Karine Silva és Liliane de Sousa, a Portói Egyetem kutatói szerint logikus következtetésről van szó, hiszen a kutya a farkastól származik, és falkában élő állatként természetéből adódik, hogy magáévá tegye fajtársai érzéseit. A háziasítás során a kutyáknak elegendő idő állt rendelkezésükre, hogy új falkavezérük, az ember érzelemvilágát megismerjék. Ezen kívül a tenyésztés is arra irányult, hogy az emberrel való közös munka közben megértsék az érzelmi kommunikációs jeleket. Silváék leírták, hogy korábbi kísérletekben a kutyák kétségbeesett gyerekként viselkedtek, ha hozzájuk közel álló emberek szorongást mímeltek, továbbá, hogy az idomítatlan kutyák is érzékenyek az embert érő vészhelyzetekre, és képesek segítségért rohanni ilyenkor.

Egy másfél évvel ezelőtt megjelent kutatás szerint a kedvencként tartott kutyák hajlamosak ásítani, ha ezt látják az embertől, míg egy öt évvel ezelőtti azt mutatta ki, hogy az ebek stresszhormonszintje a gazdájuké szerint változik. A ragadós ásítást korábbi kutatások emberek esetében a fokozott empátiával társították. A kutatók abban egyet értenek, hogy további vizsgálatokra van szükség a kutyák érzelmi és értelmi képességeinek felderítése érdekében, amelyek az emberrel való empatikus kapcsolat alapjai lehetnek.