Angela Merkel, Németország kancellárja

Az elmúlt időszakban elszokott a német újságolvasó attól, hogy pártállástól függetlenül, egyik vagy másik tekintélyes lap Angela Merkel kancellárt vagy a konzervatív-liberális koalíciót dicsérje. Ezért különösen feltűnő, hogy a bírálatoktól egyáltalán nem tartózkodó, konzervatív Die Welt a csütörtök hajnalig tartó csúcstalálkozó napján első oldalas vezércikkében valóságos tirádákat zengett a kancellárról.

Pedig az újság – a többi laphoz hasonlóan – eddig egyáltalán nem kényeztette el Merkelt, különös tekintettel a kormány belpolitikájára, a feltűnő koalíciós zűrzavarra, az euróválság megoldásával kapcsolatos cikk-cakkokra, illetve – ahogy a jelenlegi kancellár korábbi mentora, Helmut Kohl fogalmazott – az Európa-politikában való iránytű-nélküliségre. Az utóbbiakkal összefüggésben a Die Welt is a késlekedést, az erélytelenséget rótta fel, azt állítva, hogy a kancellár mindezzel ártott az ország nemzetközi tekintélyének, közvetve pedig akadályozta az adósságválság rendezését.

Mostani vezércikkében viszont 180 fokos fordulatot vett a tekintélyes lap. Már a címben is Merkel kitartását magasztalta, és azt a véleményt fogalmazta meg, hogy elkötelezettségével, határozottságával, kérlelhetetlenségével és fizikai helytállásával jelentős mértékben hozzájárult a sikerhez. A lap felidézte Merkel “kedvenc” mondatát, amely szerint az euró kudarca Európa kudarcát jelentené, és úgy vélte, hogy Németország kancellárja mindenkinél határozottabban képviselte az euró és Európa, egyben pedig saját országa érdekeit. Hangoztatta ugyan, hogy Merkelt korábban volt miért bírálni, ugyanakkor – a német sajtótól meglehetősen szokatlan módon  – cikkét úgy fejezte be: az ország érdeke megköveteli, hogy a kancellárnak sok szerencsét, további kitartást és állhatatosságot kívánjon.

De Merkel szereplésével kapcsolatban az elmúlt napokban más tekintetben is bővelkedett a hasonló fordulatokban a német politika. Attól kezdve, hogy a legfrissebb felmérések szerint a lakosság több mint 70 százaléka támogatja a kancellárnak az euro megmentését célzó erőfeszítéseit, miközben alig egy héttel ezelőtt még a fordítottnál is rosszabb volt a helyzet. És folytatva azzal, hogy az ellenzéki pártok a reformkommunista Baloldal kivételével egyértelműen kiálltak a kancellár mögött, segítették őt abban, hogy a szerda esti uniós csúcsra olyan széles körű felhatalmazással utazzon, amit korábban remélni sem mert. Az alkotmánybíróság részéről elrendelt, előzetes parlamenti szavazást pedig megkönnyítették azzal, hogy a Bundestag elé már a koalíciós pártok, valamint a szociáldemokraták és a Zöldek – példa nélküli – közös határozattervezete került, ami lényegében formálissá tette a voksolást. A csúcsról hazatérő Merkelt egyébként az ellenzéki vezetők is annyira dicsérték, hogy később már mesterkélten keresgélték a kifogásokat.

Szakértők szerint a “fáradhatatlan” kancellár mindezt joggal érdemelte ki, noha a csúcsértekezleten született megállapodások ellenére az adósságválság leküzdése terén sok a bizonytalanság. Az azonban semmiképpen sem vitatható, hogy Angela Merkel “felnőtt a feladathoz”, és – mint a Die Welt írta –  nemcsak német, hanem igazi európai vezetőként cselekedett. Sokak szerint már a csúcsot mindössze órákkal megelőző, eddigi talán legsikeresebb kormánynyilatkozatában is rendkívül bölcsen és határozottan érvelt az euro megmentése, Görögország támogatása, a bankok szerepvállalása, valamint a stabilitás szükségessége mellett, mindezt világosan összekötve Németország érdekeivel.

Az Euró megmentői. Nicolas Sarkozy és Angela Merkel

A csúcsértekezleten pedig – az erős parlamenti mandátum birtokában is – az egyik legfőbb karmester volt, aki kulcsszerepet vállalt a megállapodások létrejöttében, különös tekintettel a bankok “áldozatvállalásának” elfogadtatására. Ráadásul mindezt azzal a Nicolas Sarkozy francia elnökkel együtt tette, akivel állítólagos nézeteltérései a csúcs előtti napokban még szinte leküzdhetetlennek tűntek. Az euróválság rendezése szempontjából nélkülözhetetlen német-francia motor a csúcson ennek ellenére teljes sebességgel működött, ami nem utolsósorban Angela Merkel érdeme. És mindezt úgy tette, hogy közben kitartott Németország érdekei mellett. A parlament előtt vállalt kötelezettségnek megfelelően elérte azt, hogy az euróövezeti mentőalap alkalmazásának kibővítésével összefüggésben a 211 milliárd eurós német garanciavállalás  a kockázatok ellenére se növekedjék. Szerepvállalásával pedig a szakértők szerint jelentős mértékben hozzájárult az ország megtépázott nemzetközi tekintélyének helyreállításához.

Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy Angela Merkel és az általa vezetett kormány hazai megítélése egy csapásra tartósan megváltozhat. A konzervatív-liberális  koalíció az elmúlt hónapokban sorra veszítette a tartományi parlamenti választásokat és ezzel párhuzamosan támogatottsága is villámgyorsan csökkent. Az euró válsága, a görög adósságválság, illetve az ennek kapcsán korábban felrótt német cselekvésképtelenség ebben kulcsszerepet töltött be. Merkel kétségtelen sikere most fordulópontot jelenthet. Ehhez azonban nemcsak arra van szükség, hogy az adósságválság kiszámíthatatlan kockázatai ne növekedjenek, és Görögország, valamint a többi eladósodott euróövezeti ország teljesítse sokat emlegetett házi feladatát, hanem arra is, hogy otthon ugyanezt tegye a kancellár koalíciója is.