Az ÁSZ közleményében kiemelte, hogy a Balaton Magyarország legjelentősebb állóvize, amely felbecsülhetetlen ökológiai értékei mellett kulcsfontosságú nemzetgazdasági szerepet is betölt.
A tó állapota közvetlenül befolyásolja a Balaton kiemelt üdülőkörzet turisztikai teljesítményét, amelynek átlagos GDP-arányos gazdasági teljesítménye nagyságrendileg megegyezik a honvédelemre, vagy az oktatásra fordított költségvetési kiadások volumenével.
A javaslatok között kiemelték: a számvevőszék kezdeményezte, hogy az irányítói döntéseket a jövőben szabályszerűen, valamint célszerűségi, gazdaságossági, hatékonysági és eredményességi szempontokat is figyelembe véve készítsék elő és dokumentálják. A számvevőszék azt is javasolta, hogy a klímaváltozás okozta kihívások kezelésére hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek segítenek megoldani a vízmennyiséget és a vízminőséget érintő problémákat. Ennek érdekében azt szeretnék, ha a vízmennyiséggel és a vízminőséggel kapcsolatos kutatási eredményeket felhasználnák a szakpolitikai döntések előkészítésében. Felmérnék, szükség van-e mesterséges vízpótlásra, és hogyan lehetne megvalósítani, valamint felülvizsgálnák a vízszintszabályozást és a vízügyi monitoringot. A számvevőszék javasolta továbbá a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rekonstrukcióját is. Végül a Balaton vízmennyiségének és vízminőségének védelmét szolgáló pénzügyi források felülvizsgálatát is kérték – ismertették, kérve ezekhez a vízgazdálkodásért és -védelemért felelős miniszter intézkedését.
Hangsúlyozták: a klímaváltozás egyre nagyobb veszélyt jelent a Balaton élővilágára és gazdasági hasznosítására, ezért különösen fontos a tó vízkészletének megóvása és a fenntartható vízgazdálkodás.
Az ÁSZ ezért azt vizsgálta, hogyan végzik a vízügyi feladatokat az ezért felelős szervezetek, az Energiaügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG), a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NYUDUVIZIG). Az ellenőrzés – amely a 2021. január 1. és 2025.december 31. közötti időszakra terjedt – során vizsgálták, hogy az érintett szervezetek intézkedései mennyiben segítették a Balaton vízminőségének és vízmennyiségének javítását, illetve a tó jó állapotának hosszú távú megőrzését – ismertették. A Balaton természetes vízkészletének változása 2000 óta 10 alkalommal is negatív volt, míg előtte egyszer sem. A vizsgálat szerint a vízügyi igazgatás irányításáért felelős minisztérium feladatellátása nem volt eredményes.
A Balatonnal kapcsolatos vízgazdálkodási és vízvédelmi munkát nehezítette, hogy a felelős minisztérium nem hangolta össze a tóval kapcsolatos kutatási eredmények hasznosítását.
Emellett az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívásai ellenére sem készült átfogó, ágazati szintű elemzés arról, hogy szükség lehet a Balaton mesterséges vízpótlására, és ha igen, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. A vízügyi igazgatási szervek munkáját az is nehezítette, hogy a Balaton jó állapotának eléréséhez és fenntartásához szükséges cselekvési irányokat kijelölő tervekről és előterjesztésekről több esetben nem született irányítói döntés. A döntések elmaradásának, illetve a dokumentált visszajelzések hiányában a vízügyi igazgatásért felelős szervek jellemzően csak a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben, valamint a döntően uniós forrásból megvalósított projektek keretében tudtak eredményeket elérni.
A közel 60 oldalas jelentés szerit a vízügyi igazgatásért felelős szervek célként fogalmazták meg a Balaton jó állapotának elérését, illetve fenntartását, de a megtett intézkedések nem eredményezték egyes vízmennyiségi – és minőségi problémák megszüntetését, valamint a klímaváltozás kockázatainak maradéktalan kezelését. Ezen belül elmaradt a külső vízpótlás szükségességének, illetve lehetőségeinek felmérése.
Az OVF, a KDTVIZIG és a NYUDUVIZIG ellenőrzött időszakban megtett intézkedéseinek ellenére sem volt biztosított a Balaton vízmennyiségének és -minőségének tartósan jó állapota. A Balaton medrében történő többlettározás lehetőségének megteremtése ugyan az intézkedés végrehajtását megelőző állapothoz képest nagyobb rugalmasságot adott a vízgazdálkodás számára, azonban az üzemvízszint felső határának megemelése a mederben lévő tápanyag felszabadulásának, illetve ezzel párhuzamosan a vízminőség romlásának kockázatát veti fel. A vízminőség javítása érdekében végzett mederkotrások hatékonyságát pedig a Balaton belső tápanyagterhelése szempontjából a kutatási eredmények egyértelműen nem támasztották alá. A teljes jelentés letölthető erről az oldalról, ide kattintva.
