Mint a Terror Háza Múzeum honlapján az intézmény vezető történésze, Balogh Gábor felidézte, az 1990 márciusában, alig három hónappal a temesvári forradalmat és a Ceausescu-diktatúra megbuktatását követően a marosvásárhelyi magyarok kisebbségi jogaik tiszteletben tartásáért vonultak az utcára. A tiltakozók magyar tannyelvű egyetemet és az anyanyelvi jogok garantálását követelték, a hatalma átmentésén tevékenykedő kommunista elit azonban az eseményt felhasználva etnikai konfliktust szított a vásárhelyi magyarok és a románok között – hangsúlyozták.

Emlékeztettek: a városba beszállított, leitatott, husángokkal felszerelt románok rárontottak a jogaikért békésen demonstráló magyarokra. A hazugságokkal felheccelt tömeg megtámadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát, Sütő András író a támadás következtében elvesztette bal szeme világát.

Az összegzés szerint az események híre hamar eljutott a Marosvásárhely környékbeli falvakba és a helyi cigányok gondolkodás nélkül a magyarok oldalára álltak. Puczi Béla és társai a városba érkezve “Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!” felkiáltással keltek a magyarok védelmére, a cigányok támogatásával sikerült kiverni a városból az erőszakos román tömeget – írták. A marosvásárhelyi pogromért a hatalom az áldozatokat tette felelőssé: a hősöket, Puczi Bélát és társait pedig letartóztatták és koncepciós perekben börtönbüntetésre ítélték – idézték fel, hozzátéve, hogy Puczi Béla szabadlábra helyezését követően a további megtorlás elől Magyarországra szökött, ahol tíz évet várt arra, hogy politikai menedékjogot kapjon, munkát azonban nem kapott és hajléktalanként halt meg 2009-ben. Puczi Béla tiszteletére 2017-ben emléktáblát avattak, 2021-ben pedig közteret neveztek el róla a Nyugati pályaudvarnál – emelték ki.

A tájékoztatás szerint a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Petőfi-Emléklap a Helytállásért oklevéllel tüntette ki a roma hősöket: Puczi Bélát, Lőrinczi Józsefet, Sütő Józsefet, Szilágyi Józsefet, Szilveszter Kiss Pétert és Tóth Árpádot.

Közülük hárman már nem vehették át személyesen az elismerést, ugyanebben az évben a magyar kormány Kisebbségekért Díjjal ismerte el a marosvásárhelyi hősök történelmi teljesítményét. Emlékeztettek: az alapítvány 2010-ben Egymásnak ítélve – Fekete március Marosvásárhelyen címmel könyvet jelentetett meg a fekete március történetéről, amely a magyar mellett román nyelven is olvasható. A Terror Háza Múzeumban 2021-ben megvalósult Együtt, szabadon című időszaki kiállítás részeként – amely a 20. századi magyar történelem roma hőseit vonultatta fel – külön tabló emlékezett Puczi Béla és társai hősiességére.

“A cigányság a magyarsággal hosszú évszázadok óta közös sorson osztozik. Tehetségével, életerejével, művészetével, munkájával, és ha kellett, az életével is szolgálta a közös hazát. Sorsközösségünk, együvé tartozásunk legszebb példája volt a cigányok marosvásárhelyi kiállása magyar testvéreik mellett. A marosvásárhelyi fekete március sok szenvedést okozott cigányok és magyarok számára egyaránt, ugyanakkor az esemény mégis az összetartozásunk, a szolidaritás és a szabadság jelképévé vált”

– fogalmazott az összegzésben Balogh Gábor történész.