A glutamát nem csupán a chipsekben és a kínai konyhában használt ízfokozó, hanem az idegrendszer egyik legfontosabb ingerületátvivő anyaga. Az emlősöknél ez a neurotranszmitter és receptorai teszik lehetővé a gyors jelátvitelt. Ilyen, úgynevezett glutamátreceptorok magasabb rendű állatok esetén minden szinapszisban megtalálhatóak. Amikor az ingerület átadódik, az idegsejt nyúlványában, az axonban glutamát szabadul fel, amely áthidalja a szinaptikus rést, és a szomszéd sejt receptorához kötődik. Ebben a pillanatban a sejthártya megnyílik, és ionok áramlanak be a sejtbe: ez nem más, mint az az elektromos áram, amellyel az ingerület továbbadódik.

Teljesen más a helyzet az egyszerű élőlények, például a baktériumok esetében. Az ő receptoraik nem csupán a glutamát, hanem más aminosavak segítségével is aktiválhatók. A két receptor típus közti kapocs eddig hiányzott. Most azonban Harald Janovjak biofizikus egészen eredeti módon fedezte azt fel. A kutató mostanáig a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen dolgozott, március elején igazolt csak át az ausztriai Tudományos és Technológiai Központba. Janoviak és amerikai kollégái az ismeretlen receptor kinézetén gondolkodva a Word számítógépes programmal összebarkácsoltak egy mesterséges, hibrid génszakaszt. Egy részét egy patkány receptorából, a másikat pedig egy baktériuméból vették.

A mesterséges szakaszt ezután a kutatók olyan adatbankokon futtatták át, amelyek számos élőlény örökítő anyagát tartalmazták. Hiányzó kapocsnak végül az Adineta vaga nevű kerekesféreg bizonyult, írta a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása a Nature Communications szaklap.