A két intézmény együttműködésében, Magyarországon és Németországban is ezer-ezer fős mintán elvégzett közvélemény-kutatással kapcsolatban a tárcavezető kiemelte, voltak már jobbak a magyar-német kapcsolatok. Ugyanakkor a mostani eredményeket különösen értékelni kell annak alapján, hogy “mennyien, milyen hosszú ideje és milyen állhatatosan dolgoznak” a két ország viszonyának megrontásán – tette hozzá. Gulyás Gergely kijelentette, a politikai nézetkülönbségekből adódó vitákat nem szabad a gazdaságra átvinni.

“Nem tartozunk azok közé az európai uniós tagállamok közé, amelyek a németek pénzéből akarnak élni, viszont Magyarország jó befektetési lehetőség arra, hogy a németek profitot termeljenek, miközben nagy tudással, hozzáadott értékkel, technológiával mindez a magyar gazdaság javára is válhat”

– mondta a miniszter, aki szerint a legnagyobb veszélyt az jelenti,

“ha ott vész el az együttműködés, ahol a két ország alapvetően ugyanazt gondolja.”

Gulyás Gergely fontosnak nevezte, hogy a két ország között fennálló különbségek ne akadályozzák meg az összefogást. Mint mondta, a németek és a magyarok egyaránt erős Európai Unióban érdekeltek, és nézetazonosság van köztük például abban, hogy elutasítják a közös európai adósságot, illetve hogy fontos számukra a versenyképesség és a valós, teljesítményalapú értékelés. A miniszter idézte a Magyarországon működő német kereskedelmi kamara kutatását, amely szavai szerint azt mutatja, hogy a Magyarországon jelen lévő német befektetők nyolcvan százaléka ismét befektetne az országban.

Elmondta azt is, hogy a sikeres keleti nyitás ellenére is egyedülálló jelentőségük van Magyarország számára a magyar-német gazdasági kapcsolatoknak, amelyek a magyar külkereskedelemnek több mint negyedét teszik ki.

“A legnagyobb problémánk a német média”

– állapította meg a miniszter, majd úgy folytatta, Németországban törvények garantálják ugyan a sajtószabadságot, de az “a valóságban nem létezik olyan formában, abban a sokszínűségben”, ahogy Magyarországon. Ezzel összefüggésben a miniszter megjegyezte, a németek fele nem tartja hitelesnek a német médiumokat.

“A német médiában a Magyarországról szóló kedvező hangvételű cikkek aránya mindössze 23 százalék”

– mondta, hozzátéve,

ez veszélyes tendencia, amellyel a politikának is foglalkoznia kell.

Gulyás Gergely kitért arra, hogy a nyugat- és a kelet-európai társadalmak között alapvető különbségek vannak többi között a bevándorlás, az integráció kérdésében, valamint a családpolitikához viszonyulásban. Kijelentette, toleráns együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a “közös értékeink ne szenvedjenek sérelmet”, a különbségeket pedig “ne ellenszenvvel szemléljük”.

“Fogadjuk el, hogy más országok másfajta döntéseket hoztak”

– hangsúlyozta a miniszter.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója a kutatást ismertetve  azt mondta, hogy a németek kevésbé tájékozódnak Magyarországról, mint a magyarok Németországról, a két nemzet tagjainak a másik nemzetről alkotott véleménye viszont azonos arányban pozitív (57 százalék). Közölte, az egymás nemzetéhez tartozó emberek elvi elfogadása különböző társadalmi szerepekben továbbra is kölcsönösen magas: szomszédként, sógor- vagy sógornőként, főnökként, beosztottként a többség mindkét nemzet esetében elfogadná a másikat.

Beszámolt arról is, hogy a magyarok 66 százaléka szerint Németországban tiszteletben tartják a demokráciát és a jogállamiságot, míg a németeknek csak 42 százaléka vélekedik ugyanígy Magyarországról.

“A két ország együttműködését azonban a magyarok és németek többsége is fontosnak tartja, például a gazdasági növekedés érdekében, Európa energiafüggetlensége és katonai védelme területén”

– magyarázta.

Mráz Ágoston Sámuel jelezte azt is, hogy a német sajtó mintegy hatszor kritikusabb megjelenéseiben a magyar kormánnyal és kormányintézkedésekkel kapcsolatban, mint a magyar a német kormány esetében.

Michael Winzer, a KAS képviselet-vezetője elmondta, hogy a felmérést 2017 óta minden évben elvégzik, és eddig minden alkalommal megmutatkozott, hogy a személyes kapcsolataikban jól megértik és nagyra becsülik egymást a két nemzet polgárai. Hivatalos, politikai szinteken azonban csak “alapeszmecsere” folyik a két ország között. Ez a “súlyponteltolódás” különösen az elmúlt másfél évben volt megfigyelhető – mondta. Kiemelte, a két ország közötti vitákat tárgyszerűvé kellene tenni, mert minél több adat áll rendelkezésre, annál jobban látszik, hogy melyek a valós különbségek és melyek a “félreértések”, amelyeken lehet és kell is dolgozni.