2011. február 15. – Elérte Líbiát az arab világban felerősödött tiltakozási hullám. A fővárostól ezer kilométerre keletre fekvő Bengáziban kitört tüntetéseket a rendfenntartók sortűzzel oszlatták szét, s másnap belelőttek az áldozatok temetésére összegyűlő tömegbe is. A Kadhafi távozását követelő ellenzékiek néhány napon belül több várost elfoglaltak, a tüntetések 21-én elérték a fővárost, Tripolit is, ahol a biztonsági erők és a légierő éles lőszerrel nyitott tüzet a tömegre. Kadhafi másnap tévébeszédben közölte, hogy a helyén marad, s kész a mártírhalálra. A líbiai vezető tankokat, harci repülőgépeket és zsoldosokat vetett be uralmának fenntartása érdekében.

2011. február 27. – Muhammed Abdel Dzsalil volt igazságügyi miniszter átmeneti kormányt alakított Bengáziban, ahol bejelentették egy Nemzeti Tanács létrejöttét is.
2011. február 27. – Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a polgári lakosság elleni erőszak alkalmazása, az emberi jogok módszeres és széles körű megsértése miatt szankciókkal sújtotta Kadhafit és családtagjait, a líbiai vezető közvetlen környezetéhez tartozó személyeket, egyben fegyverembargót rendelt el és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elé terjesztette a líbiai vérengzések kivizsgálását.

2011. február 28. – Szankciókat fogadott el az Európai Unió Líbia ellen, megtiltják fegyverek és tömegoszlató eszközök szállítását az észak-afrikai országba, valamint vízumtilalmat és vagyonbefagyasztást érvényesítenek Kadhafi líbiai vezetővel és közeli környezetével szemben. Március 23-án az EU tagországai hivatalosan jóváhagyták a Líbia elleni szankciók kiterjesztését, beleértve az olajcégek külföldi vagyonának és bevételi forrásainak zárolását.

2011. március 10. – Elsőként Franciaország ismerte el hivatalosan, “a líbiai nép egyetlen legitim képviselőjeként” a Moammer el-Kadhafi líbiai vezető ellenzékét tömörítő testületet, az Átmeneti Nemzeti Tanácsot.
2011. március 11. – Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői politikai támogatásukról biztosították a Nemzeti Tanácsot, de hivatalos szervként nem ismerték el. A huszonhét tagország lemondásra, a hatalomból való távozásra szólította fel Moammer Kadhafi líbiai vezetőt és úgy döntött, humanitárius segélyövezeteket alakítanak ki Tunéziában és Egyiptomban. Az Európai Tanács állásfoglalása szerint a katonai jellegű lépésekhez az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az Arab Liga hozzájárulása szükséges. 

2011. március 17. – Az ENSZ Biztonsági Tanácsa New Yorkban megszavazta a Líbia feletti légtérzár megteremtéséről és minden, a támadás révén fenyegetett civil lakosság védelmében szükséges intézkedés meghozataláról szóló 1973. számú határozatát, egyben szankciókat rendelt el a Kadhafi-rezsim ellen. A határozat meghozatalának idején Kadhafi erői már a felkelők központjának számító Bengázit ostromolták. 

2011. március 19. – Amerikai, európai és arab vezetők párizsi tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy azonnali katonai akciót indítanak Líbiában a polgári lakosság védelmében. Még aznap este öt országból álló koalíció indított támadást, amerikai, francia, brit, kanadai és olasz harci gépek bénították meg a líbiai légvédelmi rendszert. A légtérzár létrehozása, a légicsapások megállították a Kadhafihoz hű erők előrenyomulását. Március 22-én a NATO tagországai abban állapodtak meg, hogy a szövetség hajói is részt vesznek a Líbia elleni fegyverembargó betartásának ellenőrzésében.

2011. március 23. – A Kelet-Líbiát ellenőrző lázadók révén alakított Nemzeti Tanács Mahmúd Dzsibrilt bízta meg ideiglenes kormány megalakításával. 
2011. március 22-24. – A magyar EU-elnökség felvette a kapcsolatot a líbiai felkelőkkel, Martonyi János külügyminiszter Kairóban megbeszélést folytatott Ali Esszauival, a Líbiai Nemzeti Tanács külkapcsolatokért felelős tagjával.

Szaif al-Iszlam Kadhafi, a fia

2011. március 29. – Londonban harmincöt ország külügyminiszterei, az ENSZ és a NATO főtitkára, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, emellett az Arab Liga és az Iszlám Országok Szervezetének delegációjának részvételével rendeztek nagyszabású konferenciát a líbiai helyzetről. A résztvevők törvénytelennek nyilvánították Kadhafi rezsimjét, kinyilvánították, hogy Kadhafinak a tetteiért felelősségre vonással kell számolnia, ugyanakkor leszögezték azt is, hogy nem az ő feladatuk Líbia kormányának megválasztása. A konferencián nemzetközi összekötő csoport életre hívásáról is döntöttek, amelynek feladata a Líbia támogatását célzó nemzetközi erőfeszítések általános politikai irányítása.

2011. március 31. – A NATO átvette az ENSZ BT 1973. számú határozata végrehajtásának megfelelően a katonai műveletek irányítását. 2011. április 30. – Kadhafi bejelentette, hogy kész tűzszünetet kötni és tárgyalásokat folytatni, feltéve, ha a NATO leállítja az ország elleni légicsapásait. Kadhafi televíziós beszédében leszögezte, hogy nem áll szándékában lemondani vagy elhagyni az országot.
2011. május 1. – A NATO-erők légitámadásában Tripoliban meghalt Kadhafi egyik fia, Szeif al-Arab, valamint három unokája, de a líbiai vezető túlélte a támadást.

2011. május 9. – A Kadhafi-erők kezén lévő városok képviselői fogadtak hűséget a líbiai ellenzéknek az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. A kormányerők kezén lévő 25 líbiai város küldöttei hitet tettek a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) mellett, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy fokozzák harcukat a régiók felszabadítására.
2011. május 13. – Az amerikai kormányzat “a líbiai nép legitim és hiteles képviselőjének” minősítette, de hivatalosan még nem ismerte el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot.

2011. május 22. – Líbiába látogatott Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, aki Bengáziban megnyitotta az EU képviseletét, és támogatást ígért a líbiai lázadóknak. Személyében a legmagasabb rangú európai politikus látogatott a térségbe a népfelkelés kitörése után.
2011. május 30. – Az Afrikai Unió (AU) megbízásából Jacob Zuma, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke Tripoliban folytatott közvetítő tevékenységet. Kadhafi ismét sürgette a tűzszünetet, a lázadók ezt azonban már korábban elutasították, a NATO-csapásokért felelős nyugati vezetők szintén jelezték, hogy a légicsapások sem szűnnek meg, amíg Kadhafi nem mond le a hatalomról.

2011. június 9. – Több mint 1,3 milliárd dollárt ajánlottak fel az adományozó országok a líbiai lázadók támogatására a NATO katonai műveletét támogató államok tanácskozásán a perzsa-öbölbeli Abu-Dzabiban. Itt Fathi Badzsa, az ÁNT politikai és nemzetközi ügyekért felelős vezetője közölte, hogy az ország több mint kétharmad részét felszabadították.
2011. június 27. – A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Moammer el-Kadhafi líbiai vezető, Szaif nevű fia és a líbiai titkosszolgálat vezetője, Abdullah asz-Szenuszi ellen. Mindhármukat emberiesség elleni bűntettekkel vádolják, mert a tiltakozások első tizenkét napjában utasításaik nyomán a rendfenntartó erők több száz civilt öltek, illetve sebesítettek meg és vetettek börtönbe. A tripoli kormány visszautasította az elfogatóparancsot, mivel Líbia nem írta alá a büntetőbíróság létrehozásáról rendelkező római szerződést, így nem ismeri el a testület ítélkezését.

Nemzetközi Büntetőbíróság

2011. július 1. – Az Afrikai Unió úgy határozott, hogy nem tesz eleget az ICC, révén kiadott elfogatóparancsának. Az Afrikai Unió szerint az elfogatóparancs nem segíti elő a líbiai válság felszámolását, a válság politikai és tárgyalásos rendezését javasolták.
2011. július 13. – A líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács küldöttsége Mahmúd Dzsibril vezetésével Brüsszelbe látogatott, ahol José Manuel Durao Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével és a NATO döntéshozó szervével, az Észak-atlanti Tanáccsal folytatott megbeszélést.

2011. július 15. – A líbiai NATO-műveleteket támogató, több mint harminc országot, nemzetközi és regionális szervezetet tömörítő összekötő csoport isztambuli ülésének zárónyilatkozata megállapította, a Kadhafi-rendszernek nincs többé semmilyen törvényes hatalma Líbiában, Kadhafinak és egyes családtagjainak távozniuk kell a hatalomból. Az összekötőcsoport “Líbia törvényes kormányzó hatóságaként” ismerte el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot egy ideiglenes kormány létrejöttéig. Az Egyesült Államok Líbia törvényes kormányaként ismerte el az ÁNT-t.

2011. július 28. – Sikeres offenzívát indítottak a felkelők a nyugati országrészben azzal a céllal, hogy biztosítsanak maguknak egy fontos utánpótlási vonalat a tunéziai határvidéken. A felkelőknek a hegyekből előtörve több helyen is sikerült előrenyomulniuk egy száz kilométer széles frontvonalon, elfoglalták Gazaja és al-Dzsaus városokat.

2011. augusztus 12. – Dmitrij Medvegyev orosz elnök aláírta az ENSZ Biztonsági Tanácsának Líbia elleni szankciókról szóló 1973. számú határozatának végrehajtási utasítását, amelynek nyugati értelmezését Oroszország kitartóan bírálta. Moszkva szerint a határozat a repülésmentes övezet betartásának biztosítását és a civil lakosság védelmét szolgálja, és messze meghaladja a BT-határozat betűjét és szellemét, hogy NATO-országok légi erői támadják a líbiai kormányerőket, és egyoldalúan a lázadókat támogatják.

2011. augusztus 20. – A líbiai lázadók elfoglalták a fővárostól, Tripolitól mindössze 50 kilométerre lévő, stratégiai fontosságú az-Závija városát. 2011. augusztus 21. – Kormányellenes lázadók vonultak be Tripoliba, és szinte az egész fővárost ellenőrzésük alá vonták, miután Moammer Kadhafi líbiai vezető biztonsági erői összeomlottak. Kadhafi két fiát őrizetbe vették. Kadhafi egy hangüzenetben azt ígérte, hogy “a végsőkig” a helyén marad, és felszólította híveit, hogy mindenhonnan siessenek a főváros védelmére.