“Történetüket soha sem mondták el” – magyarázta az AFP-nek Piet van Winden, a Grachtenhuis magánmúzeum igazgatója, aki szerint alighanem ez volt a világon a legsikeresebb program egy városi terület bővítésére. A 17. század, az Aranyszázad kezdetén Amszterdam példátlan fellendülést élt át, ezrével érkeztek az új betelepülők. Cölöpökre épített tengeri kikötője, amelyet egyik oldalán tengeri gátja, a másik oldalon egy régi csatorna félkörös íve, az úgynevezett Singel védelmi vonal határolt, szűknek bizonyult.

Piet van Winden

Ekkor a városi hatóságok elhatározták, hogy a Singellel párhuzamosan három új csatornát ásatnak, hogy így lecsapoljanak mintegy száz hektárnyi mocsaras területet és házakat, boltokat és raktárakat építsenek az így nyert területen. 1613-tól mintegy tizennégy kilométernyi új, 2,4 méter mély csatornát ástak ki és ezeket mintegy nyolcvan híddal kötötték össze. A Herengracht (A polgárok csatornája) 386. szám alatt rendezték be a nagyszabású hidraulikai és városépítészeti vállalkozás előtt tisztelgő múzeumot, egy olyan hajdani bankár palotájában, aki a maga idején részt vett az amerikai függetlenségi háború finanszírozásában. A múzeum megtekintése félórát igényel, aztán mindenki maga fedezheti fel a párhuzamos csatornák varázsát, kerékpáron vagy hajón.

A látogató hangoskalauzzal a kezében kap eligazítást a multimédia-prezentációkról, amelyek nem valamiféle kurzusként tálalják a történetet, hanem úgy adják elő, ahogy a kávéházakban szokás. Így hallhatja a korabeli közreműködők, szereplők, a polgármester, az építész vagy a mérnök szavait, ahogy megvitatják, módosítják vagy törlik a terv részleteit, amíg eljutnak a végső formához, a középkori várost félkörívben övező négy szimmetrikus csatornához. Mindenre gondoltak a város védelmére, ellátására, a közlekedésre, a higiéniára, az esztétikai megjelenésre és a költségekre is.

A múzeum egyik további termében a csatornák menti élettel és eseményekkel foglalkoznak, így például a panorámaképernyőkön látható a Meleg Büszkeség amszterdami parádéit megörökítő videó, a városnéző hajók szüntelen mozgása vagy az, hogy miként kutatja fel a rendőrség az ellopott kerékpárokat. A csatornagyűrű nem alvóváros, az emberek ott élnek, ott dolgoznak, vannak hátrányaik, de ezeket mindenki vállalja, mert büszke arra, hogy ott lakhat. Több mint hatezer csatornaparti házat minősítettek történelmi emléknek. Téglából épültek, keskeny homlokzatuk három-négy emelet magas.

Egységes a struktúra, a szépség, de minden ház más. A csatornagyűrű és az egész negyed kivitelezése figyelemre méltóan magas színvonalú. Ez komoly dolog, mindent beleadtak, nem spóroltak az eszközökön. Az egész együttes azért rendkívüli, mert kiváló állapotban konzerválták. Amszterdam csatornái 2013-ban lesznek négyszáz évesek.