A színház közleménye szerint a történet Dürrenmatt visszatérő témáját járja körül – az értelmiség kiszolgáltatottságát, behódolását és az emberi önfeladást.

“Dürrenmatt gondolkodásmódja mindig lenyűgözött; egyenes társadalomkritika helyett inkább a történet és az emberi sorsok érdeklik. Bár a darab egy krimi szerkezetére épül, valójában ennél sokkal mélyebb, és egyfajta különös szomorúság is belengi”

– mondta Szikszai Rémusz.

Vajon tényleg a társadalom a hibás, ha az embernek tönkremegy az élete? – veti fel a kérdést a darab, amely olyan témákkal foglalkozik, mint a felelősség, a szabad akarat, vagy a bosszúvágy.

A közleményben a rendezőt idézik, aki elmondta, szereti a sötét sztorikat, főleg, ha van bennük humor, tragikomikum.

“Nagyon megtetszett az alaptörténet is. Valójában nem is értem, miért játsszák ilyen ritkán”

– mondta, hozzátéve, hogy A csendestárs kiesett a színházi köztudatból, ellentétben például Az öreg hölgy látogatásával vagy A fizikusokkal, amelyek Dürrenmatt slágerdarabjai. Mint mondta, a darabban mindenki bűnös egy kicsit, ahogy az életben sem fekete-fehér minden.

“A színpadon akkor igazán izgalmas egy helyzet, ha minden szereplőnek a maga nézőpontjából igaza van, és valamilyen szinten mindegyikük áldozat”

– tette hozzá.

Ahogy a darabban is elhangzik, Boss, a maffiafőnök is lehetett volna tábornok, miniszter vagy iparmágnás, ha nem árvaházban kezdi az életét, szökik meg onnan, és válik belőle bandavezér már kilencéves korára. Eköré épül a cselekmény; hogy mennyire predesztinálnak és határoznak meg minket a körülmények, és azt, ki mire viszi az életben – mondta.

“Ez egyfajta fausti történet: eladod a lelked, hogy valamit megtudj, de aztán meg kell fizetned érte, a döntéseink ugyanis következményeket vonnak maguk után. Elég egyszer hibázni egy nagyot, hogy dominóként boruljon minden, és egy olyan pályára kerüljön az ember élete, ahonnan már nem lehet visszafordulni”

– tette hozzá.

Dürrenmatt azt a műfaji meghatározást adta A csendestársnak, hogy komédia, de én inkább tragikomédiának vagy szatírának mondanám – fogalmazott a rendező.

“Van humora, méghozzá fekete, hiszen úgy beszélnek a gyilkosságról és a halottakról, mint más a csavargyárban csavarokról, ha viszont valaki kifejezetten nevetni jön, nem egészen azt a fajta komikumot kapja, amit egy klasszikus vígjátéktól várna”

– hangsúlyozta.

Az előadásban Görög László, Tamási Zoltán, Bede-Fazekas Szabolcs, Czakó Julianna, Jaskó Bálint, Jámbor Nándor, valamint Sipőcz András játszik. A darabot Perczel Enikő fordításában tűzik műsorra, a jelmezekért Szelei Mónika, a díszletért Zöldy Z Gergely felel. További információ a produkcióról ezen a linken érhetők el.