fotó: pixabay.com

Sportági összefogást sürget 5 szövetség elnöke

Sportági összefogást sürget 5 szövetség elnöke

A magyar kézilabda-, vízilabda-, kosárlabda, jégkorong- és röplabda-szövetség elnöke is összefogást sürget az utánpótlás aktuális problémái miatt.

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda szövetség elnöke hétfőn a Nemzeti Kézilabda Akadémián, a Sport és Innováció Konferencia első – A sportágak hazai helyzete és jövőképe címet viselő – kerekasztal-beszélgetésén elmondta, hiába rendkívül sikeres már évek óta a magyar kézilabda-utánpótlás, de a felnőtt mezőnybe átlépni nehéz és hosszú folyamat.

Megjegyezte, sokkal több türelem kellene a kluboktól, hogy a fiatal játékosok beérjenek, de a klubokat is megérti, hiszen teljesítménykényszerben vannak.

“Előre kell lépnünk abban, hogy megteremtsük a lehetőséget, hogy a fiatalok kaphassanak türelmet. De ne azért játszanak, mert ki vannak kiáltva tehetségnek! Ragadják meg a lehetőséget, legyenek versenyhelyzetben, és úgy jussanak előre”

– magyarázta a játékosként kétszeres olimpiai negyedik helyezett Ilyés, majd felidézte, hogy korábban próbálkoztak a külföldiek számának korlátozásával, de nem hozott eredményt.

“Mindenképpen sportági összefogás szükséges a legkisebb korosztályoknál”

 – vélekedett.

Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke megjegyezte, húsz évvel ezelőtt egy U18-as játékos szinte zökkenőmentesen át tudott lépni a felnőttek közé, manapság viszont minden szempontból – taktikailag, technikailag, fizikailag – nagy a különbség. Elárulta, a 16-18 éves vízilabdázók többségét elveszítik, mert annyira kinyílt a világ, hogy sok minden eltereli a fiatalok figyelmét.

“Néha egymással is küzdünk, nemcsak a mennyiségi utánpótlás fogy el néha, hanem a minőség is. Ezért is érdekel, lehet-e ebben közös stratégiát kialakítani”

– mondta Madaras.

Báder Márton, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke elárulta, ők is küzdenek a lemorzsolódással, volt már olyan U20-as női válogatott játékosuk, aki abbahagyta a kosárlabdázást a korosztályos világbajnokság után.

Vatai Gabriella, a Magyar Röplabda Szövetség elnöke szerint azért küzd mind az öt sportág azzal, hogy a gyerekek elfogynak, kiégnek, abbahagyják, mert az edzők már a tízéves gyerekekből bajnokot akarnak faragni, nem az a legfontosabb számukra, hogy sportszeretetre, tudatos életmódra neveljék őket, illetve megteremtsék a körülményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki élsportolóvá váljon.

Szerinte ez vezet ahhoz, hogy a 20-22 évesek egy része – miután már 15 éve élsportoló – nehezen találja a motivációt, amit tovább tudna vinni a felnőtt sportba.

“Globális problémával küzdünk mindannyian, és szerintem a legnagyobb feladatunk az, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást és a legjobb módszert arra, hogy ezeket a gyerekeket a megfelelő időben tartsuk meg a sportágunkban”

– mondta Vatai.

Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke rávilágított, az ő sportágukban egyrészt az okoz problémát, hogy a szülők – még az akadémiák létrehozása előtt – egészen fiatal korban elküldték a gyerekeket külföldre, és nem feltétlenül kerültek jobb helyre, mint amilyen egy hazai akadémia lenne. Másrészt nagyon kevés gyerek szeretne élsportoló lenni, vagyis hosszú ideig a sportágában maradni. Példaként említette, hogy Kanadában az iskolában egy szezonra általában három sportágat kell választania egy gyereknek. Szerinte nagyon jó lenne, ha a hazai sokszakosztályos klubokban is több sportágat kipróbálhatnának a gyerekek, így kiderülne az edzők számára is, hogy ki melyikben a legügyesebb.

Báder szerint a legsikeresebb országok többségében általában több sportágat művelnek a gyerekek – ezáltal jó az előképzettségük -, és csak 12-14 évesen választják ki végleg a sportágukat.

“Egymással is versengünk a gyerekekért, de lehet, hogy előbbre jutnánk, ha ebben megpróbálnánk együttműködni és közösen keresni nekik a megfelelő helyet”

– szögezte le Kolbenheyer, majd hozzátette, a jégkorongban most sokkal több csapat van, mint amennyi magasan képzett edző, márpedig ők tudják megtartani a fiatalokat a sportág számára.

“Nagyon fontos, hogy az edzők jó pedagógusok is legyenek, és empatikusan viszonyuljanak a gyerekekhez, akik szeressenek odamenni, szeressék azt a közeget, és szeressenek együtt dolgozni az edzővel”

– magyarázta.

Ilyés Ferenc elárulta, az MKSZ az ELTE-vel közösen készített egy lemorzsolódási tanulmányt néhány évvel ezelőtt. Az egyik legfontosabb megállapítás az edző személyiségének fontossága volt: hogyan bánik, hogyan viszonyul a gyerekekhez, milyen kapcsolatot teremt a szülőkkel, hogyan kommunikál. Hozzátette, próbálták megszüntetni a versenyhelyzetet a legkisebb korosztályoknál, de a háttérből azt hallotta, ez nagy veszély, mert a szülők átviszik más sportágba a nyolc-kilenc éves fiatalokat.

“Kellene egy sportági összefogás ahhoz, hogy olyan mozgáskultúrát tanuljanak a gyerekek, ami nekik kell. Például atlétikai mozgásokat kellene tanítani nekik, mert egy részük nem tud megfelelően futni, vagy nem tudja megtartani magát. Érdemes lenne összefogni, és olyan programot létrehozni a legkisebbeknél, ami minden sportágnak jót tesz. Bízom benne, hogy a sportállamtitkárságról is kapunk segítséget”

– fogalmazott Ilyés.

Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Nemzeti Kézilabda Akadémia sporttudományos és szakmai főigazgatója felhívta a figyelmet: ha a legfiatalabbak mérkőzésein nem számolják az eredményt, azzal azt kockáztatják, hogy a versenyzés iránti vágy, a győzni akarás nem alakul ki bennük, később pedig ezt nagyon nehéz meghonosítani.

“Megfontolandó, hogy érdemes-e a játékot úgy alakítani, hogy nincs benne verseny, nincs benne cél. Az általános ügyesség fejlesztése minden sportágban jó alap, végig kellene gondolnunk az óvodai programokat”

– szögezte le.

Kapcsolódó cikkek