Az Amszterdam-szigeti albatroszból mindössze százhetven egyed maradt egyetlen élőhelyén, az Indiai-óceánban található Amszterdam-szigeten. Az impozáns madarak szárnyfesztávolsága elérheti a 3,5 métert, súlyuk a nyolc kilót. A madarakat először 1983-ban fedezték fel, de máig bizonytalan volt rendszertani besorolásuk. Néhány kutató a szintén Déli-óceánon előforduló vándoralbatrosz alfajának vélte őket. Theresa Burg, a kanadai Lethbridge-i Egyetem kutatója és kollégái a madár DNS-ének elemzésével kívántak pontot tenni az ügy végére.
Amszterdam-szigete
Az Amszterdam-szigeti albatrosz kinézetében is különbözik a vándoralbatrosztól. Valamivel kisebb utóbbinál, ezen kívül máskor rakja le tojásait, és tollazata is barnább árnyalatú a többi albatroszéhoz képest. A genetikai elemzés tanúsága szerint az Amszterdam-szigeti albatrosz már kétszázhatvanötezer éve leválhatott rokonától. Annak ellenére, hogy kitartó repülő, a költéshez mindig visszatér a sziget egy bizonyos fennsíkjára, amelyen egyetlen másik albatroszfajjal nem osztozik. Valószínűleg e földrajzi elszigeteltség okozta önálló fajjá válását.
A kutatók azt remélik most, hogy a faj egyedülállónak bizonyult és sikerült majd többet is tenni a védelme érdekében. Bár a jelenlegi állomány stabilnak mondható, az Amszterdam-szigeti albatroszt kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolja a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Könyve. Becslések szerint tizennyolc és huszonhat pár szaporodik minden évben egy parányi területen, a sziget közepén. Egy életre választanak párt, és kétévente egyetlen tojást raknak. Rájuk nézve a legfőbb veszélyforrások a halászhálók, amelyekbe belegabalyodhatnak, de a fészkelő helyüket zavaró háziállatok is.
