Yadeun elméletét annak nyomán fogalmazta meg, hogy emberi hamvakat, gumit, szenet és különböző gyökereket tartalmazó 400 urnát találtak régészek Mexikó déli részén, a Toniná ásatási helyszínen a maja Nap templom alatti kriptában. Az elégetett emberi maradványok új információval szolgálnak az ősi civilizáció halotti rítusairól.
Szerinte a kriptát a holttestek elégetésére használták rituális ceremónia során, s a hamvakból más organikus anyagokkal összegyúrva labdákat készítettek a pelotajátékhoz.
Az ásatási helyszínen egyébként máig megmaradtak egy pelotapálya romjai. Yadeun szerint a pálya kulcsfontosságú helyein talált kővésetek alátámasztják elméletét. A kőfaragások arra utalnak, hogy három uralkodót “a halottak barlangjába vittek az átalakulásukhoz”. Ezek a maja vezetők Kr. u. 722 és 776 között haltak meg. Yadeun elmondta, hogy az egyiptomiakhoz hasonlóan a maják is próbálkoztak a tetemek megőrzésével, csakhogy itt “más módon alakultak át”. A régész szerint a maják uralkodóik testét egyfajta “életerővé akarták alakítani, amely ösztönzőleg hat a népre”, ezért keverték hamvaikat a gumiba a labdák készítésekor.
A pelota a Kolumbusz előtti időkben a mai Mexikó és Közép-Amerika területén elterjedt népszerű játék volt, rituális jelentőséggel bírt az azték birodalomban is.
A tudósok szerint a játékosok egy kemény gumilabdával játszották, amelyet a váll vagy a csípő segítségével löktek a célba. A szabályokról pontosabb ismeretekkel nem rendelkeznek a kutatók.