Csillagbácsi, az idős kulcskészítő mester a műhelyében búslakodik, hogy alig téved be hozzá valaki, az emberek már nem csináltatnak kulcsot. Így kezdődik Ruff Orsolya mesekönyve, amelynek képeit Rofusz Kinga rajzolta.

“Ha belegondolok, minden mesémben van egy idős szereplő”

– mondta az MTI-nek az írónő hozzátéve, hogy az idős ember a régi mesékben is a bölcsesség forrása volt, vagy olyan tapasztalattal rendelkezett, ami a mese alakulását és a hős útját is egyengette.

A könyv születésekor a bácsi figurája jelent meg a képzeletében, aki olyan mesterséget űz, ami kiveszőben van, ezért kicsit feleslegesnek érzi magát, és azt kívánja, hogy bárcsak mindez megváltozna. De kiderül, hogy egy valóra vált álom is maga alá temetheti az embert, és elfeledkezhet az élet szépségéről.

“Arra akartam rámutatni, hogy ismerjük fel az örömet és a szépséget az életben, hiszen előfordul, hogy egy cél vezérel minket, de hiába valósul meg az álmunk, mégis boldogtalanok leszünk. Azt akartam, hogy ennek a szereplőnek a történetébe lépjen be megint a fény, és találjon olyan társakra, akik igazán boldoggá teszik az életét” –

idézte fel a szerző.

És hogy miért kulcskészítő a főhős?

“Úgy éreztem, hogy a kulcs sok játékot rejt magában. Lehet metafora, szimbólum, és vizuálisan is jól megjeleníthető”

– magyarázta.

Csillagbácsi történetében a valóságos világ és a mesevilág szépen összekeveredik: előbb megjelennek a mesés számok, előbukkan egy-egy mesés motívum, aztán egy varázslatos fordulat után a mesés szereplők is beköltöznek a történetbe. És a végén, amikor minden a helyére kerül, kiderül, hogy a mesehősök velünk élnek.

“Akkor vagyunk igazán szerencsések, ha a mesék nem kopnak ki az életünkből. Egy kicsit erről is szól a könyv: merjük magunkat átengedni a meséknek, mert gazdagítják az életünket”

–  hangsúlyozta.

Évekbe telt, mire a végleges szöveg és maga a kötet is elkészült hármuk szoros együttműködésének köszönhetően – mondta el az illusztrációkat alkotó Rofusz Kingára és a szerkesztő Ágoston Alexandrára utalva.

“Menet közben láttam a rajzokat, és azt kell mondanom, hogy amikor egy író előtt megelevenedik a mese, ami addig a fejében létezett, az különleges élmény. Kinga képi világa nagyon szerethető, rengeteg izgalmas részlettel van tele”

– tette hozzá.

“Azt tudtam, hogy olyan karaktert szeretnék, aki jó értelemben egyszerű, szimpatikus, jóságos, aki egyszerre mesés és valós személy is”

–  mesélte Csillagbácsi születéséről Rofusz Kinga.

Elmondása szerint egy vázlatfüzet telt meg a keresgélés közben, de Csillagbácsi minden változatban fehér hajú és fehér bajszú volt, aki gyermeki hittel és lelkesedéssel teszi a dolgát.

“Amikor kezembe veszek egy könyvet, addig olvasom, ameddig úgy érzem, hogy benne vagyok a történetben, és csak lerajzolom, amit látok. Ezúttal azt éreztem, hogy egy műhely, az csodahely, ahol az őt körülvevő rengeteg aprósággal is mesélni lehet Csillagbácsiról”

– beszélt a munkájáról.

“Nagyon szeretem a történetnek azt a részét kitalálni, ami nincs megírva. Nem kell mindent megmutatni, ami a szövegben szerepel, de a történet elterelése nélkül azt megmutathatjuk, ami nincs benne”

– fogalmazott.

Rofusz Kinga különleges képein a gyermeki perspektíva is megjelenik.

“Gyerekkori élményem, hogy az ember térdig látja a felnőtteket, de vajon ki tartozik a lábakhoz”

– ezt az emléket idézte meg a mese egyik illusztrációjában.

Ahogy egyre többet megtudunk a történetből, egyre színesebbé változik a könyv is. A szűk műhelyből kilépünk a nyüzsgő város életébe. Kitágul a világ. A megelevenedő képeken csak néhány felirat ötlik szembe a házakon: könyv, mozi, zene.

“Szeretem elhelyezni ezeket a dolgokat, amik nekem fontosak, ha találok egy olyan felületet a könyvben, ahova be tudom csempészni. Titokban üzenni tudok velük”

– árulta el a művész.

A Vivandra Könyvek legújabb darabjának címlapján egy kulcslyukon át pillantjuk meg a csíkos inges, piros szemüveges, hófehér hajú, derűs Csillagbácsit. A jól kézbe vehető, könnyen forgatható, játékosan tagolt szövegű mesekönyv a Dürer Nyomdában készült.