Potápi Árpád János kiemelte, egységes a Kárpát-medence, ha oktatásról, kultúráról van szó, és szociális, valamint egészségügyi területen is erre törekednek, majd hozzátette, hogy a politikai intézményrendszert is erősítik, mert ha az nem erős, a többi sem lesz az.

“Nem mindegy, hogy a magyarok, a magyar pártok ott vannak-e helyben vagy a tartományokban felelős vezetőként, illetve az utódállamok parlamentjeiben képviselőként”

– mondta.

Szili Katalinról azt mondta, egész életében a nemzetért dolgozott különböző pozíciókban, ő 1998-ben kezdett vele dolgozni képviselőként. A nemzetpolitikában 2011-től dolgoztak együtt az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságában.

“Szili Katalin 2014 óta miniszterelnöki megbízottként segíti a nemzetpolitikai államtitkárság munkáját”

– jelezte, majd arról beszélt, hogy a mindenkori kormánynak 101 éve kell a nemzetpolitikával foglalkoznia, mert azóta az ország és a nemzet határai nem esnek egybe. A Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság érdekképviseletét is vállalnia kell a magyar kormánynak, az Országgyűlésnek, összességében a magyar politikának – szögezte le.

Potápi Árpád János szerint “amikor jogszabályokban gondolkodunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül”, hogy a nemzet harmada nem a jelenlegi országhatárok között él.

A mai nemzetpolitika keretrendszere a rendszerváltáskor alakult ki; azt hullámvölgyek és hullámhegyek követték, utóbbira példa a 2001-ben elfogadott státusztörvény, ami előkészítette az elmúlt 10 év eredményeit. Hozzátette, ma nincs olyan nap a Kárpát-medencében, amikor ne adnának át iskolát, óvodát, illetve ne indulna valamilyen program. Emlékeztetett arra, hogy 2004-től 2010-ig nem ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), erre válaszképpen hozta létre Szili Katalin akkori házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amely betöltötte a Máért szerepét.

“Ma a Magyar Diaszpóra Tanács a harmadik fontos nemzetpolitikai fórum”

– jelezte.

Majd kitért arra is, hogy 2010 és 2014 között az identitás megőrzése és megerősítése volt a cél, erre építve hozták meg azokat a jogszabályokat, amelyek bár szimbolikus jelentőségűek, kézzel fogható eredményük van.

“Ide sorolta a kettős állampolgárságot és az alaptörvényt. A szülőföldön boldogulás támogatása 2015-től van jelen”

– jegyezte meg.

Szili Katalin felidézte, 2016-ban jelent meg egy kötete Joggal Európában címmel, amely áttekintést adott az addig terjedő időszakról, mi történt nemzetközi porondon a nemzetpolitika területén. Akkor még nem gondolt folytatásra, de egy este a híradóban azt látta, hogy a miniszterelnök egy más kötet kapcsán arról beszélt, hogy jó volna,

“ha mindenki megcsinálná a maga tízéves leltárát a saját területéről”.

A kötetéről azt mondta, nevezhető politikai esszének, nem tudományos leírásnak, ismertetőnek, krónikának vagy tankönyvnek. Bárki, aki forgatja, áttekintést kap az elmúlt tíz év törekvéseiről az önigazgatás iránti igény kielégítésére, de kitekintés Európára is – részletezte, megjegyezve: az Európai Unió nem foglalkozik a nemzetiségi kisebbségek ügyével.

Kalmár Ferenc szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos arról beszélt: a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarsággal a külügyi tárca is foglalkozik a diplomáciai testületeken, illetve a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságokon keresztül. Ismertette: 11 hely van a világon, ahol közösségépítő diplomaták dolgoznak, akik konzuli feladatokat is ellátnak, de a fő feladatuk, hogy az adott országban segítsék a magyar közösségek építését. A Kárpát-medencében működő kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok munkáját nehéznek nevezte, külön megemlítve, hogy azok az országok, amelyek nem biztosítanak kollektív jogokat a kisebbségeknek, mint például Szlovákia, Ukrajna, Románia, integrálnák az ott élő magyarokat. Kalmár Ferenc szerint az integráció a kollektív jogok nélkül valójában asszimilációt jelent.