Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben ismertetett tanulmányban azt írják, hogy kutatók különböző életkorú egereknél vizsgálták a félelmet.

A kísérletben áramütést kötöttek össze bizonyos hanghatásokkal és figyelték a rágcsálók reakcióit. Az egerek megtanulták összekötni a fájdalmat a zajjal és kialakult bennük a tanult félelem. A félelmet úgy mutatták ki, hogy a hangok hatására egyszerűen megdermedtek. Kiderült, hogy a serdülőkornak megfelelő életkorban lévő egerek kevesebb félelmet mutatnak, mint fiatalabb vagy idősebb társaik.

A további tesztek során a kutatók megállapították, hogy a serdülő egerek két, félelemmel összefüggő, agyterülete a tesztekben kisebb aktivitásszintet jelzett. Ezek az állatok a félelmi reakciót megtanulták ugyan, de az agyuk nem olyan intenzitással küldte szét a félelemre mozgósító jeleket, mint a fiatalabb vagy az idősebb egereké.

Az úgynevezett kontextuális félelem átmeneti csökkenése hasznos lehet, mert éppen abban az életkorban jelentkezik, amikor a kamaszok felfedezik és próbálgatják függetlenségük határait, és amit nem lennének képesek megtenni, ha a félelem lebénítaná őket. A tanulmány szerzői szerint evolúciós szempontból csak úgy lehet elhagyni a védett környezetet, átélni a függetlenséget, megismerni a külső, idegen világot, ha a félelem alacsonyabb szinten van. Ha az egerek annyira félnének, mint fiatalabb vagy idősebb korukban, az komoly alkalmazkodási nehézséggel járna.