A londoni Francis Crick Intézet, az Oxfordi Egyetem és a Bécsi Egyetem kutatóinak, valamint több mint tíz ország régészeinek közös tanulmánya a Science című tudományos folyóiratban jelent meg.

“A szakemberek a mai Európa, Közel-Kelet és Szibéria területén élt 27 kutyától, köztük csaknem 11 000 évvel ezelőtt élt ebektől származó ősi DNS-t szekvenálták”

– olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Az eredmények szerint közvetlenül a jégkorszak után és azelőtt, hogy bármely más állatot háziasítottak volna, már legalább öt, genetikailag különböző kutyaféle létezett, ezekből nőttek ki a közel-keleti, észak-európai, szibériai, új-guineai és amerikai populációk.

A tanulmány szerint tehát a világ különböző részein élő kutyák körében megfigyelhető sokszínűség abba az  időszakba nyúlik vissza, amikor még minden ember vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott.

“Az utcákon ma sétáló kutyák közötti különbségek egy része a jégkorszakig nyúlik vissza. A korszak végére a kutyák már széles körben elterjedtek az északi féltekén”

– mondta Pontus Skoglund, a Francis Crick Intézet munkatársa.

A kutatók kimutatták, hogy az elmúlt tízezer évben a korai kutyafélék keveredtek és megjelentek a ma ismert kutyák. A korai európai kutyákat például eredetileg sokszínűség jellemezte, a jelek szerint két nagyon különböző populációból származtak. Az egyik a közel-keleti, a másik a szibériai kutyákkal állt rokonságban. Egy ponton azonban ez a sokszínűség eltűnt, és ma már nincs jelen az európai kutyákban.