egy líbiai nap

Saját bevallásuk szerint már a felkelők ellenőrzik a tripoli repülőteret. A Nyugat szeretné elkerülni az Irakban elkövetett hibákat, az ENSZ rendőri erő kivezénylését fontolgatja, az Afrikai Unió nem ismeri el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, az MTI Hírcentrum munkatársai pedig azt tapasztalták, hogy a Moammer Kadhafi líbiai vezetőhöz lojális civilek menekülnek Líbiából. És még mindig lőnek Tripoliban.

A két országot elválasztó határon jelentős torlódás volt Tunézia felé, amikor a Hírcentrum munkatársai ott jártak. A helyszínen egy neve elhallgatását kérő helyi ENSZ-alkalmazott arról tájékoztatott, hogy a “kadhafista civilek” menekülnek az országból. Hozzátette, elsősorban azok hagyják el szülőhazájukat, akiknek van pénze újrakezdeni az életet a szomszédos államban. Ugyanakkor az MTI Hírcentrum tudósítói Tripoliba tartva, de még az európai repülőtereken sok olyan emberrel találkoztak, akik a forradalom sikeréről értesülve, hazaindultak egykor elhagyott otthonaikba.

nagy a mozgás határon innen és túl

Egy magát csak Mohammednek nevező orvos még pénteken Tuniszban, Tunézia fővárosában az MTI Hírcentrum tudósítóinak azt mondta, hogy azt hallotta, egészségügyi szakemberekre, főleg orvosokra van szükség Tripoliban, ezért szabadságot vett ki és két hétre visszatért Olaszországból Líbiába.

Az orvos, aki a teljes nevét nem akarta elárulni, azt mondta, hogy több száz egészségügyi szakember tart jelenleg is a líbiai főváros felé, de sokkal többre volna szükség a sebesültek ellátásához. A város nagy részét ugyan már a felkelők ellenőrzik, de a harcok során több százan sérültek meg – fűzte hozzá. Az ellátást nehezíti, hogy jelenleg nem működik a vízszolgáltatás, és a közlekedés is nehézkes az országban- mondta az orvos.

Az MTI Hírcentrum munkatársai – Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporter, Rácz László operatőr és Nyulas Szabolcs újságíró – csütörtökön indult el Budapestről Tripoliba Frankfurt, Tunisz és Dzserba érintésével. A határon már csak autóval, a helybéliek segítségével sikerült továbbjutni Tripoli felé. Az országnak ezen a részén egyáltalán nincsen mobiltelefon-szolgáltatás, se internet és akadozik az áramellátás is.

A főúton, amelyen a csapat haladt, sok olyan ellenőrzőpont volt, amit felkelők tartottak fenn. A sofőr, aki a tudósítókat szállította, arra panaszkodott, hogy a felkelés kezdetén gyakran támadták a főutat a kormányerők katonái. Az út mellett sok kiégett vagy egyszerűen magára hagyott tankot és más harci gépet lehet látni. Ivóvíz nemigen van a líbiai fővárosban, mert elzárták a közművet, és már a palackozott víz is fogyóban van. Akadozik az áramszolgáltatás, és nem lehet szállodai szobát kapni, mert rengeteg a menekült és a világ minden tájáról érkezett újságíró.

Bár Tripoli nagy részét a felkelők ellenőrzik, még mindig vannak Kadhafi-párti orvlövészek, akik válogatás nélkül tüzelnek mindenkire a városban.

Tripoli a ramadánt záró ünnepnap miatt nappal majdnem kihalt, csak a főútvonalakon felállított ellenőrzőpontokon látni fegyveres férfiakat. A felkelők általában AK-47-es vagy egyéb gépkarabéllyal vannak felszerelkezve, de több embernél sörétes vadászpuskát lehet látni. A felkelők gyerekeket is felfegyvereztek, köztük 14-15 éves fiúkat.

felkelők

Az ellenőrzőpontok voltaképpen torlaszok, az útra hordott földből, szemétből és roncsokból állnak; úgy helyezték el az úttesten az akadályokat, hogy csak lassan tudjanak elhaladni közöttük az autók. A felkelők mindenkit megállítanak, néhány autót át is kutatnak. Kilométerenként lehet találkozni ilyen úttorlaszokkal a főútvonalak mentén, és a környező utcák is le vannak zárva, hogy ne lehessen kikerülni az ellenőrzést.
A városban folyamatosan cirkálnak a felkelők autói, általában terepjárók, amelyeknek a platójára nehézfegyvereket – légvédelmi ágyúkat, géppuskákat, rakétavetőket és lövegeket – állítottak.

Az MTI Hírcentrum munkatársait szállító sofőr szerint a fegyverek elsősorban a fegyverraktárak kifosztásából származnak, de sokat kaptak a felkelők Franciaországtól és az Egyesült Arab Emirátusoktól is.

A felkelők azonban bizakodóak, ha kamerát vagy fényképezőgépet látnak, azonnal integetni kezdenek és a győzelem jelét mutatják. A házakon is mindenhol Kadhafit pocskondiázó, a forradalmat éltető rajzokat, feliratokat lehet látni; egy falfirka szerint “A líbiai a világ legjobb forradalma”.

a siker mámorában

A líbiai felkelők sikere

Saját szombati beszámolójuk szerint a líbiai felkelők “teljes egészében” ellenőrzik az ország fővárosának, Tripolinak a repülőterét, bár a város környékén vannak még ellenállási gócok. Előző nap tüzérségi lövedékek és rakéták csapódtak be a légikikötő betonjába. Ez három polgári repülőgépet tönkretett és több gép is megsérült.

Basír at-Tajjibi, a repülőteret ellenőrző fegyveresek parancsnoka azt mondta, alakulatai három fronton próbálják megtisztítani a Moammer Kadhafi ezredeshez hű erők kezén lévő szektorokat. Kaszr ben Gasirba, a repülőtértől két kilométerre tette a parancsnok az ellenállási gócokat, azt hangoztatva, hogy nincs belőlük sok. Elmondása szerint a Kadhafi-párti erők kimondottan a repülőgépeket vették célba pénteki támadásaikkor. Egy másik felkelő szerint Kaszr ben Gasirban sok az orvlövész, és változatlanul ők okozzák a fő problémát.

AZ ENSZ és a rendőri erő

A nemzetek közössége fontolóra veheti egy nemzetközi rendőri erő kivezénylését Líbiába a rend helyreállításának érdekében, ha az új kormány biztonsági segítséget kér – közölte Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár pénteken, miután videókonferencián tanácskozott az Európai Unió, az Afrikai Unió, az Arab Liga és az Iszlám Együttműködés Szervezete magas rangú képviselőivel.

Ban Ki Mun

A megbeszélés után tartott sajtótájékoztatón a világszervezet vezetője elmondta, mindenki egyetértett abban, hogy a válság új és döntő szakaszba érkezett. Líbia hatalmas kihívásokkal szembesül, sürgősen véget kell vetni az erőszaknak, helyre kell állítani a rendet és a stabilitást – fejtette ki a dél-koreai politikus. Az átmenetnek a nemzeti egység és a megbékélés megteremtésén kell alapulnia egy olyan új kormány irányításával, amely képes hatékonyan kiteljesíteni a líbiai népnek a demokráciára, a szabadságra, valamint a társadalmi és gazdasági jólét növelésére irányuló törekvéseit” – fogalmazott Ban ki Mun.

A líbiai felkelők politikai szerve, az Átmeneti Nemzeti Tanács, amely ellenőrzése alatt tartja az ország területének többségét, ideiglenes kormányt alakított Tripoliban a folyamatos utcai harcok dacára. Az ÁNT azt kérte a nemzetek közösségétől, sürgősen szabadítson fel a külföldön befagyasztott líbiai javakból ötmilliárd dollárt bérek kifizetésére és az alapvető szolgáltatások finanszírozására. Az üzemanyag, az élelmiszerek és a gyógyszerek hiánya mellett Ban Ki Mun súlyos problémának tartja, hogy rengeteg kézifegyver halmozódott fel a lakosságnál, ezeket mielőbb be kell gyűjteni. Jelezte, hogy a Biztonsági Tanácsnak hamarosan javaslatot tesz arra, hogy küldjenek szakértőket Líbiába a helyzet értékelésére. Az esetleges nemzetközi rendőri erőről a Párizsba szeptember 1-jére összehívott értekezleten egyeztetnek. A tanácskozáson Musztafa Abdul-Dzsalíl, az ÁNT elnöke is jelen lesz.

Az Afrikai Unió döntése

Közben bejelentették, hogy az Afrikai Unió nem ismerte el a líbiai felkelők politikai szervét, az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mert a katonai helyzetet túl ingatagnak ítéli.

Az 54 országot tömörítő Afrikai Unió békefenntartó műveletekkel foglalkozó testülete, a Béke és Biztonsági Tanács pénteken Addisz-Abebában tartott csúcsértekezletet, hogy áttekintse a líbiai helyzetet. A tanácskozáson elfogadott zárónyilatkozatban az Afrikai Unió olyan átmeneti kormány létrehozására szólított fel, amelyben minden érdekelt fél helyet kap. Ugyanakkor gondosan ügyeltek arra, hogy a szövegben ne említsék meg se az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, se Moammer Kadhafi líbiai vezetőt és rendszerét.

“Az Afrikai Unió támogatja a líbiai népet, és felszólít minden felet, hogy alakítsa ki a rendezés békés folyamatát, amely elvezet a demokrácia megteremtéséhez” – fogalmazott Ramtan Lamamra, a Béke és Biztonsági Tanács vezetője.

Jacob Zuma dél-afrikai elnök kijelentette, hogy Líbiában még harcok folynak, a helyzet kimenetele megjósolhatatlan, így “nincs kit elismerni legitim kormánynak”.

Jacob Zuma

A politikusok nem voltak hajlandóak nyíltan állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy líbiai nemzeti egységkormányban részt vehetnek-e Kadhafi hívei. “Nem neveztünk meg egyetlen felet sem, a konfliktusnak sok résztvevője van” – mondta Zuma.

Az afrikai országok közül eddig tucatnyi ismerte el az ÁNT-t a líbiai nép legitim képviselőjének, köztük Etiópia, Csád, Burkina Faso, Nigéria, Szenegál, Gambia és Ruanda. Zuma szerint ezek az országok önállóan döntöttek, ugyanakkor a pénteki tanácskozáson minden jelenlevő felsorakozott az Afrikai Unió álláspontja mögé.

A Nyugat reakciója

Kadafi és Szaddám Huszein. Lesz-e hasonlóság a két vezető ellen indított háború utóéletében?

Ha létezik olyan hiba, amelyet a nyugati tisztségviselők a jelek szerint eltökélten szeretnének elkerülni Líbiában, akkor az az Irakban nyolc évvel ezelőtt elkövetett tévedések megismétlése. Nem is annyira arról van szó, a Nyugat hogyan kezelte a fél éve tartó fegyveres kormányellenes lázadást – Franciaország, Nagy-Britannia és más országok az ENSZ felhatalmazása alapján, a NATO irányításával nyújtottak támogatást a líbiai felkelőknek -, sokkal inkább a gondolkodásmódról és a Moammer el-Kadhafi líbiai vezető bukása utáni időszak megtervezéséről.

Már hetek óta folyik annak részletes tervezése, hogyan kormányozzák Líbiát Kadhafinak és támogatóinak a hatalomból történő távozása után. A munkálatokat összehangolják a líbiai lázadókat irányító Átmeneti Nemzeti Tanáccsal (ÁNT), amelyet már több mint harminc ország – köztük az Egyesült Államok és számos európai uniós tagállam, így Magyarország – ismert el az észak-afrikai arab ország törvényes képviselőjeként. Irakban, Szaddám Huszein elnök hatalmának megdöntése után az Egyesült Államok tervszerűtlenül, hirtelen ötletektől vezérelve cselekedett. Amikor Bagdad bevétele után néhány nappal Jay Garner nyugalmazott amerikai tábornokot, az iraki újjáépítési és segélyiroda (ORHA) vezetőjét a terveiről faggatták, úgy felelt: viszem előre a labdát a pályán, azután meglátjuk, mi történik.

A dolgok később sem fordultak sokkal jobbra. Paul Bremer kormányzó, aki Garnertől 2003 májusában vette át az irányítást, úgy döntött, feloszlatja az iraki hadsereget, aminek következtében több tízezer dühös, fegyveres ember találta magát az utcán. Ez közvetlenül elősegítette a megszálló erők elleni felkelés intenzívebbé válását. Bremer határozott politikája volt a “Baasztalanítás” is – a Szaddám Huszein idején kormányzó Baasz párt tagjainak eltávolítása az állami szférából -, amivel a lakosság nagy részét elidegenítette magától, a tanároktól kezdve a köztisztviselőkig, akik közül sokan Szaddám Huszein uralma alatt kényszerből léptek be a pártba, nem pedig meggyőződésből. Az állam ellenőrzése alatt álló iraki gazdaság nagy része a kormányzás amerikai kézbe vétele után összeomlott, az állami alkalmazottak nem kaptak fizetést, a szerződések teljesítése leállt. Az Egyesült Államok C-130-as szállítógépeken több milliárd dollár készpénzt szállított Irakba, hogy fedezze a közigazgatás működtetésének költségeit és fizesse a közalkalmazottakat. A korrupció hamar gyökeret eresztett, mind elterjedtebbé vált a rossz pénzügyi gazdálkodás.

Ezzel ellentétben a Kadhafi utáni Líbia építését illetően nyugati tisztségviselők nyilatkozatai átgondoltabb megközelítésre utalnak. Igaz, Líbia lakossága kisebb Irakénál, társadalma pedig törzsi, vallási és etnikai szempontból kevésbé összetett, mint a másik arab országé, de úgy tűnik, az átgondoltabb megközelítés mögött részben az iraki tanulságok levonása áll.

Catherine Ashton

Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője kedden Brüsszelben kijelentette, hogy fel kell oldani a befagyasztott líbiai állami vagyon zárlatát, hogy a lefoglalt pénzeket gyorsan visszautalhassák az arab országba. Beszélt arról is, hogy folynak az előkészületek gyógyszer, üzemanyag és más fontos árucikkek szállítására, s javaslatok készülnek a líbiai gazdaság talpra állítására. Mindezt azzal indokolta, meg kell bizonyosodni arról, hogy a köztisztviselők, rendőrök és mások megkapják a fizetésüket, az üzletekben legyen áru, és segítsék a gazdaság működését. A huszonhét uniós tagország erőfeszítéseit felügyelő Ashton szerint az a fő cél, hogy összehangolt és következetes legyen az uniós megközelítés.

Franciaország szerdán közölte, hogy a pénzügyi források gyors átutalása érdekében ENSZ-beli szövetségeseivel határozattervezetet dolgoz ki. A tervezet a vagyonzár és a Kadhafi uralma alatt Líbia ellen bevezetett szankciók feloldását célozza. A szankciókat az utóbbi öt hónapban vezették be, megtorlásul a líbiai ellenzéki tüntetőkkel szembeni kormányzati fellépés miatt. Ashton feltételezi, a befagyasztott javak átutalása az ÁNT-nek sok pénzügyi forrást teremt majd a líbiaiaknak. A fő kihívást szerinte az jelenti, hogy gondoskodjanak ennek átlátható elosztásáról. Az átmeneti kormánynak megfelelő fékek és ellensúlyok mellett kell működnie, hogy a pénz ahhoz vándoroljon, akit megillet, a líbiai néphez.

Mi lesz a háború után?

A pénz mellett másik fontos szempont a választások kérdése. Jóllehet az ÁNT-t már három tucat ország elismeri a líbiai nép törvényes képviselőjeként, az Afrikai orszában és talán leginkább Líbiában kell majd a legtöbb erőfeszítést tennie azért, hogy elismertesse magát. Musztafa Abdel-Dzsalíl ÁNT-elnök már segítséget kért Ashtontól a választások mihamarabbi megrendezéséhez – Irakban csak közel másfél évvel Szaddám Huszein hatalmának megdöntése után tartottak voksolást. Ashton szerint a líbiai vezető választási megfigyelői csoportokat kért, valamint támogatást a választásokhoz és a demokráciához vezető úton, és segítséget a politikai pártok építéshez. A választásokig még szükség lehet némi időre – a lázadóknak előbb be kell fejezniük Kadhafi legyőzését -, mindazonáltal a Nyugat számára a célok világosabbnak tűnnek, mint 2003-ban Irakban.