Angela Merkel

Az eurózóna adósságválságát nem lehet könnyen és egy csapásra megoldani, ez évekig fog tartani, és szigorú költségvetési integráció kell hozzá. Ezt hangsúlyozta Angela Merkel német kancellár a berlini szövetségi parlamentben pénteken elmondott beszédében. 

“Azt mondják a maratoni futók, hogy a küzdelem különösen a 35. kilométer környékén válik nehézzé, de hozzáteszik, hogy célba érni csak abban az esetben lehet, ha az ember már az elején tudatosítja, mekkora feladat áll előtte, és ennek megfelelően osztja be az energiáját. Nem feltétlenül az teljesíti a távot legelőször, aki az elején a leggyorsabb, hanem az, aki tudja, mit jelent lefutni a teljes távot” – mondta a kancellár. Mivel a válság mindenekelőtt bizalmi, legelőször is “a költségvetési és pénzügyi unió fő gyengeségeit kell kijavítanunk”. “A bizalom visszanyeréséhez kötelező érvényű szabályok kellenek ott, ahol most csak megállapodások vannak” – tette hozzá.

Az utóbbi évtizedben az eurózóna költségvetési szabályait körülbelül hatvanszor szegték meg a különböző tagországok – közöttük Németország – de egyiket sem büntették meg szigorúan. “Vissza kell szereznünk a bizalmat, amelyet hatvanszor is elvesztettünk” – jelentette ki Merkel.

“Nemcsak beszélünk arról, hogy költségvetési uniót hozunk létre, hanem rögtön el is kezdjük ennek megvalósítását” – szögezte le, hozzátéve, hogy egy szigorú szabályok szerint működő költségvetési unióról van szó, amely legalábbis az eurózóna országaira lesz érvényes. Ennek a “stabilitási uniónak” a központi eleme Németország szándéka szerint egy “új európai adósságplafon” lenne – mondta, és megismételte, szilárd elhatározása meggyőzni a tagországokat arról, hogy meg kell változtatni az Európai Unió szerződéseit, és azoknak szigorúbb költségvetési elveket kell tartalmazniuk. Ezek között a költségvetési elvek között szerepel a nemzeti költségvetések, az állami kiadások szigorúbb ellenőrzése. Mindazonáltal visszautasította a vádat, hogy Németország és Franciaország uralkodni akarna az EU felett, és hogy el akarnák különíteni azokat az országokat, amelyek szigorú megszorításokra kényszerülnek, sőt dicsérte ezeknek az országoknak az erőfeszítéseit. Felhívta a figyelmet azokra a küzdelmekre, amelyeket az eurózónán kívüli országok folytatnak euró érdekében. Szerinte ezek az országok is elismerést érdemelnek. Példaként a balti államokat, Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát említette. “El sem tudjuk képzelni, milyen sokkal hozzájárulnak ezek az emberek ahhoz, hogy az euró tartós és stabil valuta legyen. Minden tiszteletem ezen országoké, mert erőfeszítéseikkel Európa jövőjét építik”.

Merkel kiállt az euró fenntartása mellett. “Az utóbbi időben tapasztalt minden árfolyam-ingadozás ellenére az euró már bizonyított. Stabil valuta, stabilabb, mint a német márka volt. Az exportorientált Németországnak mindenképpen hasznára van. De az euró nem csak valuta. A gazdasági és pénzügyi unióval az integráció egy új fokát értük el Európában. Az euró az európai eszmének, a kontinens belső fejlődésének egyik sarokköve, a világ előtt álló feladatok közös megoldásának egyik fő eszköze. Az euró jövője elválaszthatatlan Európa egységétől” – jelentette ki a kancellár a Bundestagban.      

Ismét elmondta, ellenzi közös euróövezeti kötvények kibocsátását, mert szerinte az adósságunió nem megoldás a válságra. Visszautasította azt az ötletet is, hogy ki kellene használni az uniós alkotmánynak azt a cikkelyét, miszerint az eurózóna országai külön szerződéseket köthetnek a közös valuta védelmében. Merkel szerint bármilyen szerződésmódosításhoz mind a 27 EU-tag ország beleegyezése szükséges.

A központi bankokkal és a bíróságokkal kapcsolatban kijelentette, létfontosságú az európai demokrácia szempontjából az európai bíróságok és a központi bankok hitelének és megbízhatóságának megvédése. “Éppen ezért nem is fogok többet véleményt mondani arról, hogy mit tesznek az európai vagy a nemzeti bíróságok, bankok, az Európai Központi Bank (EKB). Az EKB szerepe más, mint például az amerikai vagy a brit központi banké” – jegyezte meg.

Az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapról (EFSF) szólva pedig azt mondta, szerinte nem kellene szerepét lebecsülni, hanem reálisan meg kell vizsgálni, milyen lehetőségek rejlenek benne.