„Imádtam szagolgatni a régi kövek illatát” Beszélgetés Zólyomi Zsolt parfümőrrel

„Imádtam szagolgatni a régi kövek illatát” Beszélgetés Zólyomi Zsolt parfümőrrel

Egy hang, egy mosoly, egy illat, amely örökre megmarad. Egy nő kincsei, amelyeken nem fog az idő. Emlékeket ébresztenek, ihlettel áldanak, édes pillanatokat, szerelmet kínálnak. Zólyomi Zsolt egy varázsló, aki vad éjszakákat és nyugodt pillanatokat teremt, lila orgonák vagy a tengervíz sós illatában fürdeti, ha azt akarja. Magyarország egyetlen parfümőre Versailles-ban tanulta a szakmát. Gyermekkora óta ennek a csodaszép mesterségnek a rabja.

– Hogy tudja megállapítani, hogy egy parfüm mennyire illik a személyhez, ránéz, és már külsőre, vagy fontos, hogy jobban megismerje a személyiségét?

– Egyik sem. Nem fontos megismerni a személyiségét, és nem számítanak a külső jegyek. Gondolja végig, ha Önök, kedves hölgyeim bejönnek hozzám, de épp hogy megismerkedünk, már ki is mennek az ajtón, majd be egy stylist szalonba, ahol ¾ óra után új sminkkel, új hajjal, új ruhával átalakulnak, majd visszajönnek, én nem ismerem meg Önöket. Egy stílussal, egy öltözködésmóddal főleg egy nő, döbbenetesen meg tud változni. Keresztkérdésem: a bőre is megváltozik, attól, hogy átöltözött vagy átszínezte a haját?

– Nem.

– Köszönöm! A ránézésre történő illatmegállapítást tehát kidobhatjuk, főleg azért, mert az egyedi testillat valóban teljesen egyedi. Ha találnánk két eléggé hasonlóan kinéző embert, más lenne a testük illata. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy 100%-ban más. Egy rizsevő távolkeletihez képest is más és egy kuszkuszevő arabnak és egy indiánnak is más az illata, mert mást eszik, más hőmérsékleten él, más vastagságú a bőre, mások a higiéniai szokásai, de azért ez önmagában csak egy nagyon durva csoportosítás. Egy csoporton belül is mindenkinek teljesen egyedi és izgalmasan más az illata. Arra a biológiai tényre kell koncentrálni, ami kipárolog valakiből és az olyan, mint az íriszdiagnosztika vagy az ujjlenyomat. Az ő. Az nagyon ő. Még a testvére sem teljesen olyan, mint ő, és ezt egy kutya bármikor meg tudja állapítani. Tehát innentől kezdve ennek van értelme. Nem tud egy parfümőr pszichológus lenni. Amikor egy személyes parfümtanácsadást tartok, az körülbelül egy óra hosszáig tart. Ha nagyon elhúzódik, másfél óráig, ha még jobban, ha nagyon-nagyon lassan megy, még egyszer találkozunk pár nap múlva. Szerintem ennyi idő alatt nem lehet megismerni egy embert, úgyhogy még azt sem mondanám, hogy kiismerem az egyéniségét. Egy dolgot ismerek meg, azt az illatvilágot, amit ő jelent és van elég fantáziám elképzelni, melyik az az illat, melyik az az illatkör, amelyben keressem azt a parfümöt, ami jól áll neki. Emellett megkérdezem, mire akarja használni. Ezt nem kell nekem kitalálni, ezt elmondja. Nem tudok mély lélektani elemzést készíteni róla csak az illatát érzem, és ha megmondja, hogy randevúra készül, vagy egy jó érzésű, üzleti életben felhasználható hétköznapi illatot keres, ami teljesen más cél, a bőrére, az illathabitusára én már tudok érdemben keresni. Ilyenkor a személy már nem más, mint egy tükör, egy reflexiós tárgy, amely visszatükröződik és megmutatja, hogy jó irányba indultam-e.

– Amikor valaki parfümtanácsadásra jön, a saját parfümével jöjjön vagy anélkül?

– Semmiképp se a sajátjával. Magyarországon sajnos én vagyok az egyetlen parfümtanácsadó. Máshol ezt nem is parfümőrök szokták csinálni, hanem jól kiképzett parfümbolti eladók. Nekem akkora termékismeretem van, meg tapasztalatom, no meg jó szaglásom, hogy el tudom képzelni azt az embert, aki bejön egy másik parfümben, de jobb, ha nincs rajta. Ha akarja, elmondhatja, mit szeretne, ez tud segíteni, de leginkább az, ha szabadon garázdálkodhatok, persze vele közösen.

– Enteriőr illatosítással is foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy elmegy az ügyfél lakására, és ahhoz igazítja az illatot?

– Szívesen megnézem, mert valakinek a lakása, az irodája is teljesen sajátos illatú. Más, mint egy másik iroda vagy egy másik lakás. Ahhoz, hogy egy helyszín vagy egy rendezvény jó illatú legyen, szeretem érezni, mit illatosítok. Az esetek többségében az óradíjam eléggé drága ahhoz, hogy ezt egy magánszemély kifizesse, de volt már rá példa Magyarországon is, hogy enteriőrt illatosítottam. Bár az egy egyedi fejlesztés volt, aminek belefért a projektösszegébe, hogy párszor odalátogathattam is. Ha negyedórára van tőlem valami, előfordul, hogy átszaladok és megnézem. Egy nagyon kedves fogorvos úriember ismerősömnek a közelben van a rendelője, átsétáltam és segítettem kiválasztani az illatot. Semmit sem számítottam fel érte. Nem rossz, ha a hely tulajdonosának van elképzelése, például tudja, hogy szereti a tengervíz illatot. A fogorvosi rendelőnek meg nem árt, ha fájdalomcsillapító illata van. Arra is felkészültünk, ha valaki betéved ide, a Le Meridien Hotelbe és nem csak a saját parfümjére kíváncsi, hanem az otthonának, az irodájának, az esküvőjének illatát is szeretné megtalálni. Tudjuk, mit ajánljunk neki.

– Ezek szerint pletyka, hogy a parfüm hajszín függő, miszerint a szőkéknek könnyedebb, a barnáknak és feketéknek édesebb, nehezebb illat való?

– Ez prekoncepció. Szakmaiatlan, vagyis semmi értelme. Nagyon sok ilyen városi legenda él az illatokról is. Jól menő, jó minőségű parfümériák polcaira kávébabot tesznek, mondván, hogy pihenteti az orrot. Ez nem igaz! Ha egyszer valaki végiggondolja, megérti maga is. A kávéban körülbelül 3-4000, erősen intenzív illatos és jellegzetes molekula van. Értem én, hogy ahhoz képest a parfüm más, és nem kávé erősségű, de a kávé egy tabula rasa. Jó erősen betámad az orrba, kvázi megüti, és onnantól kezdve a szaglásunk érzékenysége olyan mértékben lecsökken, hogy a nagy barna ütéshez képest a kis rózsaszín csilingelő virágillat valóban más lesz. Abszolút értelemben további illatokat viszont aligha érzünk. Kávét ne, akkor inkább egy pár percet a friss levegőn…

– Igaz-e, hogy más parfümöt kell használni nyáron, mint télen?

– A szabály az, hogy nincs szabály. Van olyan ember, aki 13 évesen megszeret egy illatot, és azzal temetik el, és van , aki nem csak évszakra, hanem gyakorlatilag minden reggel a hangulatához választ parfümöt. Egyik se hibázik, és egyik se csinálja rosszul szakmailag. Ez csak ízlés dolga. De azért az igaz, hogy az emberi bőr felszíne, hőmérsékletváltozást szenved. Egy téli 00C körüli, és egy mostani, nyári 400C körüli hőmérsékletben ha ugyanazt a parfümöt tesszük fel, tényleg más lesz a lejövetele, mert ezek illékony anyagok. Ha a hatás olyan erős, hogy az elillanás sokszorosan felgyorsul, az a kompozíciónak a dinamikájában, művészi értékében kicsit olyan, mintha fognánk egy szép, andalító dalt, és utána heavy metal sebességgel lejátszanánk. Lehet, hogy az is jó és valóban van szakmai értelme annak, aki egy picit végiggondolja, hogy „OK, nem vagyok egy nagy váltogatós, de azért nyárra, télre talán kettő belefér”. Érthető az, akinek más megoldása van a melegre, de számomra az is tetszik, aki egy parfümmel éli le az életét, azzal, ami jó a bőrének.

– Olvastam, hogy Hollywood-i sztárnak is készített parfümöt.

– Az ő kiléte titok. A legtöbb ilyen dolog az.

– Más-e egy ilyen sztárnak készíteni parfümöt, mint egy átlagembernek?

– Nem. Szerencsére ő egy nagyon normális sztár volt. Egyébként sztárokkal dolgozni nem egyszerű feladat, mert a legtöbbjük szerepet játszik. Ezeknek az embereknek az egója annyira túlteng, hogy kezelhetetlenek normál emberi kapcsolatokban. Versailles-ban történt, hogy reggel felkelt a király vagy a királynő, aztán átsétált egy másik ágyba, ott lefeküdt és még egyszer felkelt hivatalosan, miközben az egész udvartartás nézte. A népnek joga volt a király életét nézni, mint egy moziműsort, vagy mint egy állatkertben az állatokat. Mindenkit megvisel az ilyen fokú nyilvánosság, engem is megviselne. A sztárok között persze van ilyen és olyan is, de szerencsére én általában normálisokkal találkozom. Azzal, aki átlátja, hogy ez csak egy szerepnek szól, és nem neki vagy csak annyiban neki, amennyiben ő formálta meg, de attól őt még hagyják békén, hadd éljen normális életet.

– Mikor vette észre, hogy ilyen jó az orra?

– Nem vettem észre, szépen lassan folyamatosan éreztem, hogy akármibe kezdek a világban, végül mindig abban maradok, hogy éppen szagolgatok valamit. Tíz éves koromban Észak-Afrikában is már rég szagolgattam. Ott nagy élmény volt, hogy átkerültem egy másik kontinensre, aminek teljesen más szaga van, mások a gyümölcsök, ott vannak a tengerparton az emberek, egy csomó olyan illat vesz körül, ami nincs Magyarországon. A citrusligeteknek és a sivatagnak is más a szaga. Szignifikánsan erős illatélmény volt ez, emlékszem, már akkor felkaptam az orrom, ahogy a repülőgépből kiszálltam és a légkondis illat után feltárult egy más világ. Ez a másság nagyon izgalmas volt. Kíváncsi tett, mi minden lehet a világban és elkezdtem kutatni. Líbiában, ahol régi római kori romok, meg szobrok állnak a tengerparton, imádtam szagolgatni a régi kövek illatát, akkor kezdtem azt hiszem, erre rákattanni. De igazából nincs egy konkrét pont, amire azt mondhatom, hogy „akkor”. Szép lassan fejlődött bennem magától, és mire tudatossá vált, már kialakult bennem egy rendszer, készen állt a fejemben a világ illatos implementációja.

– Mikor döntötte el, hogy ezzel szeretne foglalkozni?

– Nagyságrendileg úgy történt a baleset, hogy biológus kutatónak felvételiztem, fel is vettek az ELTE-re. Gyógynövényekkel foglalkoztam, természetesen azzal, amelyik gyógynövénynek van illata vagy illatkiválasztó rendszere. A lényeg az, hogy szépen elvégeztem ’96-ban, de egyáltalán nem kezdtem növénykutatással foglalkozni, mert nem érdekelt már. Akkor már ez érdekelt, amivel most foglalkozom, de nagyon, csak nem tudtam megfogni sehogy, mert Magyarországon ez egy kihalt szakma. Itt nincs kitől tanulni és nincs olyan gyár, ahol ezt csinálják. Amikor ezzel szembesültem a kvázi hobbim megfeneklett egy kicsit. Aztán megjelent a Parfüm ‘97 című könyv, elolvastam és találkoztam a kiadójával, hogy elmondjam, nagyon jó a mű és végre van valami magyarul a témáról, mert én mindent el akarok olvasni, de van benne szakmai hiba. Nézett, mint a hülyére, hogy egy ilyen jöttment fiatalember honnan tudja ezt. Mondtam, hogy sehonnan, de ez a mániám. Mire ő: „Jaj, szuper, akkor írja meg a szakmai részét a ’99-es kiadásnak!”. Megcsináltam. Így kezdtem el ezzel foglalkozni profin. Aztán meghívtak tréningeken előadni parfümbolti eladóknak, majd a média kapott fel különböző témákban nyilatkozni. Megkérdezték, mi van a húsvéti locsolkodáskor, szabad-e locsolni vagy nem. Szép lassan elhívtak az ismert márkák képviselői, amikor új parfümöket hoztak be Magyarországra, hogy ha tudok valami érdekeset mesélni, sajtótájékoztatón szórakoztassam az újságírókat. Ez már átcsapott fél-hobbiba, mert fizettek érte, amin én voltam a legjobban meglepődve. Kicsit később a Parfüm című könyvnek a film változatához is felkértek. A magyar változatában lektoráltam a képaláírásokat. Szóval nagyon sok ilyen munkám volt, de ez még mindig nem parfümkészítés, ez csak „okoskodás a parfümökről”. Miközben írtam a könyvet, rátaláltam egy iskolára Versailles-ban, ahová viszonylag nehezen, de be lehet jutni. A parfümkészítők főiskoláját Guerlain úr alapította néhány társával 1970-ben, pont abban az évben, amikor én születtem, ezt jó ómennek véltem. Egy nagyon híres, kreatív luxusiskola, ahova nagyon kevés embert vesznek fel, és főleg nem nagyon vesznek fel olyat, aki nem francia. Véletlenül, 5 év próbálkozás után egyszer csak felvettek egy magyar fiút is, aki éppen én voltam. Ott már nem csak a marketinggel, szakértéssel, kultúrtörténettel ismerkedtem meg, hanem effektív egy laborban öntögethettem össze a világ legjobb alapanyagait, vagyis parfümöt fejleszthettem. Ezt tanultam ki, végül is ma már ez a szakmám. Mikor 2005-2006 fordulóján elvégeztem, rádöbbentem, hogy ez egy nagyon szűk terület, kevesen vagyunk és nagyon sok szép projekt vár rám. Azóta folyamatosan dolgozom.

– Ez csak úgy lehetséges, hogy az átlagnál sokkal jobb az orra. Ezt kell edzeni?

– A vicc az, hogy nem kell edzeni.

– Budapesten elég nagy a szmog, ami sok illatot eltompít és sok orrot „eltömít”. Nem fél, hogy ez a képessége egyszer csak elvész?

– Nem. Olyan ez a képességem, hogyha elveszne a 90%-a, még akkor is “agyonverném” a legtöbb embert ebben. Vicces, de van olyan parfümőr barátom, aki hetvenéves és láncdohányos. A cigaretta nem tesz jót, de hiába, nemzetközi projektekre hívják, amikor veszett fejsze nyele a dolog, csak odamegy, és a rutinjával, meg a „szétrongált” orrával még mindig tud segíteni. Ez egy tipikusan olyan dolog, ha valaki 10 m-t ugrik távolugrásban, ha gyengül, még úgy is leköröz mindenkit. Egyébként nem a szmog a legnagyobb veszély, hanem a kor. Ahogy telnek az évtizedek, a vegyszerek, amik mindenben benne vannak, a fogkrémben, a mosószerekben vagy agresszíven azokban az anyagokban is, amelyekkel az étteremben elmossák a dolgokat, tompítják az ember orrát. Ezektől lehet félni, meg egy nagy balesettől, bár szerencsére én kaszkadőrködtem is, tehát, ha nagyot esek, akkor is általában szerencsésen kelek fel.

– Ha arra kérném, nevezzen meg egy illatot, amelyet a világon a legjobban szeret, mi lenne az?

– Egy természetes virágillat lenne, az orgonának az illata. Ha kettőt is szabad, akkor a tengervíz lenne a másik.

– Volt-e olyan emlékezetes ügyfele, akinek különleges kívánsággal fordult Önhöz?

– Mondok két szélsőséget. Ha már hírességről kérdezett, egyről beszélhetek. Sir Roger Moore feleségének fejlesztek illatot már jó régóta, mert ritkán tudunk találkozni. Ők Monacóban élnek. Egy évben egyszer vagy kétszer jutok el oda, ők viszont Magyarországra csak ritkán járnak, úgyhogy ez egy nagyon elhúzódó projekt. A másik is érdekes projekt. Mostanában egy banknak dolgozok egy illaton. Olyan esszencia lesz, amit az ügyféltérbe permeteznek, hogy az ügyfelek relax állapotba kerüljenek és békésebben, jobb érzéssel tudják kivárni azt az egy-két percet, amíg szólítják őket, miközben kellemes illatélményben van részük. Ne egy ilyen sztenderd, poros fikuszokkal teli irodaillatot, vagy bútorszagot képzeljen el. Most fog érkezni egy kastélyszálló tulajdonos, aki azt szeretné, hogy a szállodában, a szobákban, a közös terekben meghatározott illat keringjen, ezt is most fogom fejleszteni.

Kapcsolódó cikkek