Kaproczay Károly levéltáros, egyetemi tanár a Tóth Eszter Zsófia szerkesztette: A rendszerváltoztatás tükörreflexei című, valamint Hollósi Gábor: Az egészségügy reformja az Antall- és a Boross-kormány idején című kiadványt méltatva azt mondta, mindkét könyv az akkori politikai szereplőkkel,

például Boross Péter korábbi miniszterelnökkel készült interjúk alapján tekinti át a ’90-es évek elejének folyamatait. Ily módon izgalmasan, testközelből ábrázolja a kor eseményeit.

Bába Iván volt külügyi államtitkár Sáringer János: Iratok az Antall-kormány külpolitikájához és diplomáciájához című kötetet olyan dokumentumgyűjteménynek nevezte, amely forráskiadványként megkerülhetetlen a jövő kutatói számára. A könyv rendkívül izgalmas, olyan, mint egy krimi, hiszen a többi között a moszkvai puccs idején vagy a bukaresti bányászjárás okán készült feljegyzéseket ismertet.

Külön foglalkozik a magyar-szovjet viszonnyal, az euroatlanti integráció kérdésével, az Antall-kormánynak a szomszédos országokkal kapcsolatos politikájával, továbbá a visegrádi együttműködéssel.

Kulin Ferenc, aki az Országgyűlés kulturális bizottságát vezette a rendszerváltást követően, az akkori “médiacsatáról” szóló, Több oldalról szorongatva: középen című, Rácz János alkotta kötetet méltatta. Hangsúlyozta,

a kiadvány nagy erénye, hogy nemcsak ismerteti a három évig tartó “médiaháború” történéseit, de be is illeszti a hazai és nemzetközi társadalmi, politikai folyamatokba.

Közlése szerint az volt a céljuk, hogy megtörjék az akkori baloldal és a liberálisok 97 százalékos médiafölényét. Arról is szólt, hogy a valódi tét a gazdasági behatolás volt, ebben a helyzetben pedig az SZDSZ állt kapcsolatban azokkal a potenciális befektetőkkel, akik meg akarták szerezni az akkor körvonalazódó kereskedelmi csatornák működtetését.

Szenes Zoltán, a Honvéd Vezérkar korábbi főnöke a Kiss Dávid nevéhez köthető: A magyar haderő átalakítása 1987 és 1992 között című könyvről elmondta, ez a nagy átszervezéseket, illetve az önálló védelmi koncepció kidolgozását ismerteti. Olyan időszakot, amelyben a többi között a délszláv válság vagy a román forradalom jelentett biztonsági kockázatot.

Forrai István korábbi helyettes államtitkár az Iratok a magyar állam- és központi közigazgatás, a Miniszterelnöki Hivatal történetéhez (1990-1993) című kötetet ismertette, Dévavári Zoltán és Kajdi József munkáját. Közlése szerint a kiadvány jól érzékelteti, hogy az akkori kormányzat milyen gondosan ügyelt a politika és a szakma különválasztására a közigazgatás és az államigazgatás területén.

Kiderül a kötetből az is, hogy szakemberek és eszközök híján eleinte milyen kaotikus állapotok uralkodtak, amelyeken két év alatt sikerült úrrá lenniük, amíg létrejött egy működő apparátus.

“Visszaköszön a kiadványból az az idealizmus is, amely az alkotmányos demokráciára való törekvés közben áthatotta az államigazgatást”

– mondta a volt politikus.