelkedő szerepet játszanak a nemzeti örökség megőrzésében és bemutatásában, ez a szerepük azonban csak akkor érvényesülhet hatékonyan, ha népes közönségük van.

“A 2014 elején, a Néprajzi Múzeummal partnerségben indult Mozaik Múzeumtúra ezért a jövő közönségét kívánja megszólítani, de a múzeumok jelenlegi látogatóihoz is szól. Kiemelt cél továbbá a határon túli magyar kiállítóhelyek, illetve közönség bevonása”

– jegyezte meg.

Makranczi Zsolt kiemelte a számos saját rendezvényt, például a múzeumi roadshow-kat, a tematikus múzeumtúrákat, valamint az egyes korcsoportokat külön platformokon megszólító kommunikációt is. A Mozaik Múzeumtúra szervezői több múzeumi kiadványt jelentettek meg, és matricagyűjtő játékot is hirdettek, melyhez okostelefonos applikáció is kapcsolódik – fűzte hozzá.
Kulturális örökségvédelem 3.0 címmel tartott előadást Virágos Gábor régész, kulturális örökségvédelmi szakértő, aki a terület folyamatos újragondolását szorgalmazta.

A szakember szerint már a kulturális örökségvédelem definíciója sem egyértelmű: beletartoznak a műemléki rekonstrukciók, a régészeti kutatások, a közgyűjtemények védelme, de a történeti táj, illetve egyre inkább a környezet megóvása is.

“A szakma fő céljai évtizedek óta a múlt megismerésének igénye, az emberi életminőség fenntartása, javítása az épített örökség gondozásán keresztül, nem elhanyagolható továbbá a gazdasági érdek sem”

– mondta.

Makranczi Zsolt emlékeztetett arra, hogy a közelmúltra, de a távolabbi időszakokra is jellemző volt a gyakori változás a jogszabályi környezetben és az intézményi struktúrában, miközben folyamatos nehézséget jelent a szakma, a finanszírozók és a nagyközönség érdekei közötti egyensúlyozás is.

A megoldandó problémák közül a szakember megemlítette, hogy a magyar örökségvédelemben hiányoznak a területet érintő alapvető mérések, valamint hogy a műemléki felújításoknál az üzemeltetési szempontok gyakran nem kapnak elég figyelmet.

“Komoly veszély az illegális műkincs-kereskedelem is: még mindig félelmetesen sok olyan régészeti tárgy jelenik meg, amelyek illegális régészeti kutatással kerülnek elő”

– figyelmeztetett Makranczi Zsolt.

L. Simon László, a kulturális bizottság egyik fideszes alelnöke, a konferencia levezető elnöke zárszavában hangsúlyozta, hogy az örökségvédelem gyakorlatában a szakma és a finanszírozó ritkán egyenrangú, ráadásul a beruházói oldal állandóan változik és mindig újabb támadásba lendül.

“Az utóbbi évekre visszatekintve a szakpolitikus megállapította: sokszor utólag másodlagos jelentőségűnek bizonyult kérdések vitték el az örökségvédelmi szakma energiáit. Az illegális műkincs-kereskedelemmel pedig valóban nehéz felvenni a küzdelmet, hiába tett határozott lépéseket a kormányzat”

– mondta L. Simon László.