Kissé száraz szöveg adta hírül a minap, hogy megnevezték az Európai Vállalkozási Díj döntőjébe jutott 12 vállalkozást. 54 jelölt volt, a döntőbe két magyar is bekerült. Egyikük az a Panda Szálló, amely évek óta aratja csendes sikereit, s ezek immár Európa figyelmét is felkeltették. Ennek az Európai Vállalkozási Díj pályázatnak a nyertesei azok a vállalkozások lehetnek, amelyek társadalmilag is fontos elképzeléseket jól valósítanak meg a gyakorlatban.

Valószínű, rám nézve szégyen, de alig pár éve tudom csupán, hogy létezik olyan foglalkozás, hogy légi régész. Egy biztos, az illetőnek nem lehet tériszonya, és nem félhet a repüléstől. Az alapkövetelmény persze adott, régésznek kell lennie. Ja, és fényképezni is tudni kell neki. Mindez távolról nézve maga a XXI. századi romantika.

Vajon sikerülhet-e a mai kor emberének, ami Rousseau követőinek nem, visszafordítani az idő kerekét, és bebizonyítani azt, hogy őseink ésszerűbben, a természetet jobban tisztelve éltek? S ennek érdekében a technika különféle vívmányairól lemondva, egy lényegesen egyszerűbb életet élve, elfordulni a kényelem ilyen-olyan módozataitól, hogy megmeneküljünk a kizsigerelt természet bosszújától. Nem tudom, hogy sikerülhet-e. Géczy Gábor mindenesetre megpróbálja.

Margitay-Becht András

Ezért az enyhén szólva is blőd címért elnézést kérek, de tényleg hajó lett a vége. A kérdés már csak az, miért is érdekel egy komoly fogorvost egy hajdan szebb napokat látott hadihajóféle, amely „mindössze” az első világháború óta porosodik valahol felismerhetetlenül, mint egy álruhás herceg, aki beáll rakodómunkásnak. A történet vége persze siker. És a fogbetegek sem csalatkoztak.

Lázadáááás! – Jurij módra, még a forradalom napján is csupán belsőleg az általánosítás, feltétlen szükségesség, egysíkúság és a dobosokról készült fotók hiánya ellen. Tíz év szocrock emlékének ünnepe párkapcsolati terápiával fűszerezve kizárólag magyarul. „Kitartás! I love you.” – Na, de konkrétan meddig még? És pontosan hol? „Sej, a tari réten”… Ez az a Sándor Dani!

Először Magyarországra települt erdélyi barátaimtól hallottam róla. Könnyes szemmel emlegették, azt mondták, ő az erdélyi Máté Péter. Számukra a Stockholmba emigrált énekes a fiatalságukat jelentette, azt az időt, amikor még nem indult meg a meneküléshullám Ceausescu elől, amikor még ők is Erdélyben éltek.