A bioorvosi kutatásokkal foglalkozó amerikai hatóság, a BARDA 2008 óta százhatvannégymillió dollárt, mintegy harmincegy milliárd forintot fordított sugárfertőzés elleni kezelések kutatására és negyvennégymillió dollárt, azaz 8,3 milliárd forintot a sugárdózist mérő tesztek fejlesztésére. Az előrehaladott állapotban lévő projektek közül az egyik a New York-i Columbia Egyetem gyorstesztje, mely segítségével egy csepp vérből megállapítható, ért-e veszélyes nagyságú sugárdózis valakit. Jelenleg egy prototípusa működik a készüléknek, mellyel naponta több ezer vérminta elemezhető.
A hagyományos Geiger-elven működő számlálók csak a ruha és a bőr felszínén lévő sugárszennyezést mérik, a testben elnyelődött sugárdózist nem. Mielőtt kezelni kezdenek valakit sugárfertőzés ellen, tudni kellene, mekkora sugárdózist kapott. Ha a becslés rossz, többet árthatnak vele, mint használnak. David Brenner, a Columbia radiológiai kutatóközpontjának igazgatója, a radioaktív, ionizáló sugárzás miatti korai DNS-károsodás detektálásával becsli meg a szervezetbe jutott sugárdózis nagyságát. A fejlesztés alatt lévő kezelések között is akad reménykeltő. Andrei Gudkov kutatócsoportja a Roswell Park Rákkutató Intézetben a csontvelői és emésztőrendszeri sejteket védő szert fejlesztett ki. Ezek a sejtek túlreagálják a sugárzásból keletkezett sérülést, és egyfajta öngyilkosságot követnek el.
Az új gyógyszer egy normál bélbaktériumból származó fehérjén, a flagellinen alapul, amely meggátolja a sejtrombolás egy részét, miközben serkenti a megmaradt sejtek felépülését is. A szer állatkísérletekben jól vizsgázott, a kezelés hatására a sugárzásnak kitett majmok túlélése jelentősen javult. Mint Gudkov elmondta, a gyógyszer biztonságosságát tesztelő humán próba is eredményes volt, mert a százötven önkéntes résztvevőnél legfeljebb enyhe, influenzaszerű tünetek jelentkeztek.
